Kiszolgáltatottság (beszélgetés)

Semmi baj nem lenne az egészségügyben, akármennyire is túlterhelés - anyaghiány - eszközhiány - emberhiány van, ha az ápolók és az orvosok szeretettel viszonyulnának a betegekhez.

A büfés néni esete. Ha a büfésnéni mosolyogva, a gyerekeket szeretve keni meg a melegszendvicset sajttal, majd mikrózza be, akkor mindenki szereti a büfésnénit és ,,aranyoskám''-nak hívja. Még akkor is ha néha zöld a kolbász széle.

Ha én nem szeretettel és odaadással végezném a munkámat, éhenhalnék. Lehet hogy így is ígyjárok majd, csak később. :D

De erről eszembejut egy történet.

Kórházba kellett mennem egy nagyon súlyosnak tűnő (mint utóbb kiderült, szinte ártalmatlan) betegség miatt. Amikor az orvos meglátott és megvizsgált, laza 4 óra várakoztatás után, falfehér lett, és azonnal elküldött hogy vért vegyenek tőlem.

Felmentem a 2. szintre, ott voltak a nővérek, odaszólt nekik az orvos, én is, mondtam mi kéne, stb. Vártam vagy fél órát, aztán odajött egy fásult fejű nővérke, vetett rám egy olyan megvető pillantást, hogy majdnem elszégyenlettem magam.

Kiváncsi vagyok, mi játszódhat le az ilyenek agyában ilyenkor: ,,úristen, már megint itt van valami köcsög aki meg akar dögleni, nekem meg meg kell mozdítani a fenekemet hogy ne dögöljön meg, és csak 90ezret fizetnek érte''.

Hát jó, bementem egy terembe, odatette az álványzatot, bunkó köcsög hangon elkezdi:

-elb@sztad az ebédszünetemet fiam, úgyhogy k|_|rva gyorsan feküdj egy hang nélkül az ágyra, és ne mocorogj mert félre találok szúrni direkt, vagy fejberúglak - mondta gyűlölettől izzó szemekkel

-szúrt volna félre az apád, amikor anyádat termékenyítette meg

-miiii? *meglepődött*

-szerinted nekem nem lenne jobb dolgom, mint folyatni a véremet a k|_|rva küblidbe vazze? Mit gondolsz, kinek az adójából eszel?

Beszédbe elegyedtünk. Bíztam benne hogy nem nyír ki. Tényleg nem nyírt ki. Elmondta, hogy hogy mennek a dolgok a kórházban, mennyire semmibeveszik őket, a betegek és az orvosok is. Kb 20 percen keresztül végezte az adott helyzetben szűkséges beavatkozást, és azt végig dumáltuk. Még a vér és a csontok termelődéséről is. Nagyon művelt és okos nő volt. Azt mondta, hogy az utóbbi 2 hétben én vagyok az egyetlen, akivel szóba tudott elegyedni. Végül még azt is megengedte hogy az ágyon feküdjek a beavatkozás után 3-4 percet, hogy szokjam a nagy vérveszteséget, körülöttem az értékes orvosi műszerekkel.

Szerintem tényleg minden hozzáállás kérdése.

2000 októberében született a kisfiam idő előtt, a 34. hétre. Egy olyan fertőzés eredményeként, amiről soha nem tudtam meg, hogy micsoda, csak gyanítom, hogy annak a kórháznak a gégészeti osztályán szedtem össze, ahol a szülésem előtt nem sokkal műtötték a lányomat orr- és garatmandulával. Természetesen befeküdtem vele még terhesen is, és kiderült, hogy milyen jól tettem. Már a műtét előtt hányta a vért, újra kellett őt altatni. Éjszaka is többször hányt vért, ha a nővéreken múlik, ott vérzik el. A végén vért kellett neki adni.

Rá másfél hétre elfolyt a magzatvíz.

A kisfiamat császárral kellett megszülnöm. A műtét alatt nem altattak, spinális érzéstelenítést kaptam. Őt azonnal elvitték a koraszülött osztályra, csak egy pillanatra láthattam. Ezután felvittek a szülészetre, ahol babás(!) szobába raktak - a kisfiam nélkül. A szívem majd meghasadt a fájdalomtól és az aggodalomtól, hogy mi van a kisfiammal, mert jó sokára közölte velem a kórház gyermekorvosa, hogy át kellett szállítani őt egy másik kórház koraszülött intenzív osztályára, ugyanis a fertőzés megtámadta a tüdejét, és csak egy speciális lélegeztető géppel tud életben maradni. Nem részletezem, megjártuk a hadak útját, egy hónapig volt lélegeztető gépen a fiam, ott már csak jókat tapasztaltam mind a nővérek, mind az orvosok részéről.

