Különválás gyerekekkel (beszélgetés)

Azzal egyetértek, hogy egy rossz kapcsolatot fenntartani, a gyerekekre való hivatkozással, nem oké. Attól még a gyerekek ugyanúgy megsínylik.

Abban is igazat adok, hogy meg kell tartanotok egymással egy elfogadható szintű kapcsolatot, mert a gyerekek mindkettőtöket szeretnek, és mindkettőtökre szükségük van.

És abban is meg kellene egyeznetek pároddal, hogy ezek után nem fogtok a gyerekek előtt kígyót-békát kiabálni a másikra, de titkolni sem kell, hogy mi vezetett idáig. Már amennyi abból elmondható nekik, a koruk alapján. Persze nem titkolni el a saját ballépést sem.

Egyetlen dologgal nem tudnék egyetérteni: ha a gyerekeket elszakítanátok egymástól. Én kizárólag ahhoz ragaszkodnék, hogy az egyikőtöknél maradjon mind, együtt!

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Minden kijelentésem vagylagos lehetőségként írtam. Én magam sem tudom, hogy lenne jobb vagy jobb lesz-e így egyáltalán vagy mégis mit lehet tenni. Komoly élethelyzet, lehetőleg jó döntést szeretnénk hozni, mindent mérlegelve.

Mérgező kapcsolatban felnőni a gyerekeknek nem egészséges. Arra hivatkozni, hogy két ember azért nem válik külön, mert vannak gyerekeik szintén nem egészséges. A gyerekeik előtt szétzúzni egymás lelkét és a csendes halálba taszítani a másikat szintén nem egészséges.

Természetesen fontos, hogy a gyermekek egészséges környezetben éljék az életüket és nevelkedjenek, lehetőleg együtt. Azonban attól sem lehet eltekinteni, hogy egészséges környezetet csak egészséges szülő tud biztosítani, amibe az is beletartozik hogy belátjuk hol hibáztunk, hol kellene nagyon változtatni. Felelősséggel tartozunk a gyerekeink iránt, az egy dolog, ha két fél között nem működik valami, nem szabad hagyni, hogy ettől tartósan szenvedjenek a gyerekek.

Tehát biztosan gonosz dolog elválni, mások számára, meg kegyetlen dolog lehet akár testvéreket is ideiglenesen szétszakítani... mennyivel jobb lenne, ha át kellene élni nekik a csendes halált mégis, ha a szüleik mégsem tudnak annyi erőt meríteni, hogy belássák, együtt nem megy. Ezt én nem akarom. Ezért érdeklődöm, tájékozódom mindenhonnan, ahonnan csak lehet (így írtam erre a fórumra, szakembereket kerestem fel, fejlődéslélektani szempontból vizsgáltam a dolgot, és jó lenne sok sok tapasztalatot hallani).

Azt gondolom érthetően fogalmaztam. Több közeli és távoli ismerősömnek is megmutattam a lenti hozzászólást, a kezdő kommentet. Érthető. Esetleg akkor nem, ha valaki nem figyelmesen olvassa.

"Érdeklődni szeretnék azoktól, akik hasonló élethelyzetbe kerültek már és túl vannak a váláson és esetleg a gyerekek megosztásán vagy a gyerekekkel való dolgok felosztásán, hogy náluk hogy működik ez, hogyan zajlott a dolog, milyen megoldásokat alkalmaztak?"

Itt írod, hogy a gyerekek megosztásán....

A 14-es hsz-emben írtam, hogy gyerekként éltem át a dolgokat, saját tapasztalatból írtam, hogy mi gyerekként az együtt-maradásra szavaztunk, és eszünkbe sem jutott, hogy a szüleink a "gyerekek megosztásán" gondolkodnának.

Ha nem így gondoltad, akkor rosszul fogalmaztál, és nem mi magyaráztuk félre.

Szia!

Nálunk úgy voltak (én vagyok a 2. feleség), hogy először a gyerekek hétvégén voltak az anyukájuknál (minden hétvégén) - péntek estétől vasárnap délutánig, a többi napokon nálunk. Aztán valamiért kipróbáltuk a csütörtök délutántól - vasárnap délutánig nálunk és a többi anyukánál és a gyerekeknek ez jobban bevált. (Ők választhattak mindig, megbeszéltük velük, de nekik közös döntést kellett hozniuk)

Ha bármelyikünknél volt valami váratlan program, akkor értelemszerűen cseréltünk, vagy elcsúsztattunk napokat. Volt, hogy hetekre nálunk voltak, mert anyukát műtötték.

