Kisfiam hunyorog, rángatja a fejét, különféle hangokat ad ki - állítólag nem szándékosan (beszélgetés)

nem lesz semmi baja, hidd el! Ha a doki ezt mondta akkor ugy van, persze biztonságból meg lehet nézetni ezzel azzal, de a rossz szokások ilyenek. Én a mai napig tekergetem a hajamat, néha már akkor is ha nem is vagyok ideges, pl tv nézés közben is, úgy hogy észre sem veszem, aztán észreveszem és egyszer csak abbahagyom. a gyerekek még nem veszik észre, majd ha eljön ez nála is, hogy magától észreveszi, tudatosan abba fogja hagyni, aztán idővel elmúlik, max annyi marad mint nekem, de azóta voltam már eeg-n mr-en ct-n ,mindenen, jó nem ezt néztáék, de semmijen kóros elváltozást sehol sem találtak, tehát nincs semmi nbajom, csak defektes vagyok kicsit, az meg mindenki az egy kicsit.

amugy arra hogy miért nem látok túl jól, messzire nem látok csak homályosan, erre mindig szemüveget akartak adni kiskoromban a dokik meg dioptriát, most 33 évesen rájöttek hogy nincs dioprtiára szükségem, scak cilinderes a szemem ésaz meg attól van hogy lapos a fejem teteje, mert állitólag elfeküdtem kiskoromban... szóval nem kell szemüveg, csak ha nagyon szeretnék, de amugy ez születési "rendellenesség" igazán nem korrigálható. szal rá is jöttünk hogy mi van, meg nem is, hisz ez nem betegség, nincs semmi bajom, igy nem is lehet "meggyógyitani" :)

nem lesz semmi baja a gyermekednek, ebben higyj és ugy is lesz! Remélem még jelentkezel a jó hírrel! Addig is minden jót!

Szia!

Aranyos vagy, hogy érdeklődsz, köszönöm.

Voltunk neurológián, azt mondta a doki, semmi baja, de néhány vizsgálatot még elvégeznek a biztonság kedvéért.

November végén kell mennünk EEG-re.

Ha így folytatódik, 1 év múlva már meg is tudjuk, van-e valami baj :)

Oké,"nyertél"!

Nekem nem volt vele ilyen gondom,talán mert a 80-as években még fém rudak voltak a testen,nem borított műanyag mindenhol,csak a csípőnél.

Semmi baj, nekem is rögtön a gyógynövények jutnak eszembe, ha valami gond van, de ebben az esetben sajnos, nem használt :(

Ma beszéltem a háziorvossal, holnap megyünk hozzá. Azt mondta, ad beutalót neurológiára, elküldi a gyerkőcöt laborba és lehet, hogy pszichológusra is szükség lesz.

Értem,csak ötlet volt a természetes megoldás!

Remélem,megoldódik a probléma!!!

Citromfű teát jó néhány hónapja minden nap issza, a tavalyi alvásproblémák óta. Sőt, ma még orbáncfűteát is vettem, levendula olajjal együtt :)

Először én is mindig a természetes dolgokhoz folyamodom.

Eléggé zárkózott a kisgyerek, de sajnos én hiába beszélgetek vele, talán egy szakember jobban tudná irányítani a beszélgetést, jobban rá tudná vezetni a megoldásra.

Iskolaváltásról hallani sem akar. Egy új helyen, új gyerekekkel, új tanárokkal körülvéve csak rosszabb helyzetben lenne. Már a gondolatától is irtózik, amit meg is értek. Mivel a bátyja is idejárt, ezért a tanárok ismerik és ő is ismeri a tanárokat. Idegen környezetben csak még stresszesebb lenne.

A doki mellett esetleg kipróbálhatnátok valami gyógyteát: citromfű pl. jó a feszültségre. Vagy éjjel a párnájára pár csepp levendula illóolaj. Ezek biztos nem ártanak,de talán segítenek oldani a feszültséget.

Elhiszem,hogy a pszichológus egy szakember,aki azért van,hogy segítsen,de talán csak rontana a dolgon,ha egy idegennel kéne beszélnie (bár nem tudom,mennyire zárkózott).

