Legszívesebben kiugranék az ablakon (beszélgetés)
Örülök,h pozitívan változott az életed:)))
Ezek szerint nagymamához költöztetek.
A férjeddel ne törődj,csak ti érezzétek jól magatokat a kislányoddal!Úgy mint vasárnap:)))
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy így eltűntem, a napokban nem igen jutottam az internet elé. Nagy általánosságban jobban vagyok, bár azért továbbra is érzem, hogy nincs minden rendben. Apuka odaadta végül az 5 ezret, amennyivel kevesebbet adott, így jövő hétig már nem lesz gond. A xanaxot én 3 éven át szedtem más egyéb gyógyszerekkel együtt, és valóban fokozatosan, jó pár hónap alatt hagytam el. Tegnap volt egy lakcímváltás, így már a Margit kórházba fogok tartozni, úgyhogy elmegyek majd oda és remélem ott nem 12 féle gyógyszerrel tömnek majd tele, hogy elnyomják a gyógyszerek mellékhatásait. Eddig a Dél Pestibe tartoztam, feküdtem is bent 3 napot, hát az maga volt a pokol. Igyekszem mindennek a pozitív oldalát nézni és minden rendben lesz majd :) :) :) Köszönöm Nektek, elképesztően sokat segítetek! <3 :)
Csak remélni tudom, hogy túl vagy a krízisen. A kislányod gyönyörű és te is szép vagy.
Apukával ne küzdj, húzzon a francba. Fizetéséből kérd a letiltást, de szigorúan, nincs kegyelem.
Próbálj olcsóbb albérletet keresni. Meglásd minden rendbe jön. Sok boldog év vár még rátok.
Kívánok jó egészséget és minden jót.
A Xanax-szal kapcsolatban kérdezem:szabad azt így össze-vissza szedni?A nyugtatóféléket ált.folyamatosan kell szedni-emlékeim szerint-és az elhagyásuk csak fokozatosan történhet.Ezt azért beszéld meg az orvossal,mert lehet,h rosszabbat teszel magaddal ha nem így teszel.
Annak nagyon örülök,h egy szép hétvége után jobban érezted magadat!kívánom,h egyre több napotok teljen így!
Nagyon szép kislànyod van! Te is fiatal és helyes vagy.Ne hagyd hogy uralkodjon rajtad ez az érzés!Próbàld kipihenni magad,vegyél egy nagy levegőt és tovább lesz jobb is.
Én 140 ből nevelem 2 éve a gyerekeimet akik nem ehez voltak szokva amíg családban éltek.Hónapok munkája volt mire megértették nincs pénz :(
Örülök! :)
Csak így tovább!
Maminál meg jó helyen lesztek!
Valaki irta az orbancfuvet azert azt ugy hasznald hogy nem mindenkinek hasznal szoval ha rosszabbul vagy hagyd abba.es ha mobdjuk teaba hasznalod citromle nelkul.az semlegesiti ugy tudom.nekem spec nem valt be az orbancfu.
Sokszor már az is segít, ha valakivel megbeszélheted a problémát! Örülök, hogy jobban érzed magad!
Elmèletben igy van, de sajnos az èlet nem mindig ilyen egyszerü ès sajnos van aki meg is teszi.
A szuperanyák nem is, csak az "egyszerű földi halandók", akik néha belefáradnak a mindennapok problémáiba.
egy anya semilyen esetben nem gondolhat ilyenre.
szerintem a legtöbb anya átesik egyszer-kétszer ilyen érzelmi válságon, mikor úgy érzi, összecsaptak a hullámok a feje felett, nem bírja, nem tudja a megoldásokat, kifáradt, és otthagyná az egészet. csak nem szeretnek róla beszélni, mert ugye nem illik és szégyenteljesnek gondolják :)
pedig mindenkinek elkel a segítség, pláne ilyen helyzetben, mint neked, aki egyedül csinál mindent. gondolj arra, milyen ügyesen megoldasz mégis mindent, és most már jó dolgoknak kell jönniük :)
Lehet, hogy valaki már kérdezte, de honnan írsz? Melyik városban laktok?
