Laura születése otthonunkban (beszélgetés)
nagyon szép és megható a történetetek!
Jó egészséget nektek!
Hajrá, az otthonszülés valóban csodálatos! Kívánom, hogy sikerüljön!
Potyognak a könnyeim:) Egyre biztosabb vagyok, hogy egyszer én is így szeretném. :)
Legyetek nagyon boldogok:)
Már nem bánnám, ha ártana... Viccen kívül, túl sok van. Igyekszem csak akkor fejni, ha már nagyon muszáj, de valahogy mégis egyre több van. Igaz, Rékám nagy szopibajnok, szívja rendesen és sokat ( hétfőn már 5 kiló 25 dekásak voltunk ), szóval ő a hibás!:-))) Ha 3 óránál nem vár többet két szopi között, nincs baj, de ha igen - és egyre nagyobbakat alszik, főleg éjjel - akkor majd szétdurranok. Főleg, hogy vacsorázni 3-szor szokott (legalább) és csak negyedórás-félórás kihagyással. És még így is bőven elég a tejci. Ezek után viszont mint a bolond termelődni kezd, Réka viszont alszik édesdeden... Szóval kár, hogy nem hármasikreim vannak!:-))
köszönöm, köszönöm a reakciókat! :) Alexa, te pedig ne húzd fel magad, árt a tejcinek :)
A történetednél csak a kislányod gyönyörűbb!
Gratulálok, és sok boldogságot és egészséget kívánok az egész családnak!
Akkor hajrá!:-) Már szeretném olvasni! Az az igazság, hogy szeretek szép szüléstörténeteket olvasni, de az átlag szüléstörténetek nekem közelebb állnak a horrorsztorikhoz.:-( Szükségtelen beavatkozások, indított szülések, "akkor a párom is bejöhetett"-mondatok. Mi az, hogy a párom is akkor végre bejöhetett? Egy otthonszülésnél ez fel se merül, végig együtt voltunk mi is. "Megkaptam a babát, de aztán elvitték fürdetni" - miért??? Nem is írok tovább, csak felbosszantom magamat.
Már készülök rá egy ideje :)
Gratulálok a gyönyörű kisangyalhoz!
Csodálatosan szülés lehetett,nagyon szépen leírtad!
Nagyon jó egészséget kivánok Nektek!
Sz. Csirkére gondoltam. Na de ha már itt tartunk, lehet pótolni, jöhet a szüléstörténet!:-)))
Basszuskulcs, igazad van. Időközben rájöttem, hogy az nem te vagy. Egyetlen mentségem, hogy álmos vagyok, Réka nyűgös ma, valószínűleg front van.:-)
Köszi a bíztatást Lányok!
Eszembe se jutott elkedvetlenedni vagy megriadni. Sőt még a magándokinmak is kirukkoltam már az otthonszülési tervemmel, aki a legnagyobb megkönnyebbülésemre csak annyit mondott, hogy azt ő nem ajánlja. Hát elnevettem magam és mondtam, hogy ezt rögtön gondoltam.
A védőnénimnek még nem mertem elmondani a terveimet. Ő úgyis jól leszúrt amiért csak a 15. héten kerestem föl és mertem addig hízni 4 kilót (amúgy is 74 kg-mmal indultam és hányás ellen bizony ettem).
De van már bábám és a legmeglepőbb, hogy az első találkozás után a párom (akinek már úgy egy éve mondogatom az otthonszülést, de eddig mindig azzal hárított, hogy ez asszony dolga) azt kérdezte, hogy hogy lehet az, hogy a többi nő nem ezt a bábai gondoskodást szeretné a várandósága és a szülése, valamint a gyermekágy alatt magának és a babájának?
Szépen sorban elolvasom ám az "ajánlott irodalmat":)
Hát jó, megbocsátok :))) Igazad van, én kicsit kakukktojás vagyok :) De Alexa, szerintem valakivel keversz, mert én még nem írtam itt meg a szüléstörténetemet... :)
Ne haragudj, ezer bocsi!:-))) Csak azért nem írtalak, mert valahogy csak a magyarországiakra gondoltam. De igazad van, a te történeted is csodás, elolvasásra érdemes.
Megbocsátasz??? Légyszilégyszilégyszi!!!!:-))))
Engem meg nem is említesz, brühühü :( :)
Gratulálok a várandóságodhoz, sok örömet, boldogságot kívánok és azt, hogy úgy születhessen meg a pici kincsed, ahogy azt én vagy Vanet vagy Dodica is átéltük - a legcsodálatosabb, háborítatlan békességben. Ilyen élmény nincs még egy a világon, még csak öthetes a Réka lányom, de már alig várom a következőt. Ezt kívánom neked is!