A gyerekek mindig együtt mozogtak, kivéve, ha valami külön programot szerveztek (pl. anyukás napon a kicsi hozzánk szervezett pizsipartit a barátnőivel, vagy a törött lábú középső nem tartott anyukával síelni..stb.) Szerencsére mi jól tudtunk egyeztetni, ezekből sosem volt gond.

Köszönöm az eddigi válaszokat, köszönöm annak, aki írt.

A kérdésem a tapasztalatokra irányult, amennyiben került valaki hasonló helyzetbe. Ez továbbra is érdekel.

A kérdésben nem hangzott el, hogy a saját kényelmünk dominál.

Az sem, hogy szét akarjuk őket szakítani vagy egy zsák krumpliként gondolnánk rájuk.

Tapasztalatokra vagyok kíváncsi, amennyiben rendelkezik valaki ehhez fogható tapasztalttal és megtisztel azzal, hogy esetleg elmondja.

A szerintem így vagy úgy kellene jellegű megjegyzések, személyeskedéssel tűzdelve, ítélkezéssel megszórva szerintem nem tapasztalati érvelés.

Kedves FI!

A gyerekek nem egy zsák krumpli, nem is pár fakanál, amit szét lehet mérni, hogy egyformán jusson belőle mindkettőtöknek.

Hagyjátok őket együtt, és a láthatást is igazítsátok úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Nem kell, (nem szabad) őket hetente cserélgetni, hogy most itt laknak, majd a jövő héten a másiknál... ez a legrosszabb, amit tehettek velük.

Lakjanak együtt valamelyik szülővel, és akkor láthassák, akkor találkozhassanak a másik szülővel, amikor akarnak. Majd a nyári iskola szünetben a másikkal is lehetnek akár hetekig, ha úgy akarják.

Amikor róluk döntötök, az ő érdekeiket, az ő érzéseiket tartsátok szem előtt, és ne a saját kényelmeteket.

Az nem gyerek elosztás, hanem idő beosztás.

Én úgy értelmezem, hogy egyik gyerek itt, a másik ott, a harmadik meg, nos a harmadik gondolom az egyik testvérrel marad. 2-1 felállás.

Dehogynem. Mindennek van jelentősége.

Heti váltásban szeretnétek megosztani a gyerekeket? Egyik héten nálad, másik héten az apánál?

Van a családban ilyen. A tapasztalat szar.

Szétszakadnak a gyerekek egymástól. Is.

Köszönöm szépen az eddigi válaszokat.

A kérdésem továbbra is arra vonatkozik, hogy kinek milyen tapasztalatai vannak egy ilyen helyzettel kapcsolatban.

Ez a legrosszabb.

A gyerekek így nem csak az egyik szülőtől, hanem a testvértől is külön kerülnek.

Van jelentősége.

Ha a gyerekek kicsik, pl. 3-5-7 évesek, akkor nagyon kell egyeztetni, hogy mikor, hol vannak, ki viszi-hozza őket.

Ha nagyobbak. "önjáróak", akkor többé-kevésbé ők döntik el, hogy mikor, kinél akarnak lenni.

Ha van mit felosztani, és a felosztás után is mindkettőtőknek lesz egy elfogadható egzisztenciája, akkor könnyebb a helyzet.

ha anyagilag kiélezett, akkor nehéz békés megoldást találni

Sziasztok! Érdeklődni szeretnék tapasztalatokkal kapcsolatban. 3 gyermekünk van és úgy döntöttünk, a párom meg én, hogy nem morzsoljuk tovább egymást és különválunk, külön költözünk. A viszonyunk a normális és intelligens szakítás kategóriába tartozik, nincs kilátás arra, hogy jogilag kerülnek a gyerekek elhelyezésre valamelyikőnknél, mivel közösen szeretnénk a nevelésükben továbbra is együttműködni.

Érdeklődni szeretnék azoktól, akik hasonló élethelyzetbe kerültek már és túl vannak a váláson és esetleg a gyerekek megosztásán vagy a gyerekekkel való dolgok felosztásán, hogy náluk hogy működik ez, hogyan zajlott a dolog, milyen megoldásokat alkalmaztak?