Kivel beszéljek erről? (beszélgetés)

Amíg el nem jutsz valakihez, akivel meg tudod beszélni a gondjaidat nyithatsz titkos naplót, nem kell beengedj senkit, ha kiírod magadból már sokat segít. De be is engedhetsz egy-két szimpatikus támogató emberkét.

Lehet, hogy a tanáraid között nem találsz támogató felet, probálkozhatsz szociális egyesületnél is, vannak ingyenes önsegítő körök, tb-és pszichológusok.

Sajnos gyakran megtortenik, hogy a felnottek a gyerekuk nyakaba zuditja azokat a problemakat, amiket ok maguk nem tudnak megoldani.

Ezek elol az elzarkozason tul nem tudok jobb megoldast.

En azt mondtam, hogy ez nem ram tartozik, oldjak meg nelkulem.

ó te szegény gyerek!

legelőször keress egy olyan tanárt a suliban,akiben 100%-ig megbizol,

segiteni fog az is ha beszélsz a háziorvossal,ő meg majd küld olyan helyre ahol nyugodtam kibeszélheted magadból

az utolsó, 19-éves vagy állj a sarkadra,és oszd ki a szüleidet bátran,ha nem felnőtt módjára viselkednek

és vigyázz a tesódra

A tesóm csípőprotézist kapott 2,5 éve, de a fájdalmai nem szűntek meg, így állandóan dokihoz járt, egyik kórházból ki a másikba be, stb. A felesége lazán elhitte a dokijának, hogy szimulál a tesóm, majd az egyik fia is azzal piszkálta, hogy szedje össze magát, ne nyafogjon, mert így sosem fog megerősödni, ne hagyja el magát, stb. A tesóm hiába mondta, hogy fáj neki és jobban mint a műtét előtt, nem tud ráállni a lábára, be kell szednie egy marék gyógyszert naponta többször, mindenki csak azt szajkózta, hogy szimulál. Persze, senki nem tudott arra válaszolni, hogy miért tenné, hiszen így egy fillért sem keresett, egyébként meg 6-7 száz ezret keres havonta. Na, 1 éves tortúra után újra meg kellett műteni, mert nagy nehezen talált egy dokit, aki megmondta, hogy kimozdult a protézise. Sajnos azóta csak kicsit lett jobb a helyzet, de már tud dolgozni legalább és nem otthon magányosan kell egyedül megküzdenie a problémával...

Lehet nálatok is valami hasonló van? Ilyenkor nem támadni kell a beteget, hanem támogatni, elkísérni, megoldást keresni közösen, hiszen van elég gondja anélkül is, hogy cseszegetné a családja......

És biztos, hogy hipochondria?

Lehet, hogy az a viták alapja, hogy még sem az, többen meg azt hiszik?

A szüleiddel simán beszélhetnél erről.

Én a gyerekemmel mindent megbeszélek. És ok van, hogy nem értünk egyet, de mindenki elgondolkodik és igyekszünk változtatni.

És igen, egy nagynéni? Én mint nagynéni már voltam ilyen helyzetbe és pont ilyen téma miatt. Miután beszéltem mindenkivel, kicsit megértőbb volt mindenki....

Hát igen, ha nem írsz konkrétumokat akkor nehéz tanácsokat adni.

Nagyszülők, nagynénik, nagybácsik?

A suli sem rossz ötlet, ha van egy megbízható, segíteni akaró tanár. Vagy előttem írták a pszichológust.

Ha komolyra fordulna és vége a sulinak, dolgozol, nem tudsz elköltözni?

A szüleidet leültetni és a tesóval négyesben megbeszélni, hogy ez így tarthatatlan és próbáljanak meg változtatni ezen?

Szerintem is pszichologusra van szükséged, nem a szüleid egymás közti gondjai kapcsán, mert az az ő dolguk, nekik kell megoldani.

Vagy nem tudom, miként lehetne eljutnod önismereti tréningekre, fejleszteni a saját belsődet, megismerni jobban a világhoz való viszonyodat, problémamegoldó készségedet. Hiszen te még bőven útkereső vagy.

Bocsi, csak ennyit szeretnék írni.

Egy szóval megpróbálom leírni: hipohondria, érzelmi zsarolás.

Legyen ennyi elég. ;-)

Sajnos nem merek többet írni, remélem megérted.

Ha tobbet irnal pedig valszeg jobban es tobben segithetnenek olyan anyukak/apukak/nagyszulok, stb.akiknek volt has.helyzetuk...

A betegseg milyensege sem utolagos,plusz a testvered,pl.hany evesen kell szemebesuljon a "nemtommivel"

Az idegosszeomlas komoly, szval ird ki magadbol,sokan segitenek/unk.

Sziasztok!

A lényeg az, hogy otthon családi gondok vannak. Apukám beteg és ekörül forog a "világ". Nem írom le a történetet, mert az oldal tetejéig tartana,a helyzet nagyon komplikált.

Mindkét fél a saját véleményét szajkózza, én meg szeretek pártatlan lenni ebben a témában. Szüleim állandóan veszekednek a betegséggel kapcsolatban,

tesóm se bírja szerintem, látom rajta. Én meg már kezdek ettől besokallni, a továbbtanulásom és az idegeim rovására fog menni. Nincs most olyan barátom, akinek a helyzetet el tudnám mesélni én meg úgy érzem, idegösszeomlásom lesz, mert nem bírom tovább a titkolózást, hazudozást. Pedig még csak 19 éves vagyok. Én sem vagyok teljesen egészséges (fizikailag).

Mit tanácsoltok, kivel beszéljek, kinek szóljak? Suliban említsem meg valamelyik tanárnak? Már leérettségiztem, okj-ra járok jelenleg.

Azért nem írtam le a teljes történetet, mert nem szeretném, ha mások esetleg rám ismernének, csak célozgatva írtam egy két dolgot, remélem megértitek.

Segítséget köszönöm előre is! :-)