Kicsi Hercegnőnk születése

Úgy terveztük, hogy nem sok korkülönbséggel szeretnék kistesót a Lalámnak. Így tavaly nyáron ismét belevágtunk a babaprojektbe. Egy kicsit többet kellett várni, mint annak idején, de így is 3 hónap próbálkozás után ismét pozitív tesztet tartottam a kezemben.

A terhességem annyiban volt más, hogy az elején talán többet émelyegtem, de ezt leszámítva teljesen problémamentesen telt el a 9 hónap, bár a várandóság nem volt egyszerű egy 2 éves örökmozgó gyerek mellett. A 18. héten kiderült, hogy kislányt hordok a szívem alatt! Természetesen nagyon boldog voltam, hisz nagyon vágytam egy kislányra is, de én mindig azt vallottam, hogy mindegy mi lesz, egészséges legyen, ez a lényeg! A vége fele sokat gondoltam a szülésre. Lalám egy éjszakán át tartó vajúdás után császárral született meg annak idején, mert a szívhangja nagyon leesett. Nagyon szerettem volna most, hogy megtudjam, milyen a természetes szülés, lélekben erre készültem.

Április 26. volt a kiírt dátum, de kicsi Lányunk úgy döntött, hogy nem akarja már a húsvétot a pocimban tölteni! 15-én, pénteken egész nap fájdogált a pocim, de teljesen rendszertelenül jöttek, így azt gondoltam, ezek csak jóslók.

Egy kicsit tartottam attól, hogy kicsi fiam hogy viseli majd, ha megindul a szülés, és hirtelen el kell mennem. De a sors segített, mert tervezni se tudtuk volna jobban az egészet!

Este lefektettük Lalámat fél 10-kor, akkor este tovább búcsúzkodtam tőle, talán éreztem valamit. Aztán én is elmentem fürdeni, kíváncsi voltam, hogy elmúlnak-e a fájások. Nem éppen így történt, ugyanis egy fájás alatt egy kis pukkanást éreztem, és elkezdett folyni a magzatvíz. Gyors megtörölköztem, és szóltam apának, hogy mi a helyzet. Rögtön értesítettük anyósomat, hogy jöjjön, aztán hívtuk a mentőket. Nagy volt a kapkodás, és az izgalom. Lalám semmit nem vett észre az egészből, szerencsére.

Amikor anyósom úgy búcsúzott, hogy ne aggódjak kicsi fiam miatt, minden rendben lesz, nem bírtam a könnyeimet visszatartani. Hamar megérkeztek a mentősök, 11-re már bent is voltunk a kórházban Apa pedig kocsival sietett utánunk.

Ügyeletes doki megvizsgált, aztán felkerültem a szülőszobára. Mire előkészítettek Apa is megérkezett, nem sokkal utána pedig a Dokim is megjelent. Ekkor már szépen beálltak az 5 perces fájások, de még csak 3 ujjnyira voltam nyitva. Kaptam egy kis segítséget, hogy gyorsítsanak a dolgokon, ez sikerült is. Egyre sűrűsödtek, és erősödtek a fájások.

A párom nézte az órát, miközben én csak szorítottam a kezét. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy ott volt mellettem, egyedül sokkal nehezebb lett volna végigcsinálni. Arról beszélgettünk, hogy biztosan reggelig el fog tartani az egész, Lalám után nem is sejtettem, hogy gyorsabban is lezajlik az egész.

Közben felajánlották, hogy esetleg hoznak egy kis gázt, ami segít a fájások elviselésében, de inkább nem kértem belőle. 2 óra körül bejött a szülésznő, fogta a pocim fájás közben, ekkor nagyon el kezdett mozgolódni a kicsike babám is. Minden egyes mozdulata erősített az amúgy se gyenge fájásokon, de biztosan neki sem lehetett könnyű! A szülésznő megjegyezte, hogy már nem fog sokáig tartani. Először hihetetlennek tűnt, de láttam, hogy már nem mozdul mellőlem, akkor gondoltam, biztosan igaza van. Szólt is a dokimnak, aki ott is termett. A következő fájásnál már éreztem azt a bizonyos székelési ingert. A szülésznő folyamatosan biztatott, hogy hogy lélegezzek. Három fájást úgy kellett megcsinálnom, hogy ne nyomjak, így szépen beilleszkedett magától a kicsi lányunk a szülőcsatornába. Aztán a következő három tolófájás után, 2 óra 10 perckor megszületett kicsi Klári, 2700 grammal, és 51 cm-rel.

Rögtön a hasamra rakták, olyan puha bőre volt, és olyan édesen figyelte a világot! Én pedig csak néztem, és ismét átjárt az az érzés, hogy ennél csodálatosabb dolog nincs a világon, mint egy gyermeknek életet adni!

Köszönöm a sorsnak, hogy átélhettem a természetes szülés csodáját. Valóban meg van a varázsa, ami igazából megmagyarázhatatlan. Mégis azt mondom, mindegy milyen módon jön világra egy kis ember, akkor sincs a szülésnél szebb, és felemelőbb élmény a világon! Hiszen ekkor egy Anya is megszületik, aki tudja: csak a gyerekeiért érdemes élni!!