Elváltan, három gyerekkel újra párt találni (beszélgetés)

Igen, 16 éves voltam, dönthettem.

De sosem ingáztatnám a gyerekem, semmilyen korban.

Gyerekkoromba szoros baráti kapcsolataim voltak, tök jó gyerekkorom volt. Azt megtépkedni, hogy hetente máshol legyek, hát....

Álomvilágban èlsz! Nem az számít, hogy elviszem az apjuk mellől a gyerekeket!

Hanem az, hogy 1 keresetből hogy nevelek fel 2 gyereket egyedül? Nem mindegy, hogy a fizetésemből kell-e albérletet fizetni, ami itt 120 ezer ft + rezsi. Konkrétan nem lenne elég rá a fizetésem. És akkor miből élnénk?

Hülye lennék éhezni itt, mikor ingyen lakhatok 100 km-re arrébb! A felelősségteljes nevelés itt kezdődik!

Nem elképzelhetetlen, de jó nagy szerencse is kell, hogy ehhez normális felnőtt férfit találj.

Sok sikert kívánok!

A válás miatt mindenképpen valahogy sérül a gyermek. Ha ezt átlátja, átérzi a férfi (és adott esetben a nő is), már jó úton halad a dolog.

Konkrétan ha mi szétmennénk mennék haza a 100 km-re arrébb lévő szülővárosomba, ahol a barátnőim vannak és anyu üres lakása. Nem maradnèk itt, albérletet se fizetnék.. feleslegesen és maradna hétvégi apukának a férjem. Ez van. A nagyszülők dolgoznak, tehát az a része se megoldott, hogy ha esetleg az exférjem is nevelné, besegítenének az oviba hordásnál.

Ez mind szèp és jó amit leírtál egy tökéletes világban.. de nem a való életünkben.

Részben lehet, hogy azèrt mert haragudtál apukàdra, gondolom. Máskülönben örömmel cuccoltál volna ide-oda, ha közel laknak, nem érezted volna úgy, hogy kétlaki vagy. De az is, hogy miért haragudtál apukádra, függhet attól, hogy nem beszéltél vele erről eleget, csak az egyik harangot hallottad. Ez nagyon gyakori ott, ahol az egyik szülőnek van ítélve a gyerek, önkéntelenül is azt látja, hallja többet, vele van és HA rosszul váltak el, egyèrtelmű, hogy valami harag biztos lesz a mâsik szülő felé.

Jó, végülis szerintem ez nem kényszer, én csak leírtam érdekességképpen. A fórumhoz kapcsolódva, ha csak 14 naponta egy délután szabadideje van az anyukának mert nincs bébiszitter, se nagyi, azt mondom, hogy igen, ebben a felâllásban 3 gyerek mellett nehezebb párt talâlni. Apukának meg sokkal könnyebb mert 13 nap gyerekmentes és egy gyerekekkel. Nekem meg ez nem normális (mert én ennél egyenlőbb felosztást tartok jónak). És akkor igen, megértem, hogy megy a sápítozás, hogy gyerekkel egy nő Magyarorszâgon miért talál olyan nehezen párt. Reálisan nézve ilyen háttèrrel problémás, igen, ideje, lehetősége erre lóf.sz. Aki meg változtatni akar ezen, az ahogy mondod,a láthatáson kívül is megegyezik, és többször lesz a gyerekével, csak ugye ahhoz egy jó válás kell, nem olyan, mint amikor gyűlölet van.

Azért ezt az ingázást egy 2-3 éves gyereknél végképp nem engedném!

Mert úgy látom most iskolás korú gyerekekről beszélünk, de nem csak ők lesznek elvált szülők gyerekei, hanem sokkal-sokkal kisebbek is.

Ugyan csak kettővel, de nekem sikerült, 83 óta vagyunk együtt, akkor volt a fiam 8, lányom 4 éves. Igaz az is, hogy én özvegyen maradtam a két kicsi gyerekkel, így nem volt apuka "beleszólás" a dolgokba, de após, anyós megmaradt.Azóta a gyerekek már önállósodtak, kettecskén vagyunk és belőlük lett "hétvégi" gyerek.

Nem olvastam az elejétől, a hsz-eket, de jól elmentek a kérdésed irányától.

Ez igaz, de itt is dolgoznak az emberek, a nők is, gyes nincs, szóval gondolom, a szükség is teremtette, hogy az apák jobban részt vegyenek, meg az olasz apák igénye. Közös felügyeletnél senki se zsarolhatja őket, hogy nem hagyja látni a gyereket.a gyereket is bünteti azzal egy anya, ha nem hagyja lâtni az apját, márpedig ez nem mindig onnan ered, hogy az egy jó apa vagy rossz apa, hanem hogy jó férj volt vagy rossz férj volt.

A kétheti láthatás hátránya ez. Ha az anya haragszik az apára, az a gyereken csattan. És persze, nem mindenki ilyen. Tisztelet a kivételnek, vannak normális szülők. De pont azért született a közös felügyelet, hogy az is, aki nem hagyná lâtni a gyereket,ezzel a szisztémával nem tudja ezt megcsinálni.

