Ki mit tenne, hogy változzon a helyzet? (beszélgetés)

Nem az a baj, hogy tudatlan vagy. Csak az a baj, hogy fel sem fogod, hogy egy ilyen "jó tanáccsal" mekkora fájdalmat tudsz okozni valakinek, akinek már így is épp elég nehéz.

"Lehet, hogy ha többet megtudunk, megváltozik a véleményem."

Nos, mi többet tudunk, mert tudjuk, hogy mit takar az, hogy ADHD gyanús a gyerek. Csak te ezt a tényt ignorálod, mert nem hiszel benne.

Nekem sem szokásom sértegetni bárkit is. De ez esetben csöppet sem bánom, ha megsértődsz, és nem jössz vissza ide. Vagy a sértődés helyett kicsit elgondolkodhatnál azon, hogy néha bizony joggal ér kritika, mert olyan dologról mondasz (bántó) véleményt, amit nem ismersz, sőt, elutasítod a puszta létezését is. Tudom, hogy csak jót akarsz, de most ezzel csak rosszat teszel.

Csak az óvónők panaszkodnak rá. 1 kislány van aki mindig akkor megy edzésre mikor megyek érte, ő szokta mondani, ha aznap büntetve volt a fiam de ezen kívül semmi mást. Egyébként érdekes hogy a lányokkal barátkozik inkább mint a fiúkkal, és olyan panasz még sose volt hogy kislányt bántott volna.

Az konkrétan nincs megállápítva hogy adhd-s lenne. Szeptembernél előbb nem is fog ki derülni, de én még bízok benne hogy nem ez van a háttérben, mert a bátyám is ilyen volt és kb 13-14 éves korára teljesen kinőtte, ma egy hihetetlenül okos és tanult ember.

És nem a gyerekem nem ül egész nap a tv meg a tablet előtt, tablet nincs is, tv meg csak számítógépen keresztül úgyhogy csak olyan mesét nézhet amit ismerünk és tudjuk hogy tanít. Pl láng, mancsőrjárat és ezekhez hasonlók amikben a barátságról tanul, vagy épp számolni stb.. ezáltal ugye reklámot sem néz, kb 2 naponta néz fél órát mesét, amíg én házi munkát végzek, utánna egyből megyünk ki, vagy ha rossz idő van akkor próbálom fejleszteni a turelmét és a figyelmét, mese olvasással amibe mindig vissza-vissza kérdezek, hogy tudjam figyel vagy nem, társasjátékkal, építővel stb... Szóval cseppet sincs elhanyagolva a gyerek.

De sajnos akármennyire nem hiszel benne attól még a hiperaktívitás egy létező dolog amihez párosul a figyelem zavar, hiszen mivel hiperaktív így semmi nem köti le sokáig a a figyelmét X időnél további nem tud rá koncentrálni.

Szerinted egy problémás gyermeket nevelő szülőnek nem sértő amit te írsz? Te vagy az aki akkora lukat tud ütni egy ilyen szülő szívén, mint a ház.

Nem sértő egy szakember szakvéleményére laikusként azt mondani ilyen nincs, majd a szülőt hibáztatni?

Azt írom, amit érzek, gondolok, ahogy mások is azt írnak, amit akarnak. Az első levél után ezt éreztem. Lehet, hogy ha többet megtudunk, megváltozik a véleményem.

Nekem nem szokásom itt a hoxán sem, ahogy máshol sem sértegetni másokat, én is ezt várom el. Ez egy fórum.

Az egész levélből azt éreztem, hogy túl sok a szigor, és ehhez képest kevés a szeretet.

Mindent el tudok képzelni...

Sajnos, sok esetben tapasztalom, hogy valamilyen képernyő előtt ülnek a gyerekek. Azt írtam, hogy remélem !

Te ne legyél FI ügyvédje, majd ő megírja, mi hogy van, mi nincs úgy,stb.

Kérlek ha halvány fogalmad sincs ezekről, inkább ne kommentelj.

Ismerem a hozzád hasonlót. Te vagy az aki a boltban is belekuttyog ismeretlenül más gyereknevelésébe, és zsígerből utasítja el a tényeket. Mert csak 1 féle gondolkodást ismer. A régen, meg a falu széli dolgok.

Írom ezt falusi nőként 2 problémás gyerek mellőt.

Ne haragudj, de olyan buta ez a felfogásod, amit írsz, és tudod miért? Mert aki képtelen haladni a korral, aki képtelen az új kutatásokat megérteni elfogadni, az begyöpösödött. Mindig lesznek új dolgok, mindig egyre többet fog megtudni a tudomány az ember működéséről.

Régen is volt, csak nem tudtak ennyi mindent mint ma.

Egyszerűbb volt egy adhd-s nehezen kezelhető gyerekre azt mondani, hogy NEVELETLEN, ROSSZ gyerek, majd jól eltángálni..

Tudom milyen ez - sajnos-

Nekünk a nagyobbik lányunk kevert specifikus ( pszichológushoz még nem jutottunk, szerintem ő mást is fog találni.) rengeteg az adhd, szenzoros, és mai napig sok az autisztikus tünete, pedig 7 éves.

A középső lányunkat (4 éves) adhd gyanúval viszem most ha végre kapunk egy nyamvadt időpontot a pszichiátriára, de teljesen fel se tudták mérni a pedagógiai szakszolgálatnál , bár ő emelett nagyon szenzoros is. A megyei pedszolgálathoz meg novembernél előbb be se fogunk jutni.. Pedig év elején indultunk neki. Hozzá teszem én kértem, nem az óvoda.

Egy ADHD-s gyerekről beszélünk.

Nehezen értitek meg, hogy ők másképp működnek. Nem azért rosszalkodik mert akar, hanem mert nincs önkontrollja.

Egy adhd-s tényleg csak szigorral, következetességgel, de nagyon aok dicsérettel lehet terelni, tanítani és kordában tartani.

Ahogy Globus is írja, ez a legtöbb esetben pont fordítva van. Nekem két 4,5 éves lányom van, nem egyszerű velük az élet otthon, de az oviban kisangyalok, és bárhova elmegyünk, mindenhol tudnak viselkedni.

Nekem anyukám mesélte, már olyan sokszor, hogy mikor első osztályos lettem, én is nagyon jó gyerek voltam, és a tanítónő megkérdezte tőle, hogy otthon, milyen vagyok. Elmondta, hogy otthon ugyanolyan, mint minden más gyerek. Erre mondta a tanítónő, hogy akkor jó, mert minden gyereknek valahol "ki kell élni" magát, és a jobbik eset, ha ezt otthon teszi. Aki nem tudja ezt otthon megtenni, azok "rosszak" az oviban, suliban. Szóval mindenféle bántás, és okoskodás nélkül, azt gondolom, azért viselkedik így az oviban, mert otthon túl szigorúan fogjátok.

Egy ilyen kisgyereknek rengeteg szeretet, törődés, vele való foglalkozás kell, sok beszélgetés(pl. séta közben), ilyenkor észre se veszi, hogy hogy közben neveljük is.

Szerintem túl sokat vártok el egy 4 évestől ! Láttam olyan sorozatot, amiben egy családhoz kihívják azt a szakembert pár napra, aki segít a gyerek(ek)kel kapcsolatos szülői viselkedést úgy megváltoztatni, hogy utána semmi probléma nem lesz velük. Ott a gyereket 2 percre ültetik le egy székre gondolkozni, nem állítják sarokba, a 10 perc nagyon sok !

A cicával kapcsolatban miért nem magyarázzátok meg neki, hogy minek örül a cica, pl. a simogatásnak. Nálunk volt egy helye a cicának, ha annyit mondtunk, sicc, már ugrott is a helyére, - megsimogattuk - és egy ideig ott maradt.

Nem kell folyton fegyelmezni ! Felneveltem két fiút, tapasztalat. Vannak szabályok, tiltások, de csak fontos dolgokban. A gyerek stresszes, mert semmi nem jó a szüleinek, így vezeti le a feszültségét. Remélem, nem a TV és az okostelefon a bébiszitter ! Néha belenézek mesefilmekbe, és elképedek, mennyi agresszió van bennük. Csak butítanak. A gyerek fantáziája nem alakul ki. Én rengeteget meséltem a gyerekeimnek, nemcsak minden este, sokszor napközben is, ha olyan helyzet volt.

Nem hiszek a hiperaktivitásban. Falun sosem volt ilyen probléma. A gyerekek egész nap mozogtak kint a friss levegőn. A mai gyerekek túl keveset mozognak, és ha szeretnének, ráfogják, hogy hiperaktív. Inkább a korának megfelelő sportra kellene járatni, amitől lefárad és még szereti is.

Itthon is tombol rendesen, de nyilván kereteken belül,pl nem verheti szét a falat azzal hogy 20x neki száguld a kismotorral. Ovi után rendszeresen ki viszem futkározza, motorozza, ugrálja, kiabálja ki magát, hétvégente a lakásban csak enni és aludni tartózkodunk, hogy ő odakint ki élhessen magát és pl a játszótéren sem bánt senkit.

De itthon sem egy angyal, viszont vannak határok amiket ha át lép akkor bizony szorul érte.

Én ezt pont fordítva észleltem annak idején, mások is hasonló tapasztalatokról számoltak be. Oviban kisangyalok, mindent megesznek, otthon szófogadatlanok, finnyásak.

Vigasz, hogy hamar kinövik, elmúlik ez az időszak.

Az nem lehet, hogy otthoni szigor miatt oviban "tombolja" ki magát?

Adott egy 4éves koràhoz képest túl erős és akaratos, hiperaktív és figyelemzavaros kisfiú.

Mivel hiperaktív és figyelem zavaros, kemény kitartàs szigor és fegyelem kell hozzá. Ezáltal elértük hogy itthon nekünk szülőknek, nagyszülőknek, más rokonoknak akik ugyan úgy képesek szigorúnak lenni és hatàrozottan fegyelmezni szót fogadjon. Ezt úgy értem hogy pl nem fél vàrról oda löki hogy ha nem hagyod a macskàt bünti lesz, de nem lesz hiába nem hagyja a macskàt, hanem igen is sarokba àllítja ha nem hagyja békén. Mert nyilván nem hülye hanem gyerek, és előbb utóbb rá jön hogy csak mondja ezért csinálhatom tovább, vagy tényleg bünti lesz ha csinálom.

A probléma viszont az hogy hiába értük el szigorral és fegyelmezéssel hogy igen is az van amit mondunk és ha azt mondja anyu, apu a nagyi vagy bárki hogy le ülsz a fenekedre és ott maradsz akkor le ül és ott marad, az oviban még sem. Azt veszem észre, azok alapján amit mond az óvó néni, hogy egyszerűen nem tiszteli őket a gyerek. Gyanítom pont azért mert szerencsétlenekre 3felnőtre 30 gyerek van és nem tudjàk fent tartani a pl 10 perc sarokban àllàst a hiperaktív akaratos gyereknél mert rajta kívül 29 másikra is figyelni kell. Így ugye a gyerek rá jött hogy neki nem kell 10 percig a sarokban állni hisz az óvó néni úgy sem figyel, nem úgy mint otthon anyu meg apu. Ezáltal semmibe veszi az óvó nénit, mindenre nem, csak azért sem. Meg a verekedés, itthon nem verekszik, nincs is kivel mert nincs tesója, a rokonságban viszont van kisebb és nagyobb gyerek is de velük se verekszik, az óvodában viszont igen. Én meg ott állok hogy nem tudom mit csináljak? Hogyan vegyem én rá itthon a gyereket arra hogy tisztelje az óvónőt és igen is csinálja amit mond, hogy igen is álljon 10 percig a sarokban akkor is ha az óvónő nem figyel? Hogy vegyem rá hogy ne verekedjen az oviban ha sehol máshol nem verekszik? A verekedésre nem opció hogy majd egy nagyobb vissza üt mert a 6évest ugyan úgy felborítja mint a kortársait. Én tényleg nem tudom mit kezdjek vele, mikor egyszerűen, ha itthon sarokba állítom ott marad míg mást nem mondok, ha azt mondom rakjon rendet rendet rak, a rokonságban tisztában van vele hogy nem bánthatja se a nagyot se a kicsit, de hogy érjem el hogy megértse, hogy az oviban az óvónőkre és a gyerekre is ugyan ezek vonatkoznak, amik itthon a szülőkre és a rokonokra?