Kevés pénzből lehet nevelni igényes, széles látokörű gyereket? (beszélgetés)

+ internet - szürke zóna is.

Kocsis Zoltán az példa rá, de hát neki a felnővése és útja is sokkal több energiát és erőt igényelt. - Amúgy nem egy szakbarbár.

Persze. Csak elég szívás, ha a gyerek az egyetlen az osztályban, aki nem mehet az osztálykirándulásra. Vagy ő az egyetlen, aki nem ülhet be suli után egy fagyira, mert nem telik rá. Esetleg szeretne táncolni, lovagolni vagy bármilyen szakkörre járni és mindig le kell róla mondania.

A kirándulás és olvasás is tök jó dolog, de nem feltétlenül elég egy kíváncsi gyereknek, főleg ha azt látja, hogy mások miket csinálnak. Megjegyzem, a példád nem jó, mert ahol nem telik színházra, ott nem telik állatkertre meg strandra sem.

Egy kicsit egyetértek veled, de azért nem teljesen. Én is úgy látom, hogy az újgazdag gyerekek, akinek aztán tényleg-tényleg mindent a feneke alá tolnak a kocsitól esküvőn keresztül a családi házig és éves nyaralásokig, egy hatalmas burokban élnek, egyszerűen nem képesek reálisan látni a világot, nem képesek felfogni hogyan működik, nem értik a való életet. Egyébként arra is rájöttem, hogy éppen azért beképzeltek és önteltek ezek a fiatalok, mert azt veszik alapnak, amit ők kapnak és egyszerűen tényleg nem bírják felfogni, hogy ők a szerencsések és nem hozzájuk kell mérni a nagy átlagot és ebből eredően tényleg elég szűklátókörűek. Mert ha elfogadják, hogy ők csak szerencsések, akkor azt is el kell fogadniuk, hogy önerőből nem értek el semmit és ez mindenkinek fáj.

Ugyanakkor szerintem a szegény gyerekek a másik véglet. Szintén nem az átlagra gondolok, de ott ahol tényleg nagy a szegénység, könnyen beszűkül a gondolkodás, mert szerencsétlen gyerek folyton csak azt látja, hogy mindenki más mehet moziba, osztálykirándulásra, színházba, mindenki más járhat szakkörökre, csak ő nem - és ebből lesz az, hogy fiatalok 20-25 éves korukra megkeserednek, mert egy ilyen családból nehéz kitörni és elérni azt, ami az átlagnak alap, pl. egy mozi a barátokkal. Az irigység szerintem ebben az esetben természetes, de attól még könnyen szűklátókörűvé teszi az embert, mert csak arra fog koncentrálni, mije nincs, arról nem beszélve, hogy tényleg nehéz széles látókörűnek lenni, ha a gyereknek semmi élménye nincs.

De ez a két véglet, nyilván sok múlik a szülőkön is, csak lássuk be, a boldog, szegény család általában csak a mesékben létezik. Egy olyan családban, ahol a szülőknek folyton azon kell stresszelni, miből fizetik be a számlát és vesznek cipőt, ritkán van ideje és ereje azzal foglalkozni, hogy széles látókörűvé neveljék a gyereket, tisztelet a kivételnek.

Szerintem egyik véglet sem jó, a fenék alá tolás és a teljes pénztelenség sem ilyen szempontból.. :/

Úgy gondolom a nevelés cseppet sem pénz kérdés... Az oktatás annál inkább de e kettőt erősen szét kell választani... Ami taníttatást illeti sokszol nem olcsó játék hiszen a könyvek önmagukban horror árakon vannak... Ám ha leleményesek vagyunk sok egyéb dolgot akár otthon is pótolhatunk... Igaz a színház igazi élményét messze nem helyettesíthetjük de egy darabot megnézhetünk akár az interneten is...

A kirándulás egy megosztott dolog pénz tekintetében mert van aki pénz nélkül a szemetet sem viszi ki a kukába.... A kiránduláshoz nálam sosem kellett pénz de autó sem.. Otthon csináltunk szendvicseket és néhány üveg ásványvízzel vittük magunkal a hegyekbe amit nem csak erdő szinten jártunk be hanem meg is másztunk :) Igaz egy másik város meglátogatása utiköltségben egy nagyobb fogás de kajcsit egy olyan napra is lehet csomagolni szendvicsek formájában és nem autóba ültünk hanem az olcsóbb vonatot vagy buszt választottuk... Ezzel egy egri úton közel 5 ezret is spóroltunk :)

A nevelés kérdése pedig csupán szellemi tevékenység amit nem válthatunk meg pénzel....

Egyéb iránt a pénzes dolgokra sok alternatíva létezik amivel pénzmentessé tehetünk dolgokat praktikusan... A taníttatás és az öltöztetés az ami nem megkerülhető...

Persze hogy lehet.