A normális szülők meg enélkül is tudjâk kezelni. Nem is miattuk lett, hanem azok miatt,akik nem tudják kezelni. És végülis mindenkinek bevált. Én senkit nem ismerek, senkit, aki kétheti láthatásban, gyerektartásos szisztémával vált, mert azoknak a gyerekei már több mint 20 évesek lehetnek, az összes elvált ismerősöm közösben van.

Itt Magyarországon ez azért nem annyira kivitelezhető. Persze az mind szép és jó, ha egy helyen laknak, apa tud menni érte, nagymama besegít. Ajj, de szép álom :)

Csak egy példa. A gyerek jár edzésre. Anya részéről megoldható, hogy a gyereket hozzák-vigyék edzésre, apa részéről ha minden más meg is oldható, de ez nem. Akkor anyáék azért vigyék edzésre apás héten is? Megint csak saját családunkból indulok ki.

Én sem tartom egészségesnek, visszagondolva gyerekkoromra, nagyon rosszul éreztem volna magam, ha állandóan jönni-menni, ingázni kellene.

De ehhez mind a három (vagy több) szereplőnek akarni kell ezt. Szerintem egy 8-10 éves gyerek már simán el tudja dönteni, hogy akar-e ő ilyet, vagy sem. Az meg, hogy a gyerek duzzogva, rosszul érezve magát megy a másikhoz, szerintem elfogadhatatlan.

És még nagyon sok összetevős ez a történet.

Akik pedig békében válnak el, ott pedig simán megoldható az is, hogy ha apa többször szeretne a gyerekekkel találkozni, ott hiába a kéthetenkénti láthatás, az anya általában rugalmas szokott lenni ebben a kérdésben, hisz első a gyerek.

De az, hogy a gyerek ide-oda cuccoljon, szerintem nem jó senkinek. Ha meg azért akarja ezt apuka, hogy ne kelljen gyerektartást fizetni, az egy undorító húzás. Mondjuk hallottam már ilyet.

Jaj, dehogyis kell két ruhatár meg két adag tankönyv! Mindkét helyen van gyerekszoba de ennyi. Amikor az apák mennek értük az iskolába, akkor viszik az iskolatáskát magukhoz.

De tényleg, ha olyan rossz lenne, akkor olyan 20 év alatt nem lett volna ekkora növekedés, amennyire a szülők kérik. Nem rosszabb, hanem jobb a gyereknek, hogy végülis mindkét szülővel van program, stb. Nincs eltolódás egyik irányban sem, pl nem tudja annyira az anya az apa ellen nevelni a gyereket, de az ellenkezője sincs, hogy a gyerek az apát lássa jobb szülőnek mert mondjuk csak játszani, szórakozni látja, csak a jôt, az anyára meg marad a kötelesség. Mindkét szülőnek jut mindenből, kötelesség is és jogok is. Plusz az apák nem fogják úgy érezni, hogy anyagilag lehúzzák őket, mert a költségek megoszlanak, lehet, hogy összességében így többet is költ a gyerekre szívesen, mintha gyerektartást fizetne. De az anyuka is biztos lehet, hogy a pénzt megkapja, ùgy értem a gyerekre lesz költve. Tehát nincs az, hogy apuka letagadná a fizetést vagy hogy csak hébe hóba fizet és nincs az, hogy nevetséges összeget fizet mert amikor nála van, ő eteti, ő hozza-viszi.

Ez az egész hozzásegíti őket is, hogy megmaradjon egy jobb viszony egymással, vagyis a gyerek nem fogja hallgatni, hogy apád bunkó anyád bunkó. Mindez oda vezetett, hogy nálunk a többség ezt választja. Igen, ki-ki időben úgy oldja meg, hogy a nagymamák is beszállnak de ez akkor is előfordul, ha házasok.

Nekem pszihologus mondta hogy az nem jó egy gyereknek a "kétlakisàg"..igen vannak ahol a gyerek vagy gyerekek egy hetet anyànàl egy hetet apànàl vannak..külön ide oda is ruhatàr kell és az iskola??nem lehet két adag könyv meg füzet hisz duplàn kellene vezetni akkor hogyan szàllitanak annyit egyszer anyàhoz egyszer apàhoz főleg ahol kettő vagy hàrom gyerek van..

A pszihologus mondta a gyereknek àllandósàg kell legyen egy biztos pont az életükbe.nàlunk is kéthetente hétvége van làtogatàs de én ehhez nem ragaszkodom tudnak menni amikor akarnak-hozzàteszem nem nagyon akarnak.azaz a kicsi még igen de a nagy van hogy nem is ír neki.de nàlunk apuka nem tàmogatja a gyerekeit anyagilag..amikor pedig egy télikabàt is 15től kezdődik egy sportcipő is ..