Vigyázzatok magatokra, fel a fejjel, nagyon szèpek vagytok!:)))
Köszönöm szépen a sok tanácsot :) Mindent megfogadok. Kicsit bánom, hogy nem vártam meg a délutánt a kérdés kiírásával, mert úgy tűnik elegendő volt csak annyi, hogy végre egy kicsit itthon is vagyunk. Nem tudom elmondani, mennyire máshogy érzem magam. Egész nap itthon voltunk, nem kellett rohanni sehová. Szépen kimostunk, kiteregettünk, főztünk, ablakot pucoltunk, takarítottunk együtt Zsófival. Mindenben segített és így végre tisztaság és rend van, és jó móka is volt. Délután főztünk egy kis gyurmát, azóta azzal játszunk. Hónapok óta nem töltöttünk itthon egy hétvégét sem, és azt hiszem talán ez is közrejátszott, mert most nem vagyok sem fáradt, sem rossz kedvű :) Ja, és ma xanaxot sem vette be :) Ettől függetlenül jövő héten visszamegyek az orvoshoz, és minden tanácsot megfogadok :) Zsófinak is jó kedve van, töltök majd fel fényképet, milyen vidám volt ma :) Illetve még most is az :) Na megyek is vissza gyurmázni :) Egész másképp látom most a jövőt, mint reggel, mikor kisírt szemekkel, fáradtan és kétségbeesetten kiírtam a kérdést :) Elmegyek a dokihoz, aki majd segít, és odaköltözünk a nagymamához, és oda fog járni Zsófi oviba, és az Apukával meg elvarrom a szálakat :) Minden rendbe fog jönni! :) Istenem, annyira köszönöm, hogy beszélgethettem Veletek erről és, hogy ennyi tanácsot és segítséget adtatok, de legfőképpen azt, hogy kedvesek voltatok és megértőek, és nem azt kaptam, hogy minek az ilyennek gyerek, és szegény kislány, bár adtam volna örökbe, és társai, pedig megérdemeltem volna ezeket. Szóval: KÖSZÖNÖM!!!! Másfél hét óta először nem csak álcából mosolygok! :)
Valószínűleg azért, mert az emberek változnak és talán amikor gyermeket szültem neki, akkor nem tudtam, hogy a jövőben majd ez fog történni. Nyilván, ha ilyen lett volna korábban akkor nemhogy gyermeket nem szülök neki, de semmilyen kapcsolatot nem alakítok ki vele. Sajnos nem rendelkezem jövőbe látó képességekkel,így nem tudtam, hogy egyszer majd így alakul, de akkor sem bánom, hogy így történt, mert ha nem így történt volna nem lenne a lányom sem. Ettől függetlenül én nem hibáztatom őt, csak fáj, hogy ez történik. Minden éremnek két oldala van, az én hibám is ez a helyzet, minden esetre túl kell tennem magam rajta,
Ez nagyon szomorú.
A legszomorúbb viszont az, hogy az ember mikor a másikkal szexuális kapcsolatot létesít védekezés nélkül, akkor a kufircolás előtt mi a viharért nem tudja leszűrni azt, hogy miféle ember az illető?!
atyavilág!!
Szerintem ez felejtős!!
Igen, sajnos általában az van, hogy amilyen mintát lát otthon a gyerek, tudatalatt felnőttkorában azt "keresi".
Nem tudsz semmit tenni, amíg a xanaxot nem felejted el.
Nagyon nehéz helyzetben vagy, de ezt csak legális drogok nélkül lehet megoldani.
Fogadj örökbe egy nagymamát.
Hülyeség,tudom, de miért is ne?
Próbálj találni valamit, ami kikapcsol. Fáradt vagy, kimerült és stresszes. Koncentrálj arra is, hogy csak ennyi az egész, hogy fáradt vagy, és elmúlik majd.
Régen mit szerettél csinálni? Biztosan van valami olyan, ami nem kerül sok pénzbe. Pl, ha szerettél olvasni, iratkozz be könyvtárba.
Ha táncolni szerettél, válogass zenéket össze, amiket imádtál, lehetőleg ne szomorúakat, hanem pörgősebbeket és táncolj, táncoljatok a gyerekeddel.
Hogy este ne legyen harc, felejtsd el kicsit a szabályokat, hagyd hagy játsszon, hagy rohangáljon, hagy másszon rád, ne erőltesd neki az alvást. Ha veszekszel, ha nem, úgysem alszik, ha nem akar, vagy nincs olyan idegállapotban. Te feküdj le, kényelmesen, nézd a tévét, kapcsold ki az agyad a pörgésből, vagy hívd oda, nézegessetek színes újságokat, akármi. ha szétszedi, mert dühös, hagy szedje, nem számít.Amikor otthon vagytok, próbáld elfelejteni, hogy mennyi s.zar van a válladon.
Ahogy sikerül ezt vetítened a gyerekre (ha megjátszod, sajna akkor is az eredeti hangulatot érzik a gyerekek), ő is le fog nyugodni, és lazább estéid lesznek.
Van az önkormányzaton kívül családsegítő szolgálat is és gyerekvédelem. Mindkettőhöz fordulhatsz segítségért, azért vannak, hogy segítsenek.
