Kórházváltás saját felelősségre (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kórházváltás saját felelősségre
Szia!Csak most olvastam a bejegzésedet.Szerintem jól döntöttél.Szerintem fontos ,hogy az ember ott legyen a gyerekkel.Egy ilyen helyzetben szüksége van a gyerekenek a szülő jelenlétére.És szerintem a szülő is másként viseli a napokat ha bent lehet a gyerekkel.Én nem tudtam volna itthon ülni ,amíg Ő bent van.
Leírnám Neked rövid történetünket :)
Mi is jártunk tavaly és az idén is a balesetiben.Nagyon szuper az ambulancia és a gyerekosztály is .Szép színes gyerekbarát.Mind a kétszer bent voltam/voltunk a nagy fiammal.Nekünk azt mondták a nővérkék:jó ha az ember bent van a gyerekkel ,főleg műtét előtt és után.Pedig Ő már 9 éves.
Mi nem saját felelősségre mentünk Pestre,hanem Cegléden nem vállalták el.
Tavaly történt egy kis baleset.Fém szilánk ment a lábszárába és nem mozgott a lábfeje..Bementünk Ceglédre.Amikor meg lebegtettem a kardiológiai papírt,-mert hogy szívbeteg-, meg lett a röntgen azon nyomban kiírták cd-re a leletet és már meg is beszélték a balesetivel,hogy megyünk.Felmentünk megvizsgálták rendesen.Aznap éjjel bent voltunk egész éjszaka mind a ketten a párommal.bár úgy volt hogy meg műtik,de végül is másnap került sor a műtétre.Kemény 4 órát vártunk .Az orvos elmondta /Dr.Kassai Tamás/,hogy egy idegszálat vágott el a fém szilánk.A nagyláb ujjat mozgató idegszálat.Rendesek voltak az orvosok,a nővérkék.És örültekha az ember bent maradt mert akkor a nővérkék munkáját segítette.6 napig volt bent.Eztán 2 hétig minden másnap fel jártunk fizikóterápiára mert -itthon nem csinálták meg amig gipsze volt-.1 hónapig volt nyitott-fekvő gipzse amit jól viselt.Lekerült a gipsz minden szupi volt ,de a kezelések egy idő után már nem használtak.Jártunk fzikora ,gyógytornára.Le lógótt a láb ujja ,le fittyent.Tavaly decemberben felhívott az egyik traumatológus doktor.Dr. Varga Marcell, hogy Ő megműti a gyereket rágjuk át a dolgokat stb.És meg műtettük.Erre az idén került sor.Szintén minden nap bent voltam nála,mert igényelte.Most is rendesek voltak ,rendesen bántak a gyerekkel,ami szerintem nagyon fontos.Most már egész jól mozog a láb ujja. :)
És pénzt nem fogadtak el.!!!
És ha megint be üt a menykő akkor hozzájuk fogom vinni a gyereket,mert mind szakmailag mind emberileg egy igen kiváló csapat van a gyerektraumán.Remélem már minden rendben van nálatok.és jól szuperál a keze :)
Ne haragudj,hogy leírtam de nem sok ilyen hely van Mo-n mint ez az osztály.
Én is ugyanígy jártam 4 évesen(hólyagom miatt voltam benn).Bennem is megmaradt,ahogy állnak körülöttem.Az asztalon feküdtem,és közben egy csövet dugdostak,hogy abba pisiljek.Aztán egy tálcára kellett pisilnem,fekve.Meg Anyuékat néztük egy ablakon át,lökdöstük le egymást a sámliról,meg bedugtuk a kezünket az ajtónyílásba,mikor bejött a nővér.Magam előtt látom a kezeinket,hogy ne csukják be az ajtót.
Jelenleg 31 éves vagyok,kényszerbeteg.:(súlyos.
Nyilván félre értettem amit írtál. Elnézést. Valóban olyannak kell lenni egy kicsi lánynak, ahogy írod.Gondolkozásunk a gyerek-szülő kapcsolatról hasonló. Egy kicsit magam is kilógtam a sorból: mikor gyerekeket vállaltam, 3 at, az a mondás járta "kicsi, vagy kocsi"A kettőt nem engedhettük meg magunknak egyszerre, csak évakkal később.A baráti körünkben mi voltunk az egyetlen család, akinál a gyerek nem egyke volt. Azzal pedig, hogy véded a család érdekeit egyetértek, ez kötelességünk is.
Sok örömet a kis lányodban.
Igen,30 évvel ezelőtt,a Makarenkói és egyéb szocialista nézeteket verték bele a szülőkbe.Ne szeretgessük túl azt a gyereket,mert nem tesz jót neki,ne csüngjünk rajta majom szeretettel,mert az se tesz jót neki.Ha nem megy a szoptatás,felírjuk a tápszert és még sorolhatnám.
Akkor ez volt a "trend" ezt csinálta mindenki és aki kilógott a sorból,az volt a deviáns viselkedésű.
Ma már nem ezek érvényesülnek.Mi fiatal szülők,gondolhatjuk úgy,hogy nem lesz baj a majom szeretettel,ha okosan csináljuk és sorolhatnám.
Mindenki döntsön saját belátása szerint.Ne nézzük le sem a régi nevelési módszereket se a maiakat.mindig azt tartsuk szem előtt,hogy mi a jó a gyereknek.
A kórházi jogokról meg csak annyit,hogy a nagy francokat vannak olyanok!A legtöbb kórház nem ember hanem pénz központú.A sok belefásult dolgozót,rohadtul nem érdekli,hogy kinek a hány éves gyereke sírja végig az éjszakát.Úgyse tudja elmondani az anyjának,ha még kicsi.
Persze kivétel mindig van és lelkiismeretes dolgozók is,mint ahogyan azt a cikk írója le is írja,de azért tudjuk mindannyian,hogy nem ez a megszokott!
A gyerek érdekeit nézni? Kedves kneseva! A lányom 3 éves,önálló kislány, az óvónénik el vannak halva, mennyire. Okosan szeretjük. Lehet, máshogy, mint annak idején, fejlődik a világ.Az, hogy nem fiatalon vállaltam gyereket(?), az én életem, nem döntöttem rosszul, mert elváltam az első férjemtől.Nem hiszem, hogy egy válási cirkusz jót tesz a gyereknek.Vagy az is? Értelmiségi vagyok én is, tanár, diplomával. Azóta más végzettséget is megszereztem, volt amit már a gyerek mellett. Fárasztó lehet a 24 órából 18at dolgozni, én nem tudom milyen az. Én kötetlen munkaidőben dolgozom, de ez is lehet fárasztó, bár nem annyira mint Önnek annak idején. A lányom egyedül öltözik, rendet rak maga után, megterít, leszedi az asztalt. Önálló? szerintem igen. Nem majom szeretetről és totális gondozásról van szó. Nem állok mindig a sarkában, de ha baj van, ott vagyok, mert az anyja vagyok. Ha nem igényli a segítségemet, nem szól.ennyi. A családunk, bár kicsi az Önéhez képest, együtt tölti a szabad idejét. A gyerek nő, egyre kevésbé igényel majd minket, és mi a háttérbe vonulunk egyre inkább, fokozatosan. Mi így látjuk jónak és sok szülőt ismerek, aki hasonlóan gondolkodik.
Ja, hogy a törvény biztosítja a jogainkat? Igaz. Csak nem merünk élni vele, mert ezt tanultuk annak idején, mert nem is tudjuk pontosan mit lehet és mit nem,meddig nyithatjuk a szánkat(ha merjük, mert ugye azt nem illik...). Nekem személy szerint elegem van ebből,igenis kiállok a családomért, a lányomért, a férjemért, magamért, mert egyébként hülyének néznek a hivatalokban, kórházban, orvosnál, akárhol. Sajnos ilyen a világ....
Nem kell kiállni a jogaitokért, hisz azt törvény biztosítja.Nézni kéne a gyerk érdekeit is, olykor. El kéne gondolkozni, aszon, hogy igényli e ezt a totális gondozást, s ha igen meddig? Tudod a gyerek ugyan olyan volt 50 éve, mint ma. Félt, fájdalmai voltak,kicsi volt és mi is aggodtunk sokat, nagyon sokat ! Szerintetek mikor kezd önűlló lenni a gyerek? Szerintem, amikor az első lépést megteszi, amikor az első szót kimondja ! Az már önálló cselekedet, segíteni kell Őt ezen az úton. Az életre nem 6, vagy 10, vagy 15 éves korában kezdjük nevelni, hanem amikor megszületet, attól.Ő teszi meg az első lépést, de mi tanítjuk meg járni !
Nekem és még sokakank talán az is előnyt jelentett, hogy igen fiatalon vállatuk a gyereket, és többet is vállatunk. 24 éves koromra 3 gyerekem volt, értelmiségi pályán dolgoztam. Rettenetes nehéz volt, megérte. Nem irígylem a mai anyukákat, mert nem vagyok irígy, hogy nekem mind ez nem volt meg? Ma már mindegy. Tudod én a nap 24 órájából 18 at dolgoztam és ezt elég sokáig csináltam. Az is igaz, hogy a gyerekem 9 éves korára, már egyszerű ételeket tudott csinálni, segítettek a takarításban, a maradék szabad idejét a család együtt töltötte.Hidd el boldogok voltunk és ez a család ma is család !
Lehet velem nem egyet érteni , de a tény, az tény.
Te meg megpróbálhatnád megérteni az irásokat.
Nem, nem ismerem a miskolci kórházat, de valamiért biztos megkapta ezt a "dijat".
Lehet, hogy szerinted hideg vagyok, de a te véleményed egy kicsit sem érdekel.
Bár oszthatnék észt....
Számomra döbbenetes a negatív hozzáállásod minden egészségügyi kérdésben.Ismered Te a miskolci kórházat,ha a legjobbnak nevezed?!Különben meg az ő döntése hova viszi a gyerekét,mindegy,hogy az ellátás miatt,vagy azért hogy mellette lehessen.
Egy kicsit több empátia szorulhatna beléd.Nem mindenki éli meg a dolgokat olyan tárgyilagosan,hidegen mint Te.De ezért még nem kell az észt osztanod.
Szerintem ezirányban senki sem kételkedett..
Csak megvilágítottuk ezen dolog másik oldalát is, nem is feltétlenül közvetlenül a cikk, csak a téma kapcsán.
(Ez tényleg csak zárójeles: mi nem döntöttünk az apás szülés mellett, háromból egyszer sem, és nekünk így volt jó. És sok férfinak így lenne, csak nem mernek szólni. Mert ma ez is a ló másik oldala lett.
Ez megint csak a másik oldal megvilágítása, és nem az előbbi tényleges értékeinek kétségbe vonása...)
Kedves Cikkíró!
Szerintem is jól tetted, hogy odébb álltatok, hiszen ekkor tudtad, hogy gyermeked nincs közvetlen veszélyben az alapellátást megkapta. Én sem hagytam volna ott egyik gyermekemet se.
A miatt meg ne aggódj, hogy félősebb lesz vagy megmarad ez az emléke. Velem anno több, mint 30 éve ez történt (nyílt könyöktörés amit 2 derékszögbe hajlított szöggel tettek helyre 5 órás műtéttel) és hamar elmúlt a sokk... Természetesen anno szüleim nem lehettek bent a kórházba, ami akkor rossz volt (nem emlékszem), de utána szüleim elfelejtették velem a történteket...
Jobbulást Matyinak!
A látogatási tilalmat fokozatosan szokták bevezetni.
A hiradóban is azt szokták bemondani, hogy a nőgyógyászaton, majd az egész kórház területén.
Gondolom ezt saját hatáskörben dönthetik el a kórházak.
Én legelképzelhetőbbnek azt tartom, hogy a sebészeten nincs kialakitva annak a lehetősége megfelelően, hogy a szülők is bent maradhassanak.
Egyébként nem vagyok tisztában ezzel a lehetőséggel, mivel minket már nem érint.
Sebészetet annyiból tartom más kategóriának, mert a frissen műtöttek esetében nem csak a "nyilt seb", hanem az esetleges megfázásos fertőzések következményeként a tüsszentés, köhögés is problémás lehet.
Egyébként nem is a cikked miatt irtam, amit irtam, hanem a válaszok miatt.
Dehogynincs mit ünnepelned, hiszen úgy történtek a dolgok, ahogy te akartad, és minden rendben volt.
A gyerek jól van és ez a lényeg.
A válaszokkal voltak ellenérzéseim. Én nem sirtam a cikken és nem azért mert szivtelen vagyok, hanem azért, mert ez egy kéztörés volt, ami nem egy nagy tragédia. Szinte előre tudjuk a végkimenetelét. Nem érzem különlegesnek a döntésed, mert legtöbben megtesszük.
Egyébként nem értem miért akarod felkeresni a betegjogi képviselőt? Kár ért az ellátás során?
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Örülök, hogy a legtöbben hasonlóan gondolkodtok, mint én.
Azóta már én is tisztában vagyok azzal, hogy a látogatási tilalom ellenére is joga lett volna a gyereknek ahhoz hogy bent maradjak vele. Az osztályt nem hagyhattam volna el, de nem is akartam. Lehet, hogy azért nem engedték meg, mert a sebészeten más előírások vannak, nem tudom. Akkor nem volt lehetőségem utánajárni, de tervezem, hogy a felkeresem a betegjogi képviselőt.
Még egyszer kiemelném, azt tudtam, hogy az altatás miatt még jó pár órán keresztül nem csinálnának semmit a gyerekkel, ki kellett várni a 6 órás éhgyomor állapotot. Ez idő alatt felértünk Pestre.
Hogy az ország legjobb kórházából mentünk el saját felelősségre-ehhez csak annyit fűznék, inkább sose győződjetek meg arról, hogy ez így van-e. A gyerekorvosunk (aki már 20 évvel ezelőtt is javában praktizált) azt mondta, hogy a miskolci kórház nem éppen gyerekbarát ebből a szempontból és a gyereknek sokat jelentett hogy vele lehettem. Persze, biztosan van olyan, amikor a szülő nem tudja ezt megoldani. Az is más, ha "csak" egy megfigyelés, vagy kezelés miatt van bent a gyerek. De ha műtik, és főleg úgy, ahogy nálunk is, hogy még 4-5 nap múlva esetleg újra műtötték volna-biztosan a legtöbben ott akarnánk maradni vele.
Számítottam negatív hozzászólásokra is, tiszteletben tartom mindenki véleményét. Semmi "extrát" nem akartam írni, ez sajnos megtörtént és így történt, ahogy leírtam. Nekünk elég extra volt...
A válaszoddal részben egyet értek!
A kisfiú megkapta az ellátást (megvizsgálták, begipszezték), és a műtétig eltelt időt ott is csak a nem létező bárányok számolgatásával tölthette volna, teljesen együl, magára hagyva!
Én 3évesen a harkányi gyógyfürdőbe vérhast kaptam a víztől, amit lenyeltem.
Mellettem nem maradhatott Anyukám, akkoriban ez még nem volt, se lehetőség rá!
3éves voltam, semmi emlékem nincs abból az időszakból, csak a rémes kórház, az ápolók, hogy menyire egyedül éreztem magam, féltem, 5en fogtak le egy injekcióhoz...mindenre emlékszem. Szeretném azt mondani hogy nem hagyott nyomott, de akkor hazudnék, még ma is kísér az a légkör-irtózok kórházba menni-még-jobban az injekcióktól!
Mi lett volna ha Anyukám velem lehetett volna? sose tudom meg!
Szerintem az elsődleges ellátás után jól tette hogy tovább mentek, persze ha ezt nem kapta volna meg a gyermek teljesen egyetértenék veled!
Valamit nem jól értelmezel pedig világosan leirtam. És azzal, hogy azt irtad nem akarod megkérdőjelezni anyaságomat már meg is tetted.
Ha elolvastad, amit irtam, akkor rájönnél, hogy nem azzal van gondom, hogy nem akarta bent hagyni egyedül, hanem azzal, hogy semmi ünnepelni való nincs rajta.
Milyen üzenet nem jutott át? Az, hogy szerintem felelőtlenség egy sérült gyereket utaztatni, illetve az ellátást hátráltatni? És ha az a néhány óra, amit utazással töltöttek, bajt okozott volna?
És én sem akarom senki anyaságát megkérdőjelezni, de nem az a legfontosabb az ilyen helyzetbe, hogy a sérült gyereket ellássák? Ez csak egy könyök törés volt, de mi lett volna, ha komolyabb? Akkor is az lett volna a legfontosabb, hogy bent lehet e vele? Kockáztatva vele a gyereke egészségét?
Nem tudom hol élnek az ilyen emberek. A sérüléseknél a gyors segitség a lényeg, aztán jöhet a többi.
Kedves Anyuka!
Végig olvastam a cikked pedig a hosszú cikkeket nem szeretem, mert állatába nincs időm végig olvasni.
A hozzászólásokat nem olvastam el, csak kék iriszét...hogy miért? nem tudom, talán mert az első során már értetlenkedtem.
Én is Anya vagyok, a cikkeden még sírtam is, mindenképpen jól döntöttél! hallgass a szívedre az mindig megsúgja majd mit kell tenned!
Végül kék irisz nem akarom megkérdőjelezni milyen anya lehetsz, nem az én dolgom! és nem is érdekel! Az hogy te 3napra bent hagytad volna a fiadat aki rád van hagyatva, mint cikkírónké a "legjobb kórházba" had üvöltsön és sírjon majd túléli jelszó alatt a Te dolgod és Te döntésed, és ha nem jutott át az üzenet a cikkel akkor legalább ne írj butaságokat!
Ez nem értetlenkedés, pusztán nem látok benne semmi dicséretest, semmi különlegest, igy nem értem a gratulációkat, elismeréseket.
Persze ünnepeljünk, de mit is? Azt, hogy az anyuka elvitte az ország legjobb kórházából a gyerekét egy másikba? Órákat utaztatta azért, hogy ő is ott lehessen. Ami ugye nem csak nekik volt plussz program, hanem a nagyszülőknek is, és abban sem lehetünk biztosak, hogy ezzel nem okozhatott volna más egyéb problémát.
Egyébként lehet bent sem kellett volna maradnia a gyereknek annyit, csak rá kellett volna kérdezni. A fiamnak 2 kéztörése volt, mindkét alkalommal altatás, drótozás. Az elsőnél hazavihettük aznap, a másodiknál másnap. Tudom most az jön, hogy az kéz volt és nem könyök, de ez sem volt kevésbé súlyos, mert mindkét csontja eltört a könyöke alatt. Különbség nincs.
Tehát: nem azon értetlenkedek, hogy azt akarta az anyuka, hogy ott legyen a gyerekével, pusztán azon, hogy mit ünneplünk ezen...
Szerintem nagyon jól döntöttél!!!
Mi hasonlóan jártunk 2 évvel ezelőtt szintén egy vidéki kórházban.
Sajnos mi nem tudtunk máshová menni, mert hányás-hasmenés miatt kerültünk be és a kisfiam már ki volt száradva így infúzió kellett neki.
A lényeg nem akartak beengedni, mondván influenza járvány van! Én be voltam oltva, mindtam ha kell a szobából sem mozdulok ki amíg bent vagyok csak ne kelljen otthagynom a gyerekem! Nem engedték, ekkor én úgy döntöttem nem megyek haza bármi is lesz!
Persze minden nővér, orvos fel volt háborodva milyen rettenetes ember vagyok!!! A gyerekem 3 órán keresztül váratta a doktornő majd 14! szúrásra sikerült vénát találnia! Életem legszörnyűbb élménye, azóta utána jártam nincs joga a kórháznak járvány miatt nem beengedni a szülőt! Ez jogellenes! Tehát senki ne hagyja magát!
Hajni
Sziasztok!!
Nekem az a véleményem hogy nagyon jol tetétek a korház váltást mert a másik korház sokkal jobb (az irásodbol itélve) ill gondolom felszereltségben is jobb mint a másik korház...
Háát igen,kicsi korukban méég elevenek a gyerekek ezért kell jobban rájuk figyelni :D
nem vagyok se orvos se szakértö csak egy 24 éves srác...
irjatok és üdv: hamyka
ui: Gyogyuljon meg minél hamarabb!!
Szerintem meg örüljünk annak, hogy ma sokminden jobb, mint régebben volt, és legalább van lehetőség ott lenni a gyerekkel. Régebben nem volt kérdés, hogy nem lehet ott lenni, de ha most van rá lehetőség, akkor az ember igyekszik a jobbat választani.
Régebben is megszülettek úgy a babák, hogy az apák nem lehettek ott. És most menniyvel jobb, hogy van rá lehetőség együtt átélni ezt a csodát!
Ezeket a két értetlenkedőnek írom. Az anyuka nyilván ott hagyta volna a gyereket a kórházban egyedül, ha nincs más választása, de vette a fáradságot, és keresett lehetőséget.
Azért, mert Pesten nem volt akkora járvány valószinüleg.
Egyébként a fiam ugyanebben a kórházban volt 4 napot, mert leszakadt az ujja 3 évesen. Akkor még nem lehetett bent maradni vele.
Akkor én saját felelősségre kihoztam a gyereket, mert túlzásnak tartottam, hogy 2 hétig akarták, hogy bent legyen, valamint olyan vizsgálatokat végeztek rajta, amelyekhez én nem járultam hozzá.
ez után ambuláns rendelésre járunk vissza 3 hónapig, naponta.
És a Heim Pál kórházban sem lehettem bent vele a mandula műtétnél.
Persze ha tehettem volna bent maradok, de pusztán ezért nem utaztattam volna a gyerekemet órákon át sérülten.
Arra senki sem gondol, hogy otthon is lehet még 2-3 gyerek, netán újszülött?? Nekem volt.
Munkahelye meg csak egy van, apának is, nagyszülőknek is.
Én megéltem, hogy mellettem omlott össze egy család. Anyuka bent a kicsivel, apuka otthon a nagyokkal. Elég egyszerű népek voltak, apuka melós, ő tartotta el a családot. És kirúgták apukát, mert anyuka nem tudott hazamenni... Ott omlottak össze mellettem..
Nem mindenkinek az a legnagyobb gondja, hogy az egyszem gyereke minden sóhaját teljesítse, de attól még nem rossz anya..
És pont ezek a betegséges helyzetek azok, amikor sokan egyéb segítségre is szorulnának...mert osztósni nem tudunk.
Igen, rossz volt. Én 4,5 évesen voltam kórházba és csak ablakon keresztül láttam a szüleimet. Én sem felejtem el sosem.
De adott esetben, ha egyik kórházban sincs lehetőség arra, hogy a szülő ottmaradjon, mert minden kórházban látogatási tilalom van, akkor a szülő melyik ösztönére hallgatott volna? Forrjon össze rosszul a könyöke, vagy bent hagyja egyedül?