Kistestvér érkezik. Milyen változást vettetek észre a nagyobbik gyermeketeken? (beszélgetés)

Nálunk is épp 3,5 év a korkülönbség. A fiam imádja a hugit és viszont. Azt a tanácsot kaptuk, hogy hozzon a kistesó ajándékot a születésekor. Nagyon bejött! A kórházba vittem magammal kisautót Pistinek. Mindkétszer odaadtam neki, amikor meglátogatott a kórházban azzal, hogy a kistesó hozta. Mikor pedig hazajöttünk, kapott egy nagyobb ajándékot is. Amikor a napokban megkérdeztük, hogy szereti-e a tesót és miért, azt mondta, hogy szereti, mert hozott neki ajándékot.

Nagyon édesek együtt: Pisti bohóckodik, Lili nevet rajta. Arra kell csak figyelni, hogy ne tegyen a szájába semmit vagy mellé olyat, amit a kicsi a szájába vehet. És persze arra, hogy véletlenül ne bántsa. Direkt szerencsére nem akarja. Visszafejlődést a nagynál nem tapasztaltunk. Csak kicsit többet kell szeretgetni, mint eddig. És az apja játszik vele, mesél neki, amikor nekem a babával kell törődnöm.

Hú,ez tök jó!

Attól én sem tartok,hogy a baba körüli teendőket elfelejtettem volna,inkább engem az zavar most(ami majd akkor lehet,hogy nem fog),hogy hogyan oldom meg eleinte a háztartást stb...Az első fiamnál anyu velünk lakott egy darabig,most viszont egyedül leszek! Tudom nem ez lesz a legfontosabb,hogy felmossak stb,de azért valahogy meg kell oldani azt is majd. :)

Na valamire hasonlóra számítok én is. Sokkal több időt kell majd vele lennem, mint gondolnám. A családi nyomás már most rajtam, hogy "majd te jössz a mamáékhoz , anya hadd pihenjen" , és ettől a gondolattól már most rosszul vagyok. Mindkettőnek szüksége lesz rám, amit a nagyszülők biztos nehezen tolerálnak majd, de nem akarok ezzel foglalkozni majd!

nagyon köszi, hogy ilyen részletesen megosztottad az élményeidet, sokat "tanultam" belőle.

Nálunk két év és egy nap van a gyerekek között.

Olvastam valahol,hogy a kis tesó vigyen ajándékot a nagy tesónak,mikor hazamegy a kórházból.Kipróbáltuk,nálunk nagyon bevált.fontos,hogy érezze,Ő sem marad ki semmiből.Együtt fürdettük,pelenkáztuk.Ha a kicsi szopizott,ott volt mellettünk ő is.Mindenből kivette a részét,imádni való volt.

Most négy és kettő évesek és imádják egymást.

Szerintem kellő odafigyeléssel és sok-sok logisztikával minden megoldható.

Szia!

Nálunk ugyan nem kistesó, hanem unokahúg érkezett. Lányom 3 éves, unokahúg most 1. Míg csecsemő volt és mivel nem naponta találkoztak nem volt gond, látszott némi féltékenység, de nem volt vészes.

Mióta az unokahugi járni tanul, azaz folyton kell mellé egy felnőtt, aki figyel rá... azóta elszabadult a pokol... mindenen sír, ordít a lányom csak hogy rá figyeljünk ne a picire, ugyanúgy kell babusgatni, minden játékot kivesz a kicsi kezéből és sajnos ha nem figyelünk oda akkor "tettlegességig" fajulhat a dolog...

Pedig jár bölcsibe is, szóval hozzászokott, hogy a játékok nem csak "érte" vannak, együtt jár kisebbekkel is és ott nem volt probléma...

Nálunk egyelőre biztos nem lesz tesó

Szia!

Nálunk a két pöcsös között két év a korkülönbség.

A második fiam érkezése utáni első pár napban úgy tűnt, nyoma sincs féltékenységnek, ezért el is könyveltem, hogy az én nagyobbik gyerkőcöm ezt a helyzetet is baromi jól és éretten kezeli. Elhamarkodottan gondoltam...

Pár nappal a kistesó "beköltözése" után kezdődtek a problémák... Amikor a pici sírt, ő is hatalmas üvöltésbe kezdett, amit azzal próbáltam megszüntetni, hogy elmagyaráztam neki, nem fáj semmije a tesónak, hanem ő még csak így tudja kifejezni, ha pl. éhes. Úgy tűnt, megértette, jó pár napig mégsem szokott le arról, hogy együtt üvöltsön a tesójával.;)

Ez a szokása idővel kis gonoszkodássá alakult, ugyanis akkor üvöltött, amikor altattam az öcsit.

A sokat olvasott szakirodalomban felhívják az anyukák figyelmét arra, hogy a kicsi megszületése után ne tiltsuk ki a nagyot szobából és ne ripakodjunk rá, ha valamivel hagoskodik, hanem szeretettel, kedvesen beszéljük meg vele, hogy a viselkedése miért okoz gondot. Ez a hozzáállás számomra nagyon szimpatikus és azonosultam is vele, csak arra nem gondoltam, hogy baromi nehéz megértetni egy két éves gyerkőccel, miért kell a szobájában (ami korábban csak az ő birodalma volt) csendben maradni. Emellett beleestem abba a hibába, hogy a kicsi megszületése után szinte "felnőttnek", érett személyiségnek tartottam a kicsi fiamat, akivel mindent könnyedén meg lehet beszélni. Ez nem is csoda, hiszen a picúrka újszülött mellett "nagy lónak" tűnt az én még igenis nagyon kicsi fiam. Folyamatosan ráébredtem, hogy túlzott elvárásokat támasztok a bátyuska iránt, ezért erre jobban odafigyeltem.

Mindent megtettem, türelmes voltam, amikor az én korábban kiegyensúlyozott és mindig vidám fiam napokig csak hisztizett, amikor mindent megtett azért, hogy az öcsikével ne foglalkozzak, amikor elkezdett füllentgetni. Elég aggasztó volt ez az újonnan felvett szokása, mert nem tudom, hol tanulhatta el a "hazudozást" és az árukodást. Folyamatosan azt füllentette apának, hogy "anyuci rám csapott", vagy éppen fordítva: nekem panaszkodott apucira. Ez nagyon nem tetszett, ezért próbáltam vele erről beszélni, de ehhez túl kicsinek bizonyult. Tudom, hogy ezzel is csak magára akarta a figyelmet felhívni, ezért ráhagytam. Pár nap alatt le is szokott a füllentgetésről, de az árulkodás megmaradt.:) A legaggasztóbb az volt, hogy gyakran bántani akarta az öcsikét, de ez is hamar elmúlt. Emellett annyira érzékeny volt, hogy ha csak finoman is, de rászóltam, azonnal elsírta magát. Ezzel csak nőtt a lekiismeretfurdalásom, amit még az is fokozott, hogy az összes rokon azzal tömte a fejemet, hogy sajnálni kell a gyerkőcöt, amiért már nem ő van a figyelem középpontjában. Éppen csak azt nem mondták, hogy a kistesó érkezésének a legnagyobb vesztese...

Aztán rájöttem, hogy a legnagyobb ajándékot adtam neki, amit csak tudtam, mert az életében (remélem) fontos szerepet fog betölteni az öcsike.:)

Most fél éves múlt a kisebbik fiam és ahogyan visszagondolok a születése körüli időszakra, a nagyobbik féltékenykedése és hisztirohamai miatt nagyon kemény volt. Ezek a dolgok idővel nagyon is mérséklődtek és ugyan még mindig érezhető a nagyobbik fiam részéről egy kis rivalizálás, de már nem veszélyes. Nagyon szeretik egymást a tesók.:)

Én is örülök,hogy nem cumizik,igaz :)

A gondom az,hogy pl. általában a buszon rájön a Fiamra a cicizhetnék és nem adok neki,akkor jobb lenne,ha elfogadná a cumit,mert ordítás a vége,hogy miért nem kap cicit.

Nagyon cicimániás :)))

És mondom nem tudom,hogy hogyan fogom megoldani az újszülött baba mellett az Ő cicimániáját.

Biztos nem én leszek az egyetlen anyuka,aki ezt végigcsinálja,de még nem tudom milyen lesz :)))

sziasztok

23,5hó van a gyerekek között.NÁLUNK ez tökéletes.Testvérem és köztem majdnem 10év a korkülönbség,nem volt túl jó a kapcsolatunk,talán mostanában alakul,hogy ő is "felnőt"

nekem nincs ugy problemam a kicsikkel,bar neha legszivesebben felakasztanam magam;) amikor kaosz van,mindketto sir,es nem jutok egyrol a kettore.:) de gyorsan megoldodik minden,meg nekem van segitsegem,a paromnak jo a munkahelyi idobeosztasa,igy tud o is segiteni,meg a csaladom is szokott,hogy a nagyobbikat elviszik,vagy a kicsit,hogy a nagyobbikkal elmenjek a jatszoterre.

a takaritassal sincs gondom,meg a fozessel,reggel gyorsan kitakaritok addig a kicsi alszik,a nagy meset nez,a furdesnel elosszor a kicsit szoktam,olyankor a nagy is ott van velunk,segit nekem. meg nalunk a kicsi tapszerezik.

magamra,mindig este jut ido,amikor a kicsiket lefektetem,meg a paromra is akkor;)

amugy meg amig a kicsi probalj meg tobb idot a nagyobbikkal jatszani.kerdezz majd meg batran,bar most mindent osszeissza irkaltam.

Igen,megoszlanak a vélemények. Valaki azt mondja vegyem el tőle,valaki azt mondja nehogy elvegyem. Igazából csak néha jön,hogy kéri,a gondom azzal van,hogy csak azzal hajlandó elaludni(kivéve,ha más altatja,mert akkor elalszik magától). Cumit nem fogadja el.

Na hát,csak úgy is legyen,hogy megtanítja :)))

Hogy viselted az első időket? Kb. nálunk is ennyi lesz a különbség. Nem is tudom mire számítsak...tudom minden gyerek más,de kicsit félek,hogy most aztán semmire nem lesz időm,hogy fogom megoldani,hogy a nagy Fiút se hanyagoljam el stb.....szóval sok a kérdés!

Nagyon nehéz...őszintén? :)))

Jó tanácsként mondom neked, ezt szerintem oldd meg amíg megszületik a másik, mert a kicsinek nagyobb szüksége lesz majd a tejedre.

Úgy tűnik várja, tegnap megbeszéltük, hogy megtanítja majd vonatozni, autózni is.:)

Sokat vagyunk a nagyobbikkal, most úgy vettem észre, hogy vége az ovinak, szívesebben van el a mamáékkal.

A közös programokat én is szeretném majd kialakítani! Köszi a tippet!