Én mindig feladtam mindent a gyerekekért.olyan mhely kellett tudjam vinni őket hozni ovi suliba különóràkra.szoval ez a kétlakisàg ezért se működne mert az apuka munkabeosztàsa olyan hogy se vinni se hozni nem tudnà őket.az elején nekem is kellett bébiszitter.de most hogy nagyobbak most egyszerűbb az élet velük és nem hinném vàllalnék még gyereket mert nehéz évek vannak mögöttem hisz egyedül minden nehéz volt.

Ha férfi lennék, nekem nem lenne elég, hogy kéthetente lássam a gyerekemet, akit az anyja még ellenem is nevelhetne de csak adjam a jattot továbbra is.

Nem csodálom, hogy így sok apuka ki akar bújni a gyt alól is. Úgy érzi magát mint egy fejőstehén. Másrészt meg a közös felügyelettel ténylegesen gyakorolja a szülői kötelességét, ami nemcsak az, hogy adjon pénzt. Ezzel a gyerek nyer leginkább.

Én arra gondoltam, hogy az eredeti házaspár vállal új gyereket, hogy továbbra is tudjanak egy közös célért együttműködni.

A baj, hogy egyre kisebb az ingerküszöb és egyre kisebb hibával dobják ki a régi házasságot.

Ok, fogyasztói társadalom vagyunk, no de a házastársak téren is?!

Előbb-utóbb majd jön egy "reneszánsz hullám" és ciki lesz válni.

És a gyereknek ez mennyire jó? Főleg ha nem egy városban vagy környéken maradnak az elvált szülők? Hova és hogyan jár iskolába?

Szerintem ez csak nagyon kivételes esetben oldható meg.

A férjem pl. munka mellett el se tudná őket vinni oviba, mert akkor késne a munkahelyéről és el se tudna értük menni.

Szép és jó, amit leírtál, csak ritkán életszerű.

Ma már azért inkább kérik a közös felügyeletet mind a 2 hetes láthatást, legalábbis nálunk. Be is baxna, ha csak kéthetente egy vasárnap szabadidő járna egy anyának, apa meg éli világát. Nálunk a közös felügyeletnél ugye ugrik a gyerektartás, viszont 3 napot az anyjuknâl, 3 napot az apjuknàl vannak. A költségek feleződnek ebben az esetben. Így az apák sem érzik úgy, hogy megy a lehùzás a gyerektartással de csak kèthetente egyszer láthatják a gyereket, meg a gyerek is megkapja mindkét szülőt, lelkileg ez nagyon sokat jelent.

Mivel nincs gyt de végülis a költsègek feleződnek (fizetés arányosan!) nincs az sem, hogy apuka kibújna a fizetés alól meg nem vallja be a jövedelmét, stb.

Sőt, az új pasi sem èrzi úgy, hogy más gyerekét kell pesztrálni, de még ígyis szerencsésebb, ha a gyerekek nagyobbacskák.

Na, én pont nem hiszem, hogy kötelező lenne a közös gyerek. Persze, sokan vállalják (ahogy amit az elején írtam a fórumban, ez a barátnőm 3 gyerekkel elvált és az új férjétől lett negyedik gyerek), de nem mindenki. Egy, szerintem egy gyerekkel senkit nem lehet leláncolni, sem elriasztani, egy kapcsolat attól működik jól, ha a 2 ember összeillik, szeretik egymást, tesznek a kapcsolatért. Nem kötelező megpecsételni, összekötni gyerekkel, a gyereknek nem ez a feladata.

A gyakorlatban nem tudom, hogy ezen elgondolkoznak-e, akik NEM vállalnak közös gyereket, tulajdonképpen ami nagyon gyakori, hogy nagy gyerekekkel, akár 20 éves házasságok bomlanak fel, ugye az van, hogy addigra már a nők nem olyan korúak, hogy még akarjanak okvetlenül gyereket (45 évesek pl nem, de a 40 éveseknek meg már nem könnyû teherbe esni), plusz a pasik is ugye 45-50 felé vannak, szintén elváltak, nem akarják se újrakezdeni a pelusos, éjszakázós időket, meg van, hogy nem akarnak majd a gyerekük diplomaosztásán a gyerek nagyapjának tűnni.

És közös, hogy addigra van egy egzisztencia meg minden, amit meg kellett valósítani, már megvan, marad az élvezet, pihenés,szabadidő.

Szerintem ebben nincs semmi szomorú. Én azt tartom szomorúnak, amikor egy házaspár tudja, hogy szaródik, mégis maradnak de itt szerető, ott szerető, veszekedés, balhék, egymáshoz nem szólnak meg minden. Ehhez azèrt még sokat fognak élni, úgy èrtem, még muszáj 30-40 évig veszekedniük csak hogy megőrizzék a társadalom előtt a látszatot? Szerintem nem.

Nincs abban semmi, ha valaki válik, mert átlátja ezt. A jó házasságra vigyázni kell, a rossz kuka.