Küzdelem a hormonproblémák és a hajhullás ellen

Az utolsó ilyen jellegű írásom 2014 februárjában született, akkor már egy ideje nyomoztunk a mellékvese irányába, de még szükség volt néhány eredményre a biztos diagnózishoz. Ami okot adott a további nyomozásra, az az a tény volt, hogy a rendesen betartott diéta, mozgás, gyógyszer ellenére sem sikerült ereményjavulást produkálnom, illetve továbbra is csak akkor számíthattam menstruációra, ha progeszteront szedtem. A hajhullásom így is periódikusan visszatér (még most is sajnos) és a szőrösödés is csak egyre rosszabb lett. Másnál meg már maga a cukor elhagyása is eredményekkel járt. Mivel enyhe autoimmun pajzsmirigy alulműködésem is van, 2013 szeptembere óta gluténmentesen étkezem, illetve a tejtermékek nagy részét is kerülöm. Az állandó puffadás is indokolta ezt. Sajnos ezt sem sikerült teljesen leküzdenem, de nagy valószínűséggel inkább köthető a hormonokhoz, mint a táplálkozáshoz, most, hogy már végigteszteltem különböző dolgok elhagyását (tejtermék, gyümölcs).

2014 márciuásában lett meg az utolsó várt eredmény, ami alapján kiderült, hogy nem PCOS-em van, amit az IR (inzulinrezisztencia) okoz, hanem nem-klasszikus CAH szindrómám, ami egy genetikai betegség. Ha elkezd az ember utánaolvasni a neten, először teljesen elszörnyülködik, mert ennek a klasszikus változata maga a kétneműség, de nem kell megijedni, ebben az esetben a klasszikus és nem-klasszikus változat között nagyobb a különbség, mint akár két teljesen más eredetű betegség között. Az emberek egy része (nem tudok százalékot írni) hordozó, de két hordozó szülőnek is csak 25% esélye van arra, hogy CAH-os gyereke szülessen. Egy CAH-os szülő már (ha jól tudom) 50% eséllyel adja tovább a betegséget (de nevezzük inkább állapotnak), viszont ha időben kap valamilyen oltást, akkor ez megakadályozható. Illetve egy nem-klasszikus CAH-os lehet teljesen tünetmentes, ez esetben nem szükséges semmilyen kezelés. A probléma megnyilvánulási formái nagyon változatosak lehetnek. Állítólag a PCOS-ként diagnosztizált esetek 10%-a igazából nem-kalsszikus CAH, de mivel a tünetek azonosak, így csak akkor lehet gyanakodni, ha minden betartása ellenére sincs javulás, illetve a vékony „PCOS-esek” esetében is gyakoribb, hogy inkább erről van szó. Nagyon sunyi a kicsike, mert még a cukoranyagcserébe is bekavar, így a PCOS okozójának nevezett IR-is előidézi.

Ez a helyzet velem is. 2014 április végén jutottam el végre az orvoshoz, akkor került papírra az új diagnózis. Az orvos szerint így nincs is értelme IR diétát tartanom, de számomra ez nem csak a probléma megoldásáról szól, hanem egy egészséges táplálkozási forma, a gluténmentességgel ötvözve, úgyhogy maradt minden a régiben. A nagyszüleim generációjában több rokonnak is időskori cukorbetegsége van (amivel nem is nagyon törődnek táplálkozás szempontjából, csak a gyógyszert veszik be), így már csak ez is elég motiváló számomra, hogy továbbra is az IR diéta elvei szerint étkezzek.

Az IR-re szedett Metformint 2014 őszéig fokozatosan csökkentve elhagytam, ezzel egyidőben megszűntek, illetve minimálisra csökkentek a hipózások (ha nem eszel időben, leesik a vércukor, fáj a fejed, ideges vagy, ki tudnád nyírni azt, aki miatt nem ehettél időben), ami azt jelenti, hogy többet ártott mint használt számomra a PCOS-eseknek hasznos gyógyszer, vagyis fölöslegesen terheltem vele a májam 3 évig. Helyette a mellékvesémre való gyógyszert kezdtem szedni, ami azt jelenti, hogy este beveszek egy pici tablettát és kész. Az viszont problémát jelent, hogy itt Romániában nem lehet kapni, holott szerepel a forgalmazott gyógyszerek listáján, de állítólag túl olcsó volt, ezért nem érte meg forgalmazni. Így Németországból kell rendelni nagyobb mennyiségben, ami már elég borsos árat jelent.

Hogy mi történt velem azóta? Tavaly áprilisban kezdtem szedni az új gyógyszert, közben a progeszteronpótlás maradt a régi mennyiségben. Nyárra (szokás szerint, mivel kb. 3 havonta felváltva hull illetve megáll) megállt a hajhullásom és évek óta először még dúsulni is kezdett kicsit. Ez eltartott egészen októberig, amíg el nem kezdődött az egyetem. Mivel a mellékvesének a stresszhez, a stressztűréshez van köze (többek között), ezért én egyrészt rosszabbul is kezelem az ilyen helyzeteket az átlagnál (hm, és most találtam erre a jellemvonásomra egy jó kifogást…), ugyanakkor a legkisebb stressznövekedésre romlanak a tüneteim. Ez volt az utolsó évem alapképzésen, ezért is döntöttem úgy, hogy most egy év szünetet tartok, hogy végre megnyugodhassak egy kicsit és regenerálódjak, mert mire elkezdtek javulni a dolgok, eddig mindig közbejött valami, ami pár hét alatt visszavetette a hónapok alatt elért javulást.

Közben sikerült felére csökkenteni a progeszteronpótlás adagját és így is rendszeres maradt a menstruációm. Februárban ismét megállt a hajhullásom és évek óta először a szőrösödés is javult. Azóta ez utóbbi terén ismét nem valami fényes a helyzet, de remélem, hogy most (az őszi államvizsgától eltekintve) egy nyugodtabb időszak következik.

Az orvossal közös megegyezésre azt szögeztük le, hogy 2016-tól megpróbálom teljesen elhagyni a progeszteront. És reménykedem. Hogy őszinte legyek, arról már nagyrészt lemondtam, hogy valaha is még annyi és olyan hullámos hajam legyen, mint 18 éves korom előtt (4 éve), de ha valamennyi visszanőne és nem hullana többet ilyen mértékben, már az is nagy öröm lenne. Az igazi győzelmet pedig az jelentené/fogja jelenteni, ha majd egyszer kisbabám születik.

4 éve kezdődött az egész, közben felnőtt lettem, egyetemet végeztem, sokat tanultam magamról, az emberi testről, erősödött a kitartásom, az akaratom és megfogadtam, hogy soha nem adom fel!