Viszont! Az a bánásmód (saját orvosom volt), amiben részesültem a kórházamban, az mindennek a teteje volt! Miután lelkileg teljesen a padlóra kerültem és láttam, hogy az anyukák mennyire boldogok, örülnek a picijüknek, az enyém meg élet-halál között lebeg, kivertem a palávert, és felvitettem magam a nőgyógyászati osztályra. Embertelenek, az empátia meg minden ilyesmi hiányzik, az egész egészségügy egy nagy rakás...!

A betegnek ráér fájni, ha már úgy is beteg.

Tavaj tavasszal a lányomon (22) rózshimlő gyanús kiütések lettek (természetesen szombat reggelre). Egyik gyermekem sem volt himlős és a környezetünkben több kismama is volt, azonnal mentünk az orvosi ügyeletre. 3 óra várakozás után elő került az ügyeletes orvos (vagy annak nevezett valaki) közölte, hogy recept nélkül kapható cinkrázó és minek raboljuk az ő drága idejét ilyen baromsággal (recept nélkül + ügyeleti díj: 1.500,-). Hétfőn reggel a házi orvoshoz ment az is szakszerűen megállapította, hogy a cinkrázótól elmúlik. Délután maszek bőrgyógyász (3.000,-) megállapította, hogy rózsahámlása van (kenőcs + ügyeleti díj: 5.000,-). Azt már mondanom sem kell, hogy kisvárosban délután 4-kor zár a gyógyszertár, a maszek dokik 5-től rendelnek. Szerdára vissza rendelte (akkor már csak 2.000,-). Szombaton már másik városban rendelt kérte, hogy oda is menjen mivel kíváncsi, hogy használt-e a kenőcs (na itt sokalt be a leányzó). Mivel maszek dokinál volt táppénz nincs, de a vakarózástól dolgonzi nem tudott, még az volt a szerencse, hogy a főnöke elengedte egy hét szabira. Nekem a kismamák miatt egy hét szabi, bár ez nem volt kötelező, de nem vitt rá a lélek, hogy esetlegesen veszélyeztessem őket.

Sűrgösségi sebészeti "betegellátás" :

Tessék helyet foglalni, majd sorra kerül......

És addig ? ....

Rosszul van a beteg, fáj mindene, szédül, stb....

Várni kell, mert az orvos, meg az asszisztens a kezelőből ki-be, be-ki, mint a fábaszorult féreg.

Ismerősök jönnek, kényelmesen elbeszélgetnek a dokival.

Nekik nem fáj semmijük !

A betegek meg várjanak a sorukra.....

Majd csak lesz valahogy, úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy.

Kiszolgáltattotak vagyunk !!! Nagyon !!!

Hiába mindenféle reform, ha a dolgozók hozzáállása ilyen.

Tudom, hogy nekik is sok a gondjuk-bajuk, de a beteget ez nem érdekli. Neki nagyon fájjjjj !!!!....

5 év keserves szenvedés után engedtem,hogy megtükrözzék a gyomrom(bár korábban tettem volna! ).A gasztroentológus, miközben dugta le a torkomon azt a műszert,asszisztensével vidáman cseverészett,miközben én azt hittem abban a pillanatban megfulladok.Mikor a monitorra pillantott (talán véletlenül)hirtelen felkiáltott:

"Úristen, a légcsőbe ment,elnézést."Kezdte elölről,már a cső 1. behatolása brutális fájdalmat okozott....Azóta több tükrözésen

túlvagyok(persze más orvost választva)nem egy leányálom,de hatalmas különbség orvos és orvos között.

A sok punnyadt "nagyokos", aki "megalkotta" az eü. reformot, tulajdonképpen sok ember halálos ítéletét írta alá.

Mint ahogy már volt is halálos áldozata ennek a rohadt rendeletnek!

Nekem vannak jó és rossz tapasztalataim is.

"Gyors" orvosi kontroll : február közepén kellett volna vizsgálatra mennem, közbejött valami,nem tudtam menni. Kértem és kaptam új időpontot : október közepére.....És addig ??...

Anya kontrollra ment. Kapott 2-hétre rá uh-ra beutalót, és sűrgősre vérvételre. Mondja az orvos a véreredménnyel azonnal menjen vissza mert szerinte változik a gyógyszerelés. Eltelt közben 1 hétvége, hétfő vérvétel, kedd kész az eredmény írány az orvos. Az közli nem fogadja mert ügyelt. Majd az uh-s eredménnyel együtt jöjjön. Megyünk az uh-ra az időpontja negyed öt rendelés 4-ig, még jó hogy fél 4-kor már ott voltunk. Keresik név szerint nincs beírva!! Oda adjuk a beutalót amin pirossal feltüntetve "FŐORVOSSAL MEG BESZÉLVE" nézi a főorvos, mondja: vele nem, de jöjjön meg csinálom. A vizsgálat közben kérdezi az orvos mikor megy vissza az XY-hoz mert most 2-hét szabadságon van.

Na erről mi a véleményetek?