És elgondolkodnék az iskolaváltáson is. Nem bizos,hogy jó a gyereknek,ha egy versenyistállóba jár! Ezt arra alapozom,hogy írtad,már tavaly is gondjai voltak.

Köszönöm, remélem gyorsan megoldást találunk a problémára.

Próbáltam ma délután kicsit az osztálytársaira is terelni a szót, hogy ki most a barátja, hogy van az osztálytársaival, de nem említette, hogy csúfolnák. Direktbe meg nem fogok rákérdezni.

Úgy terveztem, hogy holnap délután viszem a háziorvoshoz, kíváncsi vagyok mit mond.

Mindenképpen meg fogom írni, mire jutottunk.

tikkel, mert érzékenyen érintette az iskolakezdés is

amúgy ez a tic dolog soktényezős, jó, ha elviszed egy kedves orvoshoz, segítesz neki, s ha kell, pszichológus tudja benne oldani a feszültséget

ha már hangadással is társulnak az önkéntelen mozdulatok, az már nehezebb eset is

Remélem, mihamarabb kimásztok ebből! Kívánom, hogy találjatok egy megfelelő szakembert.

A nagyfiad és a férjed pedig állítsd le. A kicsi tökéletesen tisztában van azza, milyen fura ez másoknak és épp eléggé megviseli.

Észre se vegyétek a tüneteket!!

a férjedben semmi tapintat nincs, ha utánozza a gyereket... hiába hancúrozik vele utána egyet, a gyerek megszégyenítve érzi már magát

rémes.

Bocs! Nem akartam ismeretlenül alábecsülni a férjed, csak megdöbbentett a reakciója.

Más: Ha stressz okozz a fiadnál a tüneteket, akkor próbálkozhatnátok különböző relaxációs gyakorlatokkal! Nekem is hasonló korú kis-nagyfiam van és működik :)

Köszönöm. Mindenképpen beszélni fogok az osztályfőnökkel.

Én arra gondoltam, hogy a nagyfiammal és a férjemmel egyszerre fogok beszélni erről.

Nincs a férjemmel semmi baj, nem rosszból utánozza a gyereket, csak hülyéskedik vele, aztán meg egy jót "birkóznak" nagy nevetések közepette. Tényleg imádják egymást, úgyhogy ha elmondom a férjemnek, hogy mi ez, ő is másképp fogja kezelni a dolgot és tudom, hogy maximálisan számíthatok a segítségére.

Beszélj az osztályfőnökével. Az csak még többet rontana a helyzeten, ha a tanárok ezt nem "betegségként", hanem rosszalkodásként kezelnék.

A nagyobbik fiaddal próbálj négyszemközt beszélni és elmagyarázni, hogy mekkora segítség lenne neked!, ha számíthatnál rá, hogy az öccse ne sérüljön ebben a helyzetben.

A férjedről inkább nem írok semmit. Ez a fajta problémakezelés a részéről a szememben olyan mértékű érzelmi- intelligencia hiányra utal, hogy nem hiszem, hogy érdemi segítséget tudna nyújtani neked.

Sajnos, már ott tart a család, hogy mindenkit idegesít, amit a kisgyerek csinál. Van egy 14 éves bátyja, ő rendszeresen rászól, hogy hagyja már abba, a férjem pedig utánozza a hangokat, amit a kicsi kiad. Tegnap már mindegyikre rászóltam, hogy ne bántsák szegényt.

A kisfiam egyébként is nagyon lelkizős és stresszes, ugyanakkor mindig a maximum teljesítményre törekszik. De náluk az egész osztály ilyen teljesítményorientált, az én fiam is a kitűnők között van (hogy kicsit dicsekedjem is vele :)

Beszélgetni sokat szoktunk - igényli is. Amikor hazaér a suliból, rögtön megbeszéljük, hogy mi volt aznap. Este, lefekvés után - bár már 10 éves elmúlt - még mindig igényli a mesét, csak utána köszönök el tőle. De úgy látszik, ez még mindig kevés számára.

Húú, köszi, hogy ilyen sokat írtatok, közben elvittem a gyerkőcöt suliba, most 5. osztályos, tehát pont egy nehezebb időszak ez nála. Mondta is a nyári szünetben, hogy kicsit tart tőle.

Visszaolvasok és reagálok a hozzászólásokhoz.