Mint ahogy pénzes szülők gyermeke is lehet szűk-látókörű:)

Alapvető dologról van itt szó, és az föggetlen, hogy melyik részébe tartozol a társadalomnak: a lényeg, látod-e, ami azon túl van, amiben Te élsz, ha gazdag valaki, akkor elég széles a látóköre ahhoz, hogy a másik oldalt is ismerje, sőt , értékelje az ott található jóval mélyebb emberi értékeket, ha pedig szegényebb rétegben él valaki, akkor is van-e igénye arra, hogy megtalálja a módját a világ megismerésének.

A széles látókörre nevelés erről szól szerintem, a pénz csak abból számít,hogy mások a feladatok: de a nevelés a lényeg, lehet és kell is széles látókörűre nevelni egy gyereket, akármilyen helyzetben élünk!

Igen és nem is...ember válogatja. Én valahogy 4 csoportba sorolnám, habár nem szerek általánosítani.

Habár mi sosem voltunk gazdagok, s ez miatt sok szépből-jóból kimaradtam, nem mondanám azt, hogy csőlátásom van. Lehet nem láttam még soha a tengert, vagy valamelyik egzotikus országot..ennek ellenére, olyan rálátással rendelkezek a világ dolgaira, hogy sok gazdagon felnőtt gyereknek nincs olyan rálátása, mint nekem.

Hiányoznak a szép tájak, az emlékek..amik nekem sose lehettek meg, de tudom azt, hogy ezentul rajtam mulik, hogy életem hátralevő részében, hogyan alakítom az életem, mit kezdek vele.

Vannak viszont olyan gyerekek, akik szegénységben ének, és nem is probálnak változtatni semmit..inkább elzüllenek, s belesüppednek a mindennapok szürkeségébe...mert nem látják azt, hogy változtathatnak, igy csak vegetálnak...

Akik bősőgben nöttek fel, azok közül van aki kihasználja azt, és él vele. Az, hogy a szülei gazdagok , előny nekik abban, hogy szélesítsg látáskörüket...és magasabb szintre emelkedjenek.

Viszont ott van a másik csoport..a gazdag szülök gyerekei..akiknek minden a hátsojuk alá van téve, és élősködnek a szüleinken..és ugy telik el az életük, ugy nőnek fe, hogy egyedül "életképtelenek" mert csőlátoak..

Ez az én meglátásom :)

Szerintem így lehet csak igazán! Páromék rá a jó példa. Ketten vannak testvérek, de a szüleik sosem voltak igazán tehetősek. Hitel-hitel hátán, épp, hogy megbírtak élni egy hónapban...és komolyan mondom még olyan rendszerető, kreatív, nyugodt (és még sorolhatnám milyen) embert még nem láttam, mint ő.

Csatlakozom Mütyükéhez! A szeretet és az okítás a lényeg! De főleg a szeretet! A pénz (bár kétségkívül fontos) csak sokadrendű!

Nekünk sincs sok, sőt...és van egy 5 hónapos lányunk. Ha arra vártunk volna, hogy mikor tudunk neki mindent megadni, soha nem lett volna gyerekünk!

Egyébként meg én vagyok/voltam az ellenpélda: nagyapámék mindent a popóm alá toltak, minden évben nyaralás külföldön, bármit megkaptam, amit kiejtettem a számon, és hát nem becsültem meg semmit, nem érdekelt semmi. Párom mellett lettem az, aki most vagyok. Egy értékes ember! Megtanultam spórolni, tisztelni, becsülni, dolgozni és nagyon szeretni! Ez a lényeg! :)

Jajjj, de jóóóóóóó! :D

Az intelligencia,és a műveltség nem egyenesen arányos az anyagi helyzettel.Ezt már gondolom mindenki tapasztalta.Sokminden pénzbe sem kerül amit tehetünk a gyerekeinkért.

De ha nem futja drága könyvekre,ott a könyvtári bérlet,és ott netezni is lehet.

Szerintem lehet!

Mi hatan vagyunk testvérek, édesanyám meghalt 10 éves koromban. Apukám nevelt fel minket, és amit tudott (művelt okos ember volt) átadta nekünk.

Főleg az olvasás szeretetét.

Ennyi a titok! Szeretni és okítani kell a gyereket.

Sziasztok!

Nagyon sok jó dolgot írtatok. Szerintem sem pénzfüggő. Általánosítani nem szeretnék, de éppen azok a gyerekek szűk látókörűek, akiknek minden a fenekük alatt van, és nem igazán reálisan szemlélik a világot. Ez nem az ő hibájuk. Magánbölcsi után magán iskola, vagy valami "elit" suli, és burokban nő fel. A pénzért vásárolható javakból sok jut, de amit más pénz hiányában saját erejéből valósít meg, abból ők szerintem nagyrészt kimaradnak.

Félreértés ne essék, nem akarom negatív színben feltüntetni a módosabb embereket, de ez szinte törvényszerű, hogy hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, és inkább évente nyaral-síel, közben a hétköznapok elsikkadnak, míg aki nem nyaral, másutt próbálja élményekkel gazdagítani folyamatosan a gyermekéveket.