Kinek kell támogatni a másikat, a szülőnek a gyerekét vagy fordítva? (beszélgetés)

kölcsönösség.

volt, h anyu szólt és sírva- igaz már akkor mikor nem volt mit enniük - hogy segítsek.

nem vettem észre a dolgot mert nem velük éltem és elég messze tőlük.

aztán meg nekem voltszükségem rá évek múlva, h lakásvásárlásnál segítsen.

kölcsönösség oda vissza.

Az ilyen "mamától" minél messzebb kell költözni.

Ne gondold, hogy idővel javulna a helyzet. Sőt!

Sajnos tapasztalatból tudom.

Látom már régen nem írd ide senki.

Leírom az "én" történetemet.

Párommal 4 éve vagyunk együtt, egyenlőre nem lakunk együtt, mert nincs rá mód. Nálunk a ház tele van, barátokkal, barátnőkkel együtt 8-an vagyunk. Hétvégén kibírhatatlan a hangzavar... tehát a párom nem hajlandó hozzánk költözni. Ő az anyukájával él együtt egy viszonylag nagy házban. Soha nem fogok oda költözni, mert a "drága anyós" ki nem állhat engem, persze ez kölcsönös. a külön költözéssel várnunk kell még egy picit, az első ok, hogy az anyuka meglopta a fiát az édesapja halála utáni örökséggel. Az utolsó Ft-ig elvett tőle mindent egy rafinált ötlettel. Ez a nőszemély mást nem csinál, mint sír, dolgozni már nem akar illetve elmondása szerint már nem tud, mert 2 éve kiszedték az egyik veséjét. (Itt megjegyzem, hogy az én anyukámnak is lassan már 10 éve és napi 11-12 órát dolgozik). Sír, hogy mi lesz vele, ha a Z. elhagyja a szülői házat, hisz ő abból a pár 10 000-esből nem tudja fentartani. Zsarol minket, ha elköltözik a párom eltartatási szerződést fog kötni, hogy véletlenül se kapjon a házból a párom semmit. Z-vel fizette ki szinte az összes számlát. Kijelentette, hogy a Páromnak kötelessége őt eltartani és pont ezért szülte őt meg, ha egyszer nem lesz kedve dolgozni, akkor legyen egy biztos jövedelem forrása.

De még rengeteg mindent fel tudnék itt sorolni. Az ilyen embert nem nevezem anyának. De még nagymamának sem... úgyhogy ha pár év múlva lehetőségünk lesz különmenni, akkor ezzel a nővel megszüntetem a kapcsolatot, bár eddig is a köszönés erejéig tartott a vele folytatott beszélgetés...

Sziasztok!

Most jöttem haza, és elolvastam mindent!

Valóban én is ugy gondolom, hogy ezt megbeszélni lehet csak! De mivel az anyám , így nagyobb konfliktust nem szeretnék, ha bármi bajom lenne, csak Ő rá számithatok, hogy felnevelné a gyerekeim! Persze napi szinten vágja a fejemhez, hogy nem kellett volna ennyit szülni, péláne nem annak az embernek! Igaza van! ...ebben!

2 évig velük éltünk és pont a közös kassza miatt költöztem külön albiba....2 év alatt minden adosság az én nevemre lett: Szerintem jogosan érzem ugy , hogy csunyán kihasznált! Ha tehetném biztos segítenék, de nem tehetem. Ha meg még is kér X összeget és adok akkor ugy tesz mintha ő adna segitene nekem amikor visszaadja!

persze nekem is a szemétség, önzőség és egyéb szavak jutnak eszembe! DE az az igazság, hogy rá vagyok szorulva a jó kapcsolatra vele....

Szia Mónika!

Olvastam a problémádat, és teljesen igazad van, ha azt mondod, hogy gyermekeid fontosabbak. Ezt a szüleid is megérthetnék...

Emlékszem még arra az időre, mikor a szülök támogatták a gyermekeiket, mert megtehették, de ez "sajnos" megváltozott az elmúlt évek alatt. Sokan keressük a problémánkra a megoldásokat.

Kérdezhetnéd: Miért, van? :)

Lehetséges... ;)

Én is, mint a többiek, elámulok akkor, mikor egy nő van annyira erős és kitartó, hogy 4 gyermeket felneveljen szűkös költségvetéséből.

Emelem kalapom és gratulálok! :)

Remélem a problémát sikerül megoldanod, én felajálhatok neked egy lehetőséget, de ezt inkább privátba tenném.

Nos, legyen ettől függetlenül szép napod, és fel a fejjel...

Jó reggelt.

Sajnos engem nem támogattak a szüleim,kb 8.-os koromtól magamat "tartom" el.Azóta persze e gyerekemet is.

Mostanra megfordult a helyzet,amit Ők nem tettek,most azt én teszem kamatostól.Vagyis segítek,nem is akárhogy.

Nem vagyok haragtartó és mégiscsak az Anyám.

Ja és megtehetem,ez nem egy elhanyagolható tényező.

Szerintem Te egyáltalán nem vagy önző,ha Tudsz segítesz,ha nem-nem.Biztos vagyok benne,ha Tudnál segítenél Nekik,ezt kellene valahogy szépen elmagyarázni...

Normál esetben:gyermekkorban a szülő a gyerekeit, öregkorban a gyerek a szüleit.

A Te esetedben mindenképpen megbeszélés tárgya legyen a dolog, mert "sajnos" a mai törvények kötelezhetik a gyereket a szülő eltartására!

Szia! Én úgy gondolom, hogy beszélgess el a szülőkkel de komolyan, hogy nehogy nagyobb baj legyen ebből az ügyből. Gondolom, hogy jóba akarsz velük lenni velük mindig! A pénz nagy úr...! :(

Remélem, hogy minden megoldódik.

.... aki rászorul. És nem KELL, normális esetben, egy szerető családban ez teljesen automatikusan működik.

Nekünk szerencsénk van, nem kell támogatni se a szüleinknek bennünket, se fordítva. De volt már, hogy elgondolkodtam, hogy mi lesz, ha lerobbanok, ha nem tudok dolgozni, és ott állok a két gyerekemmel egyedül... és erre mondta anyukám, mi lenne, hát akkor összébb húzzuk magunkat, és abból élünk mindannyian, ami van. :o)

Nagyon nehéz lehet Neked!

Megbántani a szülődet,ugyanakkor a gyermekeidről gondoskodni nem könnyű!

Igazad van, persze, hogy egyedül neveled őket és a kajára kell....én egyet nevelek, a párommal, tudom mi mindenre szüksége van egy gyerkőcnek!!

Nem nem vagy önző,de eddig miért nem tetted már meg??

Én 3 gyereket nevelek a férjemmel és tudom,hogy így is észnél kell lenni,nem még egyedül!

Igenis keményíts be,állj a sarkadra vedd fel a fapofát vagy Te és a gyerekek szenveditek majd meg!

naná, hogy igazad van. Én segítettm a szüleimet egy ideig, mert tényleg nem volt nekik, munkanélkül stb. Ma már nyugdíjasak, sajnos rokkantat kapnak, de jobban "keresnek" mint mi...

Szerintem ne hagyd magad továbbra sem. A szülő dolga eltertani a gyermekét addig, amíg saját talpára tud állni. Mindenkinek saját felelőssége a megélhetése (a speciális helyzetetket nem figyelembe véve). Engem is bosszantott a saját helyzetem annak idején, hiszen a magam dolgával nem jutottam előrébb, mert a szüleimnek segítettem...