és ilyen emberre rábíznád a kislányt?
Néha elviszi, de az utóbbi időben nem vitte el. Egyszer próbáltam vele beszélgetni erről, mondtam neki, hogy a kislánya minden nap sír utána, a bölcsiben is sokat sír az apja után, és, hogy foglalkozhatna picit többet a kicsivel, de akkor is kiröhögött. Pedig az egyik alkalommal a kislányom sírva mondta nekem, hogy Anya, engem nem szeret az apám, azért ment el. Vagy egy órába telt, mire megnyugtattam, hogy az apukája nagyon szereti, csak sajnos nagyon sokat dolgozik, és nem tud gyakran jönni. Ezt elmeséltem személyesen az apukának, röhögött és nem szólt egy szót sem. Nagyon rosszul esett, hogy nevetett, szerintem ne vette komolyan,amit mondtam neki. :(
a gyerek apja nem szokta elvinni a kislányt, nincsenek együtt? mert legalább annyi időre pihenhetnél, magaddal foglalkozhatnál, feltöltődhetnél
ha valaki elkeseredett keresse az okát és próbálja orvosolni ugrálás helyet
Kipróbálom a teákat is, amiket írtatok, meg a relaxációs zenét is :) Szerencsére nem tart régóta az az állapot nálam, csak egy-másfél hete kb. Munkahelyet nem szeretnék váltani, életemben most először dolgozom olyan helyen, ahol megbecsülik a munkámat, nagyon szeretek ott dolgozni :) Minden rendbe fog jönni, most már tudom :) Itt a tavasz, jó idő van, végre itthon vagyunk hétvégén :) Jobban leszek :) És jövő héten míg szabin leszek, elmegyek az orvoshoz is. És elintézem a lakcímváltást is ( az óvoda miatt kell ) és akkor majd biztosan megnyugszom, hogy ezeken is túl vagyunk. Tényleg csak azt kell kitalálnom,hogyan legyek túl az Apukán.
Köszönöm szépen a válaszokat! :) Sajnos önkormányzati lakásra nem vagyok jogosult, mert amikor még a szüleimnél laktam, a szüleim felvettek egy hitelt, amiben én meg az öcsém adóstársak lettünk, így sajnos nem tudok pályázni önkormányzati lakásra. Utánajártam sok segélynek,támogatásnak, de sajnos, ivel az egy főre eső jövedelmem meghaladja a 40 ezer forintot, arra sem vagyok jogosult. Mintha 40 ezerből meg lehetne élni. mindegy is, mert nem az anyagiak miatt vagyok rossz passzban elsősorban. Csak az utóbbi egy hétben kiabáltam párszor a kislányommal, előtte nem, tehát ezt nem úgy kell érteni, hogy én egész nap mindenkivel ordibálok és kiabálok és veszekszem. Bízom benne, hogy hamarosan jobban leszek. Ma eddig nagyon jó napunk volt, jobban is érzem magam. Az utóbbi hónapokban nem tudtunk egy hétvégét sem itthon tölteni, így nem volt idő semmire, ma minden szépen megcsináltunk, tisztaság van és rend, és ettől máris jobban érzem magam. Természetesen visszamegyek az orvosomhoz, azzal csak annyi a probléma,hogy csak gyógyszereket írnak fel. Még az is lehet, hogy odaköltözünk a nagymamámhoz, ez még kiderül a jövő héten. A kislányom hó végén is ugyanannyit kap enni, mint egyébként, én nem szoktam enni hó végén, mondjuk mostanában amúgy sem, mert legalább magamon tudok spórolni :) Összeszedem magam, tényleg már ma is sokkal jobban vagyok, hogy ezt megbeszélhettem Veletek, meg, hogy tudtam haladni a házimunkával. Zsófival együtt csináltunk mindent, együtt főztünk, takarítottunk, teregettünk, szóval jó a hangulat, minden rendben. Már csak az Apukás sztorit kéne lezárnom magamban, mert úgy gondolom elsősorban ebből a helyzetből adódik a legtöbb lelki problémám. 10 hónapja hiteget azzal,hogy kibékülünk, és átjön és csókol,ölel,itt alszik, meg eljátssza a családapát, aztán eltűnik másfél hétre, semmit nem tudunk róla, nem segít, ha segítséget kérek, vagy csak a gyerektartásból hiányzó 5ezret,amivel kevesebbet adott,akkor meg kiröhög. Egyelőre azonban nem tudom elképzelni, hogy túl tudok lenni rajta úgy, hogy két hetente kénytelen vagyok vele találkozni.
Nem olvastalak el, mielőtt írtam, de ugyanazok a gondolataim, mint Neked. :)
További ajánlott fórumok: