Miért így kínálja az ételt a nagyszülő? (beszélgetés)

Igen, jó és tartalmas reggeli a müzli, de nem a bolti verziók. Persze, nagyon egyszerű, hogy kiöntöd a tálba, meglocsolod tejjel és pár perc múlva megeszed, csak épp többet ártasz vele, mint használsz.

De ez is pl. szoktatás kérdése, hogy ne legyen lusta készíteni magának az ember élelmiszert és legyen igénye a minőségre is. Az anyagiak mondjuk korlátozzák vagy épp bővítik az ember lehetőségeit.

Ez bizony így van.

(Mindig és minden lehetséges alkalommal elmondom, hogy az eredeti müzli némi kevés zabpelyhet tartalmaz, de leginkább almát, diót, mogyorót, mandulát.)

Az étkezési szokások, igények alapvetően gyerekkorban alakulnak ki. Aztán, hogy később kinél, miért, hogyan változik, annak több magyarázata is lehet.

Normális esetben az ember nem feltétlen az ízekért és az élvezetekért eszik. Mindig magyarázom a páromnak, hogy nem az a jó, ami jó. :) Valóban finomabb a süti, csoki, mint a zöldség, de ettől még nem jobb. Mértékkel lehet mindent enni, de nem minden ételnél egyforma ez a mérték.

Nálunk gyerekkoromban nem volt szokás minden nap, pláne minden étkezés után édességet enni. Mikulás csomagban is volt egy darab mikulás, egy-két szaloncukor meg mandarin és földi mogyoró és még azt az egy mikulást is vagy családilag ettük vagy napokon keresztül. És nem azért, mert nem volt szabad, hanem mert nem igényeltük, de valószínű, ha mi is nutellás kenyeret meg agyon cukrozott müzlit kaptunk volna reggelire, aztán meg az ebédnek és vacsorának is szerves része lett volna az édesség, akkor mi se értük volna be annyival, hogy leharaptuk a mikulás fejét. :)

Az én lányaim megtanulták, ugyanis kiskorukban nemigen kaptak édességet.

Jött egy Mikulás, persze a csomag az övék.

Az első után volt rosszullét, az emléke kitartott a következőig. Volt, hogy ideadták nekem megőrzésre, a biztonság kedvéért, de beosztották a csokikat pár napra.

Nem feltétlenül maradt tartós a dolog, nagyobb korban már az iskola, a tágabb környezet is jobban hat rájuk.

Így már érthető, csak teljesen jelen idejű kérdésnek tűnt a dolog.

Azt nem tudom, fogsz-e találni hasonló helyzetben lévőket, valószínűleg nem túl általános ez a jelenség.

Pontosan így gondolom én is. Még életemben nem láttam gyereket, aki ne akart volna négyszer annyi édességet enni, mint ami egészséges. Egy embernek annyi étel egy napra elég, ami a az egymás mellé tett két tenyerén elfér. Ennek sokszorosát fogyasztják nagyon sokan. Az étkezési szokások gyerekkorban alakulnak ki.

Égnek áll a hajam, amikor felnőtt embertől azt hallom, képtelen lefogyni, mert kenyér nékül ő nem tud meglenni. Vagy képtelen cukor nélkül létezni. Én megengedhetetlennek tartom, hogy egy embert a szokásai irányítsanak, és ne ő alakítsa ki a saját szokásait.

A nagymama néhány éve meghalt, a fiam 22-23 éves volt akkor. Arról jutott eszembe az egész eset, hogy valamelyik nap vettem fügét ( kár volt, mert rossz volt de mégis elfogott a bűntudat, hogy édesanyám szerint pazarolok. Édesanyámról van szó, velem ezt csinálta egész életemben, annak ellenére hogy a 60-70 es években nem volt ekkora választék és mert napi szinten találkoztunk,Unokáját imádta, de az evésben vele szigorúan betartotta a mértékletességet .

Bennem megmaradt a beosztás, de az unokában maradandó nyomot vagy sérülést nem hagyott volt, bár nem ártott volna mert a héten is megevett egyszerre 3 hamburgert.

Én sem feltétlenül értek egyet ezzel a módszerrel. Minket is úgy tanítottak a mértékletességre, hogy elmondták. Nem volt kötelező evészet, nem volt, a nem állhatsz fel, amíg meg nem etted. De itt egy nálunk jóval idősebb hölgyről van szó. Természetes, hogy neki mások a nevelési elvei és módszerei. Mivel nem rosszindulatból csinálja, szereti az unokáját és ezenkívül megad neki sok mindent, így szerintem el lehet nézni neki ezt.

Nehogy azt hidd, hogy csak ünnepekkor jellemző a mértéktelen zabálás az emberekre. Azzal még nincs is bajom, ha valakivel ünnepekkor egy kicsit elszalad a ló. Enni jó dolog és ilyenkor az ember süt-főz olyat is, amit szeret, de egész évben nem csinál, mert mondjuk túl macerás.

