Közszférából a versenyszférába váltás (beszélgetés)
Én is ezzel küszködök jelenleg. Közszférában dolgozok 2,5 éve és próbálok kitörni, de még előszűrésre sem hívnak fel olyan pozícióra se, ahova egyébként minden kritériumnak megfelelek az álláshirdetés alapján.
Ilyenkor vajon az sem számít, ha ezt megelőzően 10 évet a versenyszférában dolgoztam? Akkor most a közszféra miatt automatikusan fekete listára kerültem örökre és itt kárhozok el? Van valami javaslatod?
Több évet dolgoztam fejvadász cégnél.
Elég lehetetlen küldetés volt közszférában dolgozó jelöltet versenyszférás cégnek "eladni".
Mondjuk, a cégek legtöbbször még arra sem nyitottak, hogy a versenyszféra más szektorából vegyenek fel valakit. Általában az a hozzáállás, hogy "ma felveszem-holnap csinája, amit kell"- vagyis nincs idő, nincs indíttatás arra, hogy az új munkatárs beletanuljon a feladatba.
Ha pedig multikról van szó, nemcsak a japánok néznek rosszallóan, ha valaki a munkaidő végén feláll és hazamegy. Minden multi a kizsigerelésre épül, tisztelet a ritka kivételnek.
Ezen a home office világa sem segített, akkor meg otthon üljön a kolléga estig, éjszakáig a laptop előtt, mert valahogy mindig minden extra sürgős, tegnapra kellett volna.
A "multilét" a csillogó szemű, egyetemről-főiskolásról kiszabadult ifjaknak való, akik nyomják a tizenórás munkanapokat zsinórban, mert hajtanak a "manager" meg a "head of" pozíciókra. Aztán vagy összejön, és akkkor nagyobb fizetésért dolgozzák ki a belüket, vagy nem, és akkor elegük lesz pár év után, és váltanak.
Éltem meg már olyat, hogy egy kolléga említette, hogy leb.szást kapott, mert egy este 8-kor kapott e-mailre nem válaszolt már aznap este.
A japánok, koreaiak abban különböznek, hogy ott tényleg a fizikai összeomlásig lehet dolgozni.
Egyszer egy gyárba kellett nem gyártási területre embert keresnünk. (nem írom, melyik náció a kettő közül, és milyen gyár)Az ott dolgozók mondták, hogy az ott dolgozó külföldi vezetők késő estig dolgoznak, meg hétvégén is bemennek, és elvárják, hogy mellettük legyenek a magyar kollégák is. Néha ordítva kommunikálnak, esetleg köpnek egyet, de hát ez ilyen kultúra, meg kell szokni.
Egy férfi kollégám váltott..megúnta a tespedést a Fővárosnál. Elment egy japán cég irodaházába, ahol ő volt az egyedüli itteni ember. A munkája viszont nélkülözhetetlen volt. Háromszoros fizetés, mivel értette a munkáját, a japók örültek, ő is.
De...
Reghel ő érkezett utoljára, de még munkaidő kezdete előtt. Napjában háromszor lement a porta elé dohányozni. Délután pár perccel a munkaidő vége után pakolt, elment. A japánok furcsának tartották.
Szakmai szempontból mindenben meg voltak elégedbe, de próbaidő vége előtt eltanácsolták.
Kilógott a sorból. A portás elégedetten mosolygott búcsúzáskor..-én szóltam..