Küzdelem (beszélgetés)

Az életünk során sok "ilyen"darázs repül el ugy mellettünk,hogy mi arról tudomást nemveszünk,legyen az a szó valós vagy átvitt értelmében!A rohanó világban,az őrült hétköznapokban haladunk az árral,miközben lelkünk egy része sok helyen ottmarad,függetlenül a kis darázs igaz történetétől,de elvonatkoztatva ha belegondolunk,a bogaraktól az állatokon át az emberekig,a szivünk összeszorul egy ilyen cikket olvasva mert szembesülünk a felsőbbrendű önzőségünkel,ugyanakkor pedig ha esetleg tudnánk is inkább hátatforditunk mert kényelmesebb,mert igy nemkell majdan szembesülnünk tetteinkel!Ez sajnos hétköznapok problémája amellyel egészségügyisként nap mint nap szembesülni kényszerülünk "embertársainkon is"! :(

tettszett a gondolatmenet,lehet okulni belőle!

Szegény darázs!!! :'(((

Ez egy picit odatett nekem, ugyanis sokan nem veszik észre, hogy az az élet, ami benned van és az, amelyik mondjuk egy darázsban, egy és ugyanaz.

A gondolataid érdekesek, bár én nem értek egyet velük. Szerintem egy küzdelem során nem lehet elveszíteni semmit. Oké, fizikailag igen, de lelkileg csak gyarapodunk. Még ha vezítünk is, vagy hatalmas fájdalom ér bennünket, tanulunk és ezzel gazdagabb lesz a lelkünk.

Te, remélem, hogy azt tanultad meg, hogy már a lelkiismereted miatt sem szabad bántani már élőlényt. Ha pedig ezt megtanultad, akkor nem látom a kárt, amit szenvedtél. Te talán ennek az ellenkezőjét érzed, de úgy gondolom, hogy a valódi önmagunkból képtelenség bármit is elveszíteni.

Miért nem engedted el szerencsétlent? Legalább akkor, mikor már elmentetek? Nem lennék képes végignézni egy akármilyen kis állat haláltusáját sem, ha segíthetnék rajta.

Bocs, de nekem ezek után nem jutnak eszembe magvas gondolatok. Még ha igaz is esetleg az, amit írtál.

Van benne igazság, de az ellenkezője is igaz. A kapcsolatainkban megtalálhatjuk, megismerhetjük magunkat, lényünk ismeretlen, rejtett részei kerülnek napvilágra, más emberek olyan tulajdonságokat, képességeket hoznak elő belőlünk, amit egymagunkban nem találtunk volna meg, talán nem is sejtjük, hogy megvan bennünk.

"Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat."

Szia

Gyönyörű gondolataid vannak.Mennyire igaz,hogy a kapcsolatainkban lelkünk darabjai elvesznek.Meghasonlunk önmagunkkal és a végén már nem tudjuk,hogy kik is vagyunk a megfelelési kényszer miatt.