Bevallom, kicsit azért irritál a dolog, mert a kölyökkutyával megcsináljuk azt, hogy elvesszük előle az ételét, de annak is visszaadjuk, mert a cél csak annyi, hogy elismerje a falkavezért és ne kapjon a keze után.

És ezt egy, esetleg két alkalommal tesszük meg, mert az állatot is békén kell hagyni, ha eszik.

Ez az én véleményem, anyaként és kutyatartóként.

Ha kicsi a gyerek, akkor a bizalmatlanságot tanítja meg.

Nagyobbacska gyerek megérti, az enyéimmel együtt vásároltam, és már ott megbeszéltem, hogy jó, most veszünk ebből, de majd csak holnap eszünk belőle, és teszünk el belőle máskorra. 4-5 évesen már bőven megértették.

A többit nem igazán értem, mert azt sem értem, az emberek nagy részének miért a korlátlan evés az ünnep. Hisz most karácsonykor is látom, az is hullafáradtra sütötte magát, aki két hete itt fogadkozott, hogy ő aztán biztos nem fog külön traktát csinálni!

Hogy mi marad meg a gyerekben felnőtt koráig, az kérdéses, pláne ha csak alkalmilag van ennél a nagyinál.

És a szülői nevelés milyen.

Beszélnek-e esetleg a nagyi ezen szokásáról.

Én mindig csak azt mondtam a gyerekeimnek, egy falattal se egyen többet, mint amennyi jólesik. Nem is lehetett erőltetni őket soha sehol.

Szerintem ez nem játszámázás a nagyi részéről. Ez az ő nevelési módszere. Ha csak annyit tesz ki, amennyit ehet a gyerek, azzal nem tanítja meg neki, hogy betartsa a mértéket. Ezt inkább a későbbiekben tudja majd hasznosítani a gyerek, amikor már magáról gondoskodik. Mert esetleg nem olyan felnőtt lesz belőle, aki inkább bevesz egy bila-gitot, de akkor is telezabálja magát.

Arról egyébként nem esett szó, hogy a gyerek hogyan éli meg ezt a helyzetet. Lehet, hogy ő tudomásul vette, hogy a nagyinál ez van és semmilyen rossz érzést nem kelt benne.

Fel sem merült bennem, hogy erre külön tanítani kellene egy egészséges gyereket.

Eleve addig fog enni, ameddig jólesik neki. Vagy úgy teszem elé, hogy amennyit kapott, azt megeheti.

Ha pedig pl. csokiból túleszi magát egy-egy alkalommal, mert az egész család ellátja Mikuláscsomagokkal, akkor rosszul lesz és a saját kárán tanulja meg a mértéket.

De az étkezés ne legyen játszma, hogy azt nézze fél szemmel, mikor veszik el előle, amit egyszer már odaadtak.

Akkor talán így akarja mértékletességre tanítani a gyereket.

Szerintem mindenkinek vannak ilyen rigolyái, amik nem mindig logikusak vagy érthetőek mások számára (néha saját magunk számára sem), de ő fontosnak tartja.

A nagyszülő középosztálybeli iskolázott nő, aki egész életében megvetette a mértéktelenséget és a falánkságot.A 20-as években született.Anyagi körülményei mindig viszonylag jók voltak. Érdekes módon csak a kajával kapcsolatban ilyen a hozzáállása-ne addig együnk még jólesik - -_kulturára ruhára utazásra sokat költ. Sokat gondolkodtam rajta, de valami olyan ok lehet, hogy mindenekfelett a mértékletességet és a beosztást tartja normálisnak, amit mástól is elvár természetesnek tart. Férjét ill engem egyáltalán nem zavart, a kaja nem központi kérdés a családban, csak amikor a gyerekkel is u.ezt csinálta, kicsit furcsálltam, ezért írtam ki a topicot. különben a világ legnagyvonalubb nagymamája, de a kajával kapcsolatban elég merev.(pl egyáltalán nem érti, hogy n ormális ember hogy hízhat el önhibáján kivül)

köszönöm a válaszokat, csak igy karácsony táján eszembe jutott

Talán nem szereti a torkosságot, inkább a mértékletességet kultiválja .

Amit leírtál az meg szerintem nagyon félreérthető és szubjektív.

Ennek se füle se farka,egy nagyszülő nem veszi el a gyerek elől az ételt, legyen az füge vagy süti.

Inkább nem eszik belöle de az unokának legyen annyi amennyi jólesik.ha marad ,marad!Ha nem akkor nem.

Az "ilyen" szülővel, nagyszülővel hol találkoztál? A megkínált gyereknek a szülei(ha szemmel látják) akkor miért nem szólnak a szülőjükre, nagyszülőjükre? Lehet azt kulturáltan is, hogy ne legyen sértődés.

Amúgy ez csak a környezetből kiragadott példa, vagy minden másban is ilyen a "szülő/nagyszülő" kombó? értem ez alatt az ajándékozást, egyéb traktát..lehet, hogy szerényebb az anyagi helyzete, mint a tiéd?

Esetleg az ebédlőasztalotoknál fordult ez elő?