Kettő maradjon vagy három gyerek (beszélgetés)
Nemrég olvastam ezt a gondolatot : KÖLTS FELEANNYIT A GYEREKEIDRE,ÉS TÖLTS KÉTSZER ANNYI IDŐT VELÜK!
Szerintem ez mindent elmond.
Ráadásul eddig minen ismerősömtől azt hallottam,akinek 3 gyermeke van,hogy igazán a harmadik gyermek után lett kerek az életük.Még SENKITŐL nem hallottam,hogy megbánta volna.
Amúgy pedig azt tapasztalom,hogy 12-13 évvel ezelőtt pl.egy gyerekülés ugyanannyiba került,mint most.Akkor is 15000 Ft-ért vettem,és most is lehet ennyiért kapni,csak épp a keresetem volt a mainak a harmada...(bár reálértéken lehet,hogy többet ért)
Egyébként én/mi is a szívünkre hallgattunk...A nagyok már 14(majdnem 15) és 12(áprilisban 13) és nagyon várják a kistesót :)))
Szia. Most született meg a harmadik.:)
Két lány után egy fiú. Racionálisan nagyon nem akartuk, de lelkileg mindig is. Így azt hiszem a legjobb döntés volt, hogy jöjjön. Persze nem egyszerű, főleg,hogy nálunk picik a lányok is még.
Egyébként mar tényleg nem kerül annyiba mint az első gyerek. De a szülés ugyanúgy kôltséges. Annak, hogy fiú lett nagy varázsa van, de szerintem ha lány lett volna megint az is gyönyör lenne. Nagyon jó érzés, hogy harom gyerekem van. Azt érzem, hogy teljesítettem, amit akartam. Nem vágyom többre. Nagycsalád lettünk. A maga problemaival együtt, de örök kérdés lett volna ha nem jön.
Sziasztok!
Én kettőt szültem, mert kicsi volt a lakásunk, kevés a pénzünk, hó végén ettük a mákos tésztát, nudlit meg ilyeneket. Kocsink nem volt. Segítségem sem volt, anyósomék nem éltek már, anyukámék betegeskedtek sokat, sőt még táppénz sem járt, csak úgy emlékszem 1 éves korig, a kisebbik fiamnál. Szóval ha nem ilyen nehéz minden, akkor mi akartunk volna még egy gyereket.
Azért egy kis kedvcsinálónak hadd ajánljak néhány könyvet a hétgyerekes író-apától, Varga Domokostól. Számomra nagyon jelentősek és sokat segítettek a művei:
Kutyafülűek
Kölyökkóstolgató
Tisztelt családom, -od, -ja
Minden jót kívánok nektek.
Éva
Vissza kellett mennem az 1. hsz-re, mert nem tudtam, te most a férjed vagy, vagy te vagy.
Szóval, akkor elpakoltad a kisruhákat?
négy gyerek az már meghatározza az életed. ott nincs kérdés nyaralásról, szabadidőről, munkáról.
már háromnál is szerintem. jó a nagycsalád, igen. de tényleg a konyhához akarom magam láncolni?? vagy negyvenévesen pályakezdőnek lenni?
rossz letenni a babakocsit, de egy nő már gyerekként babázik, babázni akar mindig. ilyen alapon lehetne 12 gyerekem is.
újra tolhatjuk majd az unokát. és vele is lehet majd szoros kapcsolat pláne ha nem nyolc ugrál belölük körülöttünk egyből.
Hát te vagy játszod az agyad, vagy egy utolsó szemét vagy...
Szerencsétlen férjed meg egy papucs, hogy tűri ilyen mocsok legyél vele
Sziasztok!
Én sem akartam volna a férjem tudta,akarata nélkül gyereket.
Ennek közös döntésnek kell,hogy legyen.
Nekem 3 gyerekem van,a legkisebb februárban lesz 2 éves,ő az életem (egyik ) értelme.
Szerintem a pénzkérdést nem lehet (nem kell) ennyire komolyan venni jgrg ezt neked írom.
Én még olyan embert nem láttam(kivéve a 100 leggazdagabb magyar között) aki BIZTOS volt benne ,hogy 15-20 év múlva lesz annyi tartaléka,hogy 1-2-3 fél lakrészt biztosítson a gyerekének!!!!
Lehet,hogy lesz,lehet,hogy nem.
DE MINDEN ÖSSZEG OSZTHATO NEM CSAK KETTŐVEL,HANEM HÁROMMAL IS :)
És egy csemete sem siránkozna azon,hogy jaj miért van nekem még 2 tesóm,ha nem lennének enyém lenne az egész
Mindenki annak örül ,amilye van!
Szándékosan, persze, de azért ott volt ő is...
Akkor mi már régóta tudtuk, hogy nem a gólya hozza, és ki is próbáltuk, megy ez nekünk! Most hogy mondod, azt hiszem, szerencsések is vagyunk, igen.
De te ne legyél morcos, szerintem bírnátok, úgy veszem észre, ti se nyomorogtok, egészségesek vagytok. Bátran bele kell vágni.
Hátha fiú lesz, a két kislány után.
Kedves Éva,
Nagyon örülök neki, hogy ilyen jól alakult minden nálatok és remélem a férjed is boldog. Ez egy nagyon szerencsés helyzet.
Nálunk szerencsére úgy működik a dolog, hogy megbeszéljük és együtt döntjük el, nálatok meg másként.
