Kirúgták a fiam a középiskolából, már nincs iskola, aki befogadja.. (beszélgetés)

Él még ez a fórum? Mindenesetre, hasonló fórumokat keresgélve ide is beírom, miket olvastam, hátha valakinek segítség lesz.

Van egy speciális "iskola", a Rogers Akadémia , aki szinte mindenkit befogad, feltéve nem agresszív, illetve egész nap egyszemélyes figyelmet igényel. Ezen a helyen magántanulók lesznek a diákok, egyéni tanrendekkel haladnak, miközben arra nevelik őket, hogy odafordulóak, szociálisan érzékenyek legyenek. Tán ez megoldás lehet hasonló szülőknek, ki tudja.

Olvastam a másik hozzászólásodat az kicsi altatásával kapcsolatban. Most ezt. Megdöbbentem,a amikor ezt olvastam:

"dolgozunk, BECSÜLETESEN, csak a jóra neveltem, próbáltam jó írányba terelni, "

Biztos, hogy ez a jó irány?

"Este lefektettük, volt hogy éjfélig örjöngött, minden összehányva a hisztériától. Nem volt semmi baja, csak unalom, hiszti. De kitartottunk, igaz volt, hogy én már az idegtől sírtam a mi szobánkban. "

Biztos, hogy ez a megoldás?

Te kitartasz az igazad mellett, nincs apelláta, az van amit te akarsz? Vagy néha engedsz is a hámból?

Ettől függetlenül, elhiszem hogy jó anya, és jó szülő vagy. De lehet, hogy nem ez a megoldás.

Egyébként nekem is van egy 19 éves fiam, a legkisebb is pont akkora mint a tied, megértelek.

Próbálj meg magnéziumtablettát inni reggelente egy pohárral, az jót tesz az idegrendszernek, és engedd el magad, csak egy kicsit. A gyerekeid szeretnek téged, és szükségük van rád, ahogy neked is rájuk. Gyorsan szalad az idő, és visszafordíthatatlan.

Te jó ég!!!! Mi mindenen ment keresztül az a gyerek... És te is... Rengeteg fel nem dolgozott, meg nem értett "tüske" lehet benne.

Szerintem, az új iskola keresése/megtalálása a kisebb probléma. Véleményem szerint ezzel párhuzamosan, és a lehető leggyorsabban tenned kell valamit. Nem tudnátok kettesben elbújni pár napra valahová, ahol a múltat jól ki tudnátok beszélni? Csak úgy őszintén, nagy bömbölések közepette. Szerintem sokat segítene neki, ha elmondhatná, hogyan élte meg a dolgokat, és te is elmondanád, hogy te hogyan élted meg. Meg azt is, hogy adott helyzetben mit, miért úgy tettél, ahogy. Hogy megértse, és fel tudja dolgozni.

Hát, nevelőapát nem könnyű elfogadni, ebben is volt részem. A szülő az új kapcsolatra figyel, átadja magát neki és a gyerek érezheti úgy is, hogy teher. Vannak, akik jól meg tudják oldani, az én anyám ebben sem remekelt :(((

A fiad szokott veled beszélgetni? Már amikor nem hallgat, mint tegnap. Vannak közös családi programok? Mit csináltok együtt? Hogyan viszonyul az új párodhoz?

Annyi kérdés van Kriszti, gondolom, hogy végigjártátok már, de mégis...

Nem is sejted, hogy mi történhetett vele ott bent? Nem ad magyarázatot rá még gyenge pillanatában sem, hogy miért viselkedik így?

Jó reggelt !

Persze, hogy nem lehetett könnyű, és nem a kicsi korkülönbésg miatt, hanem maga a tény miatt.Hogy jött valaki, aki elveheti tőle az anyukáját, aki egyedül csakis az Övé volt, ésaztán jött egy pici kislány, akire mindenki figyelt, illetve javarészt Rá figyeltek.Háttérbe is szorult e4gy kicsit, azt gomdolta, hogy 15 éves fejjl már megérti, de nem . Elé álltam, és a bocsánatát kértem, hogy az ( akkor) 1-2 hónapaban a kislány került előtérbe, de Vele többet és másképp kellett,és kell foglalkozni. Elfogadta a bocsánatom- legalábbis ezt mondta.

De azért ismét hozzátenném, hiogy mindig is problémás gyerek volt, mint ahogy már leírtam az iskolák mennyiségét:(

Én ezért fórumozok. Tudom,hogy az online barátságok nem olyanok,mint a hús-vér barát, aki idejön hozzám és kézzelfogható, de sokat segíthetnek.

