Küzdelem a PCOS és a hajhullás ellen 3.

Kezdem onnan, ameddig az előző írásom tartott. A hajam nem hullott, progeszteronpótlással volt ciklusom. Áprilisban viszont nagy elkezdett száradni szám. Sejtettem, hogy az egyetem és az otthontól való távollét okozta stressztől van, de nem mertem kizárni, hogy a cukrommal lett valami probléma. Így április végén volt előre nem tervezett vérvétel. Akkor nézettem meg, hogy autoimmun-e a pajzsmirigy alulműködésem (ezt az orvos elfelejtette korábban ellenőrizni). Persze hogy az, még ha épp csak a határon vagyok is. A cukrom rendben és még a TSH-m is javult végre, majdnem tökéletes volt. Egy picit nőtt a progeszteronszintem is. Nagy volt az öröm. Na, most aztán tényleg javulni fogok!

Éppen ezért ért meglepetésként, hogy nemsokára újra hullani kezdett a hajam 5 hónap szünet után. Egyre erősödött a hullás, május közepe volt a mélypont. Úgy éreztem, hogy összeomlok, ezt már nem bírom tovább és hogy valószínűleg lelkileg kellene építenem magam, hogy menjen a gyógyulás. Viszont erre nem volt akkor idő és alkalom (nem magyar városban járok egyetemre), vártam a tanév és a vizsgák végét. A vakáció kezdete előtt két héttel abbamaradt a hajhullásom. Talán akkor csak a stressztől volt?

Ideje volt újabb cukorterhelést csináltatni, hogy lássam, hogy alakul az IR-em. Másfél év diéta, gyógyszer és sport mellett csak jobb lehet. Ezek után elég elkeserítő volt a változás egy nagy nulla. Ráadásul a TSH-m is visszaromlott. A magas terhelt cukorértékeim miatt bevetettem a házi vércukormérést is. Diétás étkezés mellett tökéletes a vércukrom.

Augusztus elején jutottam el ismét az endokrinológushoz, aki akkor azzal nyugtatott, hogy a súlyomhoz képest túl sok glükózt itattak meg velem, így az eredményem reálisan nem lenne ilyen súlyos. Később mindenhonnan azt a választ kaptam, hogy felnőtt korban mindenkinek ugyanannyi glükóz kell (még ha ez kicsit ésszerűtlen is). A kérdésemre, hogy miért nem javulok, azt mondta, hogy ez egy állapot, ebből nem lehet meggyógyulni. Ezt én is jól tudom, de elvileg tünetmentesíthető lenne. A pajzsmirigy gyógyszer adagját tovább emelte és 3 hónap múlva vérvételre küldött. Akkor már éreztem, hogy talán elválnak az útjaink. Egy év alatt csak a gyógyszeradagot emelgette.

Október közepén voltam újra vérvételen. A TSH-m helyreállt, progeszteronom 0. Ha vártam 6 hetet, hogy hátha megjön magától a menstruációm, ahogy az orvos tanácsolta, akkor egyrészt nem jött, másrészt újra hullni kezdett a hajam alaposan. Most már egyértelművé vált számomra, hogy a hajhullásomat a progeszteronhiány okozza, nem egyéb. Szeptembertől gluténmentesen is étkezem, mert állítólag az autoimmun betegségek mellett szigorúan kerülni kell a glutént. Elmúlt a mindig jelentkező puffadásom egy hónapra, de aztán visszatért. Azt sem tartom kizártnak, hogy Metformin okozza, már csak ezért is jó lenne megszabadulni tőle. A szénhidrátfogyasztásomat is lecsökkentettem, most nem fogytam tőle, mert több olajos magvat, fehérjét eszem.

November elején vettem fel a kapcsolatot egy újabb orvossal, akivel egyelőre telefonon tartjuk a kapcsolatot. Egy napi cukorpanelt kért, vagyis egy nap 7-szer kellett vércukrot mérjek magamnak. Ez rendben volt. Emellett egy sor hormont is kellett nézessek, erre január közepén került sor. Ez alapján úgy tűnik, hogy mellékvese enzimhiányom van, ez generálta nálam a PCOS-t, IR-t, pajzsmirigy alulműködést és ezért nem javultak a hormonjaim a diéta hatására. Az orvos még pár újabb vérvételt kért, már csak egy van hátra. Szinte biztos, hogy a mellékvese a ludas. Állítólag a PCOS-es betegek 10%-ánál ez okozza a tüneteket, csak nehéz felismerni.

November óta minden ciklusban pótolom a progeszteront, nem reménykedek, hogy magától is lesz mensim. Így van ciklusom és nem hull a hajam. Az elmúlt évben viszont a szőrösödés is nagyobb méreteket öltött. Jelenleg 100 g szénhidrátot eszem, félpaleo módon étkezem. Csak a kemény sajtok, a hüvelyesek, barnarizs és köles maradt az étrendemben a paleo alapanyagokon kívül. Úgy érzem, hogy a több fehérjével nem jelentkezik a hipózás (hipoglikémia), ha megkések kicsit az evéssel (akár 5-15 perc késésnél is gyilkos hangulatba kerültem).

Most abban reménykedek, hogy tisztázódik a helyzet a mellékvesémmel. Nem nagy öröm, hogy baj van vele, elég kemény gyógyszerekkel lehet csak pótolni a hiányzó dolgokat, de talán akkor végre helyreállna a hormonszintem, lenne spontán ciklusom, sok hajam és 30 hónap alatt állítólag a szőrösödés is javul. Már majdnem 3 éve várok a javulásra. Nem adom fel! Már semmi kész/félkész ételt nem veszek meg a boltban, a kenyeret, kekszet is magamnak sütöm. Szerencsére nagyon szeretem a kísérletezést, a diéta nem jelent gondot.

Most ismét reménykedem. Már sokadszor. Mindig azt hittem, hogy most már jön a javulás, de sokszor csalódtam, sok pénzem ráment az orvosokra, vérvételre, gyógyszerre. Nem adom fel. Nyáron leszek 21 éves, akkor lesz 3 éve, hogy elkezdődött ez a küzdelem. Bízom benne, hogy megkapom előbb-utóbb a jutalmamat a kitartásomért.