Leghálátlanabb dolog a világon az anyaság. Szívünket,... (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
Szerintem meg nem azért szül az ember, hogy idős korában legyen aki rányitja az ajtót. Szülni akar, mert gyereket akar. Utoléri a hormonbomba, a biológiai óra veszettül ketyeg egy bizonyos kor után, és ennyi.
Nem kell ebbe ezt belemagyarázni, ebben maximum reménykedhet az ember, hogy a gyerek idős korában ellátja, rányitja az ajtót
ez nem így van. én azt látom, egyáltalán nem podonokat kapnak, skik tényleg odafigyeléssel nevelnek. azok nem pofonokat, hanem sok sok törődést szertteet kapnak később vissza.
a pofonokat visszakapók a nárcisztikusok. akik "mindent megadtam" hja, francot...
Szerintem itt a tisztelet, megbecsülés, elismerés , hiányáról van szó! Hogy az otthoni láthatatlan munka nincs elismerve, megköszönve! Természetes, hogy meg van csinálva!
Nem kell egyből a legrosszabbra gondolni és beskatulyázni az Fi-t! Nem is tudunk semmit róluk!
Akkor ismét bocsánat!
Ha érzed a karcosságod.
Igen, ennek nevezem.
Nekem nincs bajom a karcossággal.
Látom a különbséget a nevelésben. Ugyan azon a helyen, ugyan azok a szülők, nagyon el tudják rontani a dolgokat.
Itt vagyunk mi. Hárman vagyunk testvérek. Én és a bátyám, szinte egyszerre születtünk. Pont 1 év van köztünk.
Mi kb. egyformára lettünk nevelve, de a húgunk, aki 4 évvel fiatalabb, mint én, nagyon más mint mi. El volt kényeztetve. Ő a kicsi, de édes, de jól áll neki, neki lehet, stb. És lám, az ő életútja rögösebb is lett. Teljesen máshogy áll a családhoz, mást jelent neki egy csomó minden. Neki jár és kész, mert ő a kicsi és bármi áron el akarja érni.
Nagyon sokat számít már csak ennyi is;)
És igen, látom, hogy mások milyenek, mások mit mondanak a gyereknek bizonyos helyzetekben, ami miatt egy ilyen hozzáállás kialakulhat.
Azt hiszem már idecitáltam ezt: [link]
Tehát, ahogy állunk a gyerekhez, amit lát tőlünk. Ha ezek a minták elég erőteljesek, akkor a gyerek viszi tovább, ahogy a jellemünkből is kap.
Simán elképzelem, hogy ilyen esetben, amikor egy anya ilyet kijelent, valami hasonló eshet meg. Mai divatos kifejezéssel tükröt tart az anyjának, és ennél rosszabbul, valószínű, hogy nem is eshet neki semmi...
Remélem, senki nem akarja azt állítani, hogy a gyerekeiben nem látja magát vagy a másik szülőt, nagyszülőt, ahogy hozzá áll dolgokhoz.
Mert én simán el tudom mondani, hogy bizonyos esetekben az én gyerekem, kit fog leutánozni.
Nem, nem a haverját, akivel néhány órát tölt naponta, hanem engem vagy az apját, vagy a nagyszüleit, akiktől a legtöbb dolgot tudott "ellopni" kicsi korában. Azokkal, amit később lát a haveroktól, esetleg kipróbálja, de ha a szülő elmondja, hogy miért nem jó hozzáállás ez vagy, hogyan lehet másként csinálni, akkor nem lesz tartós.
Szerintem;)
Nem kell velem egyetérteni, én ezt gondolom. Mindenki gondoljon, amit akar.
Nekem eszem ágában sincs rád ugrani, de amit már több fórumban írtál, és itt újra elmondod; hogy nevelés kérdése minden - ez nem helytálló. Ezt az utolsó bekezdésedben írtakra mondom. Nem. Nem nevelés kérdése. Illetve nem csak nevelés kérdése. Amint a gyereket új hatások érik, kezdve a bölcsődétől, az ovin és iskolán át - mindenféle környezeti hatás befolyásolja. Hányszor hall az ember olyat, hogy két, ugyanabban a családban nevelkedett testvér teljesen más. Nevelés kérdése? Nem!
Ki az a h.lye szülő, aki önzőnek, hálátlannak nevelné a gyerekét?! Te írtad: „A pofonokat azért kapod, mert ilyenre nevelted. Önzőnek? Hálátlannak?” Hát...
Tőlem aztán nem kell bocsánatot kérned. Soha nem akartam „finomnak” tűnni csak azért, hogy népszerűnek tűnjek. Igen. Igazad van. Tudok karcos, nyers lenni. Abban egyáltalán nincs igazad, amit írsz: ”Sablonos karcosabb, bár úgy érzi, hogy nem;” Mindig, minden alkalommal vállaltam a karcosságomat (már ha ennek nevezed), és igenis tisztában vagyok azzal, hogy tudok nyers lenni. Helyzetfüggő.
De legalább őszinte vagyok, és következetes.
Áááá, ez butaság. Nem tudom, hogy mi történt, hogy ezt mondod, de sajnálom!
Én sosem ejtenék ki ilyet a számon és még gondolni sem gondolok ilyenre.
Nem azért született meg a gyerekem, hogy hálás legyen ezért, és igyekeztem olyanná formálni, hogy neki és nekünk is kiegyensúlyozott életünk legyen.
Tudom, hogy sokan rám ugranak az ilyen kijelentéseim miatt, de ha valaki így érez, akkor az valamit nagyon elrontott a gyereke nevelésénél.
A pofonokat azért kapod, mert ilyenre nevelted. Önzőnek? Hálátlannak?
Vagy, nem nevelted, aminek ez az eredménye. Egy gyereket nem csak megszülni kell, hanem foglalkozni kell vele, terelgetni, utat mutatni neki, nem a kezébe nyomni egy telefont, hogy mi is tudjuk nyomogatni a mienket...
Ez, hogy jutott eszedbe!? Dehogy ugyan az!
Én béna vagyok ehhez, de még én is felismerem Enissa és Sablonos között a különbséget.
Bocsánat Sablonos!
Enissa sokkal "finomabb", azaz Sablonos karcosabb, bár úgy érzi, hogy nem;)