A kamaszkorra tett célzsaim pedig azért voltak valódiak, mert tapasztalaton alapultak. Az én anyám akkor vált el másodszor, amikor kijártam az általános iskolát és már beiratott a középiskolába is. Aztá fogta magát és azt mondta, "irány Zala, ott akarok élni". Mindent felrúgott, amit csak lehetett. Nem törődött az iskolával, az életemmel. Nem jöttem vele. 14 évesen azt az egyezséget kötötte velem, ha maradok, hogy a középsulit elvégezzem, ne számítsak rá. Minden hónapban elküldi a családipótlék rám eső részét és ezzel befejezte, neveli tovább a húgomat. Így történt, hogy 4 évig 3200 Ft-ból éltem... Engem nem értett meg senki. A hétvégéket a nagyszüleimnél kellett töltenem, akik nem engedtel el sehová. Nem volt buli, disco, házibuli, semmi. Persze párszor megszöktem, meg is lett a következménye. Olyat is kitaláltak, rám ragasztottak, ami messze nem volt igaz, de ők biztosak voltak benne. Sokmindent mondtam, csináltam, persze nem olyan nagystílű dolgokat, de azért történt egy s más. A suli után mentem dolgozni rögtön, esélyem sem volt a továbbtanulásra. Érettségi előtt egy héttel írt nekem az anyám egy levelet, hogy ha nem jövök haza, a rendőrséggel hozat. Még azt is elfelejtette, hogy akkor már elmúltam 18 éves. De.... Bármit mondtak rólam, bármit is csináltam... 18 évesen a férjemmel házat vettünk, amit el is kezdtünk felújítani. 20 éves koromtól felsőfokú képzéseken vettem részt, hogy fejlődjek a munkahelyemen. 23 évesen lettem először anya. Van egy normális, átlag életem, amire még a saját anyám is irigykedve néz. És az út nagy részén nem állt mellettem senki.

Én így, ismeretlenül is hiszek Kriszti fiában. Magamról tudom, ha a lélek nagyon fáj, akkor menni kell... Én is emlékszem még az álmatlan éjszakákra és arra a furcsa, nyugtalanító, fájdalmas érzésre, ami nem hagy békét az embernek. Ezt csak az tudja, aki érezte. Én nagyon együttérzek és drukkolok.

És egyébként nekem is az a tapasztalatom, hogy amikor valaki földön van, akkor sokan még jól megrugdossák. Olyanok, akiknek csak ilyen helyzetben van bátorságuk, ha az illető talpra áll, akkor már nem. Mondhatnám,hogy jó magyar mentalitás, de nem akarok általánosítani.

A kérdéshez pedig foggal-körömmel nem kell ragaszkodni. Van aki konkrétumokkal tud segíteni, van aki szavakkal, tapasztalatokkal, együttérzéssel, barátsággal. Lehet, hogy ömlengő, de nekem nagyon jólesik, ha valaki kedvesen, megértőn fordul felém.

Azért meg nem érdemes fórumról fórumra járni, hogy mindenhol megkeverje valaki a dolgokat és negatívumokkal bombázza az ottaniakat.

Kedves Kriszti40!!

Sok sok szeretet!!

Amikor a fiam született, (hozzáteszem semmi ilyen problémám nem volt !!)7 évvel a lányom után, féltem hogy a kislány úgy fogja érezni, hogy nem törődünk vele eleget..Ezért kisbaba ide-vagy oda mindig csinál/tam-ok vele és CSAK vele közös programokat!A mai napig.Így azt érzi, hogy Ő is ugyanolyan fontos Nekem mint a kissebbik gyerekem..Írtad, hogy a testvér megszületése után kezdődtek a problémak..

Nekem nagyon tetszik, ahogy gondolkodsz. És az is, hogy nem bántod. Ez az igazi szeretet a szememben. Valami elromlott, de nem végleg! Ha valaki, akkor Te biztosan fogsz tudni segíteni neki, mert akarsz és mert nagyon szereted. És senki nem tudhatja még, mit fog hozni a sors az ő gyerekének. Nem szabad ítélkezni mások felett. Azt is feleslegesnek tartom, hogy felhívjuk a figyelmedet arra, amit tudsz már régen és ezért is írtál, hogy "valami nagyon nem jó". Hogy ki a hibás? A szülő? Az iskola? A világ? Látod, néha ki sem derül. De neki igenis segítségre, anyára, megértésre van szüksége. És jó neki, hogy Te vagy az anyukája, ezt komolyan mondom!

Remélem, minden rendben lesz holnap. Majd azért írj pár sort, hogy tudtak e segíteni, bíztatni valamivel!