Ó mi ezt már végigjártuk!:-)) Kaptuk a kioktatásokat, a minimum, hogy felelőtlennek tituláltak, aki meg se érdemli a gyerekét. Kaptam priviben is hideget-meleget ismeretlenektől, ne soroljam. De Vanet, Dodica és még néhányan kb. ugyanígy jártak. Ez ne vegye ám el a kedvedet! Keresd meg Dodica cikkeit is, Kórháztól otthonszülésig címmel, van egy Gyönyörű szülés c. cikk is, szintén otthonszüléses, mindkettőhöz van fórum, én is indítottam egyet Otthonszülők - ki segített, milyen tapasztalataitok voltak címmel, plusz ha érdekel, a naplómban megtalálod a szüléstörténetemet is. Egyelőre ezek jutnak eszembe otthonszüléses témával kapcsolatban. :-)
Igen, ennek én is örülök. Az az igazság, hogy nagyon szeretek a hoxán beszélgetni, olvasgatni, de eddig bármelyik fórumon hoztam szóba az otthonszülési tervemet, mindenhol legalább is "bátornak", de inkább felelőtlennek találtak:)
Örülök, hogy egyre többen vagyunk itt a Hoxán, akik otthon szültek, vagy majd fognak.:-)
Szia!
Úgy örülök, hogy végre itt a hoxán is olvashattam otthonszülős születéstörténetet! Én is megkönnyeztem:) Ezek a hormonok... Én 16 hetes vagyok és nem érzem magam elég bátornak ahhoz, hogy kórházban szüljek:) Mert azt hiszem, ha valaki annyit (és persze olyan minőségű) információt gyűjt be szülésről mint Te vagy én, akkor ahhoz kell az igaz bátorság, hogy az ember kórházba merészkedjen, vállalva a kockázatot, hogy beleavatkozva a természet rendjébe - hogy tudniillik a mama szépen békében, nyugalomban a saját ritmusában, semmitől sem korlátozva megszülje a babáját - mindenféle komplikációk alakuljanak ki.
További boldog, háborítatlan babázást kívánok Neked és kedves családodnak:)
Nagyon hasonlót írtam nemrég az otthonszülős fórumon... Fejben nagyon sok minden eldől, ha a jóra koncentrálunk, nagy valószínűséggel be is jön.
Csatlakozom, számomra is hatalmas, felemelő és felejthetetlen élmény volt a szülés, minden kínja ellenére várom, hogy újra átélhessem. Olyan jó lenne, ha felnőne hozzá a társadalom és nem csak az otthonszülést fogadná el, hanem mindazok számára, akik kórházban szülnek, kiharcolná, hogy ott is a lehető legszeretőbb, legháborítatlanabb környezetben születhessenek a babák. Sokszor egészen kis dolgokkal lehetne rengeteget segíteni...
Leírhatatlan élmény volt, amikor Rékát azonnal odaadták nekem és senki se akarta elvenni tőlem egy pillanatra sem. Olyan békés volt a kis arca, nem ijedt meg, nem félt, nem is viselte meg a szülés, hiszen a maga tempójában jöhetett világra és azonnal az édesanyja és édesapja karjába került, hallgathatta az ismerős szívdobogást, öleltük, szerettük... Nem volt szüksége arra, hogy inkubátorban melegedjen, hiszen ott voltunk neki mi, na meg a pihe-puha meleg takarók.
Mivel a párom engem támogatott végig a szülés alatt, nem tudott kamerázni, de amikor kibújt a Réka, akkor gyorsan elindította és állványra tette a kamerát. Az első együtt töltött óra meg van örökítve - ha megnézem, még mindig sírok, olyan gyönyörű...
Köszönöm szépen... szerintem jóval többen megélhetnék így a születésüket, csak hinn kéne, hogy nekünk, nőknek ez megy, nem kívülről várni a segítséget, hanem belülről érezni az erőt, nem a rosszra felkészülni, hanem a jót várni, nem előítélettel gondolkodni, hanem tájékozódni... sokat kell még változni a társadalmunknak is... én is minden nőnek kívánom, hogy megélhesse ezt! A szerelem után a szülés volt életem legcsodálatosabb élménye.
Gratulálok neked a babához és a szüléshez is,szerintem minden nő álma,h így élhesse meg egy új élet érkezését..:))
Nagyon kedvesek vagytok mind és köszönöm, de szeretnék valamit elmondani: nem vagyok bátor!!! ill.semmivel sem bátrabb mint bármelyik nő, max. tájékozottabb. Nem veszélyesebb otthon szülni mint kórházban, sőt... szóval nem vagyok bátor... csak ezt szerettem volna mondani.
Nagy bátorság volt otthon szülni. Gratulálok!
Drága Anka! Igazad volt, nagyon hasonló a történetünk... Épp ezért megkönnyeztem én is, hiszen általad újraéltem a miénket... Egyszer talán én is megírom cikkben!:-)
Sok boldogságot nektek!:-)
Az én lányom már majdnem két éves, a fiam meg majdnem négy, és még mindig könnybe lábad néha a szemem, ha a születésükre gondolok :) Szóval nem biztos, hogy csak a fránya hormonok tehetnek róla :))
Köszönök minden kedves hozzászólást, nem akartam senkis megríkatni, de az igazság, h én is mindig megkönnyezem ha felelevenítem a történteket (biztos azok a fránya női hormonok:)
nem ügyesebb mint ti :) cupp nektek is :)
További ajánlott fórumok: