Koppány útja - segítsd te is! (beszélgetés)

Írtam privit!

2009. március 1-jén kerültünk be 5 napra.

De ahogy olvasom mi minden kell Koppánynak, ez időben is rengeteg.

Neki is borzasztó fárasztó lehet, hogy ennyi mindenki "babrálja".

Nekem ne mond fél éve próbálok magamnak segítséget keresni, nem kéne sok, sőt még pénzhez sem ragaszkodom, alap élelmiszer, vitaminok stb.

Szerencsémre ennyire nem vagyok beteg, csak, mindegy hosszú.

Mindenhol van valami amiért borzasztóan sajnálják, de nem óhajtanak velem foglalkozni.

1/ nem biztos, hogy a már meglévő alapítványokba be tudják venni, ahogy Te is írtad.

2/ amikor megcsinálsz egy alapítványt, ami nem egyszerű feladat, olyan fejlesztések finanszírozását teszed bele ami neked tetszik. Pl: ha külföldi terápiát csinálsz akkor annak a támogatását fogod beletenni és így a gyermekednek vagy magadnak „vissza tudod adni” a kifizetett terápia árát.

Egy valamit nem értek, minek ehhez egy új alapítványt alapítani?

Ill.van egy tippem, hogy miért.

A nagy már létező alapítványok se tudnak megélni!

Én "ismerem" ezt a kisfiút...

Vercsi 1 hetes volt, amikor kórházba kerültünk vele és Koppány volt a szobatársunk. Istenem, mennyit sírt szegény csöppség, anyukája éjjel nappal mellette volt. Azóta is rengetegszer eszembe jutott, hogy mi lehet vele, egyszer még a kórházat is felhívtam, hogy megkérdezzem, de természetesen nem mondhattak semmit, hisz nem adhatnak információt "egy telefonálónak." Istenem, de örülök, hogy hallhatok róla, azt hiszem életem végéig nem felejtem el ezt a kisfiút és anyukáját!

Sok-sok erőt, kitartást és nagyon hosszú, minél egészségesebb, minél boldogabb életet kívánok Neked kicsi Koppány! És ahogy tudok segítek!

Borzasztóan sajnálom, de hány kisgyerek, felnőtt, család van, akiknek segítség kellene?

Már minden sz.rt gyűjtünk, kupakot, zacskót, ide pénz, oda pénz, és mint Sziszifusz görgetjük felfele a sziklát, és nem jutottunk sehova.

Mielőtt megköveztek, én segítek akinek tudok, de lassan bele vagyok fáradva, hogy akárhova nézek mindenhol látok valami felhívást, hogy segítsek.

Amúgy nincs olyan már létező alapítvány, akinek már van erre tőkéje, hogy azonnal segíteni tudjon?

Úristen! :( Hogy min mehetett keresztül ez a kicsi fiú, még elgondolni is szörnyű! És pedig mennyi szépeség vár még rá! Remélem minden sikerülni fog, amibe csak belekezdtek vele kapcsolatban, a lehető legboldogabb életet adjátok neki! :)))

Nagyon jól tetted, hogy megírtad a történetetetek, nagy az emberek összetartása a bajban!

Ez a csodás kis ember mennyi mindenen átmehetett, te jó ég...:(

Okvetlenül szükség van emberek az összefogásra, segíteni kell a szülőknek, hogy tovább tudják fejleszteni!