És magával a fórummal kapcsolatosan: az, hogy Kriszta ide írt, az a bátorságára és az elkeseredettségére is utal. És bár nem tudott mindenki érdemben segíteni, de a jó szó mindig célba talál és nem kerül semmibe. Nekem jó érzés, ha csak annyit is elértem, hogy úgy érzi, van, aki megérti, más is volt hasonló helyzetben. Nem találom értelmét annak, hogy negatívumokat közvetítsek felé, nagy okosságokat, határozott és hibátlan nevelési elveket. Nem értem, hogy néhányan miért mondtok rosszat ahelyett, hogy semmit sem mondanátok? A belső gátjainknak azt is szabályoznia kellene, hogy érezzük, mikor és mivel bántunk meg mást. A véleményt szépen is lehet tálalni, úgy, hogy ne sértse más emberi mivoltát...

Köszönöm, hogy ilyen sokan írtok, és külön köszönöm Lindusnak. Azóta hazaértem, és nem szól semmit a fiam. Szokásos struccpolitika. Mikor kicsi volt, akkor azt gondoltam, hogy az én gyerekem valaha balhéba keveredjen, ugyan már...Aztán teltek az évek, durvult a világ, és a kamaszok, ha tetszik, ha nem, sodródtak az eseményekkel, a galeri, a drog bűvköre. Régen azt nézték ki a társaságból, aki nem üvegezett, vagy nem cigizett, most azt, aki nem szív el egy füves cigit. Aki ezt megtudja változtatni, annak kalapot emelek. Nem voltam és nem is vagyok tökéletes anya, de igenis ANYA vagyok, aki harcol azért, hogy EMBER legyen a fiából. Nem adom fel, pedig sokszor a fürdőszobában sírok, hogy senki ne lássa. De itt van a kislányom is, Ő 2és fél éves, és imádják egymást a fiammal, bár féltestvérek.Azt azért hozzátenném az olyan nagyon könnyen itélkezőknek, hogy a sok rossz oldala mellett nagyon sok jó oldala van a fiamnak. A kinőtt vagy megunt ruháit mindig odaadja egy szegény, kissé fogyatékos haverjának, sőt szinte naponta visz neki ennivalót, mert Nekik nem tellik.Akkor az az anya is rossz anya, hisz nem tud adni ennivalót a fiának?!Vérzik a szívem, és fáj a lelkem, de attól még nem lesz jobb, ha nyalogatom a sebeim.Megpróbálok nem hátranézni, hanem előre. Bár pokoli nehéz úgy, hogy szinte mindennap történik valami negatívum.

De nem adom fel. Bánthatnám Őt, ha mással nem , szavakkal, de nem teszem. Biztos, hogy megérdemelné, de lehet, hogy még jobban elfajulna adolog, és most aztán tényleg nem ez a cél.Nem szeretem , sosem szerettem majomszeretettel, de azt sem tudom, hogy milyen lehet Apa nélkül felnőni-nekem a világ legjobb Édesapja adatott meg. De ez nem mentség, hiszen sok ember felnőtt Apa nélkül, és nem lettek zűrös emberek. Nem vagyunk egyformák, néha sajnos, néha szerencsére.

Ha meg mégsem jön össze, akkor keressél meg akár priviben, hátha kitalálunk valamit. De ez a suli lenne a legjobb. Ha mégsem, akkor megkérdezem a kolléganőimet, akár nyilhatott is azóta ilyen suli, mióta gyesen vagyok:-)

És csak halkan megjegyzem, hogy lehet itt ítélkezni, de a mai világban bármelyikünk gyereke kerülhet ilyen helyzetbe. Most mindenki azt mondja, az enyém ugyan nem. Dehogynem. Én is tisztában vagyok, hogy hiába nevelem a legjobb tudásom szerint a gyerekemet, akkor is benne van a pakliban. Láttam mit élnek át ilyenkor a szülők, mit éreznek. Nem kívánom senkinek!!!!

Kriszta, ne vedd annyira a szívedre, bár értem, hogy érzékenyen érint. Minden topikban fogsz valakit találni, aki meg akarja oldani az életedet, mert jobban tud mindent nálad. Végülis lehet, hogy megkaptad a megoldást benvik hozzászólásával, úgyhogy érdemes volt feltenned a kérdést. Kívánom, hogy sikerüljön!

Különben nem is az volt a baj, hogy egyesek ötleteket mondtak, mitől lehet a baj, hanem AHOGYAN tették. Fentről kinyilatkoztatva és ítélkezve még akkor sincs igazatok, ha a tényekben esetleg igazatok is lenne!

mennyi okos, bölcs és sikeres ember egy helyen :S

Kriszta valóban nem itt nem az itteni emberkékkel kell megbeszélni.

"Ha olyan dolgokat csinál amiért kirugják a suliból, akkor fel akarja hívni a figyelmet magára valószínüleg"

18 éves korban nincs ilyen. egy 6 éves még igen, de egy 16 éves már nem.