Legyetek továbbra is boldogok, mi is próbálunk azok lenni.
G
Ps: és persze egészen más a helyzet, ha véletlenül jön a baba, és más amikor azon gondolkozol, hogy jöjjön-e. Azt nem is merem feltételezni rólad, hogy szándékosan hoztad ilyen helyzetbe a férjedet.
Na kedves G,
biztos igazam van, mert tapasztalatból beszélek.
Tudod, mennyit dumált nekem a férjem, hogy vetessük el a negyedik gyereket? Győzködött, érvelt, felvázolta az összes lehetséges és nyilván bekövetkező tragikus eseményt az atomháborútól a káposztakőig - egyik fülemen be, a másikon ki.
Szerencsére a gyerek az én hasamban volt, nem az övében.
A sok babakocsis kismama láttán az én szemem lábadt könnybe, nem az övé: nekem sose lesz már többé ilyen kisbabám?
Lett.
Most már 21 éves elmúlt, és az apja nagy kedvence születése óta.
Sose fogja megtudni, hogy bárkiben egy pillanatra is felmerült volna, hogy ne szülessen meg.
De igazad van, férjnek lehet beleszólása abba, hogy hány gyereke legyen a családnak. Akkor, ha az a véleménye, szülessen meg az a gyerek.
Mert a gyerek kell és kész.
Miért?
Csak.
Nincs ellenérv. Csak optimizmus van és vidámság.
VoV
nem is láttam, hogy ennyire egyetértünk.
Akkor ezután is együtt neveljük öket?:-)
G
Na kedves Éva,
ebben bizony nincs igazad. Mert az addig oké, hogy a nők szülnek, de egyrészt a gyerek az én részem is, másrészt együtt neveljük fel. Tehát szerintem minden férjnek lehet beleszólása abba, hogy hány gyereke legyen a családnak, mert ez egy közös elkötelezettség. A te álláspontod akkor sem teljesen igaz, ha csak arra kell neked a férfi, hogy létrehozza a gyereket, de nélküled akarod felnevelni.
G
Nincs igaza.
Megmondjam, mi az igazság?
Az, hogy gyerekszülés kérdésében a férjek nem kompetensek.
Ezt mi tudjuk és mi döntjük el.
Ja, az almával kapcsolatban elfelejtettem odaírni, hogy a vitaminszükséglet szempontjából.
(Meg az utolsó bekezdés véletlenül maradt benne.)
Szóval, kedves "párom néven futó egyed"!
Nem kell ezen annyit filózni.
És nem kell berezelni.
Azért írtam, hogy bízni kell a jövőben, mert ha az ember elkezd azon rágódni, hogy mi minden rossz jöhet az életben, akkor úgy jár, mint a mesebeli család a káposztakővel.
És nem lehet előre tudni, 15-20-25 év múlva mit hogyan akarnak megoldani a gyerekeid.
Az anyagiaknak pedig tényleg nem kell akkora jelentőséget tulajdonítani, az az "útravaló" kisebbik része. Ezt te is így gondoltad, aztán utána a gyerekkel kapcsolatban kizárólag a pénzről beszélsz.
Szerintem az útravalónak főleg annak az érzelmi biztonságnak és szellemi színvonalnak kell lennie, amit otthon kap a gyerek.
Ha a szíved azt súgja,akkor hajrá!
DE!Azért vedd figyelembe anyagilag,hogy bírnátok 5-en???Egészségesek vagytok?Stb...
Vedd számításba a fizetéseiteket,az állásotok mennyire tűnik biztosnak,illetve csak azért,mert jó
lenne,újra babázni nem biztos,hogy kell is...
Én is elraktam a gyerek kinőtt ruháit,és engem is elfogott a vágy,de számításba vettem,mindent és azt mondom nem,legalábbis egyenlőre!!
Persze,szerintem,úgy is eltudod dönteni,tehát a válaszom:
Csak magadra hallgass(de azért gondolkodj)
szia G!!!!
Megmondom őszintén, ahogy a soraidat olvastam, mintha a férjemet hallottam volna! :-))
Ő is szinte ugyanezekkel a szavakkal fogalmazta meg az érveit. saját szoba, nyaralás és fél-fél lakás...
Mi pl lecsertük az ülőgarnitúrát a nappaliban, és kiköltöztünk :-) Minden nap nyitjuk-csukjuk az ágyat....stb stb.
Aztán 3-aska óta mégis sokkal boldogabb a férjem is, mintha egy másik család lennénk! Szinte ÚJ ÉLETÜNK lett!!! És valóban ahol 2 gyereknek össze tud hozni a szülő fél-fél lakásra valót, hogy elindítsa az életbe...ott úgy fognak alakulni az életkörülmények, hogy észrevétlenül a harmadiknak is össze fog jönni! :-)
SZiasztok!
Nálunk/nálam is ez a kérdés.Én nagyon szeretnék egy harmadikat.A férjem nem tudja eldönteni,néha igen néha nem.Még Ő sem tudja sztem.A ngy 4 éves,a kicsi 18 hónapos,arra gondoltam hogy jövőre jöhetne egy ujjabb kistesó.Hátha lány lenne.
Mi is elég vacakul állunk anyagilag és pont ezért vívodunk,főleg a férjem.De én annyira szeretném.......