Karrierváltás soha sem késő? (beszélgetés)
Én évek óta ábrándozom erről, de nincs semmiféle jó ötletem. Azaz vannak, de szerintem nem lesz belőlem sem hajóskapitány, sem mozdonyvezető, sem műbútorasztalos, sem építészmérnök :))
Ezt az üzenetet privátba akartam:) amit ide szerettem volna az az, hogy most vagyok karrierváltás küszöbén és az érdekelne (hátha valaki idetéved), hogy ki milyen okból vált pályát? Elsősorban olyanok érdekelnének, akik diplomásként más területen helyezkedtek el vagy már tettek lépéseket ez ügyben.
Szia!
Olvastam a karrierváltás topicban, hogy váltásra készültél annó, kíváncsi lennék, hogy hogyan siekrült, illetve mit dolgozol most? Én most vagyok szakmaváltás küszöbén és érdekelnének a tapasztalataid, hogy hogyan ment a váltás, visszatértél-e a régi munkádhoz, vagy milyen új lehetőséget találtál?
Üdv,
Dóri
Véleményem szerint a 3 legfontosabb szempont a karrierválasztásban:
1. Érdeklődés
2. Megvalósíthatóság
3. Jövőbeni kilátások
Ha úgy érzed hogy van esélyed az életben, mindig abba az irányba indulj el ami a legkedvezőbb és ami a legjobban érdekel, kielégít, közel áll hozzád.
Nagy szellemi mesterek és sikeres emberek azt mondják hogy aki 30, maximum 35 éves koráig nem csinálja meg magát, annak már kevés az esélye arra hogy lesz belőle valami. Az alkotóerő 30 év felett kezd gyengülni, beszűkülni, ez a legfőbb indok erre. Persze vannak szerencsés kivételek. :)
Egyik ismerősömmel beszéltem erről aki Spanyolországban él. Ő mesélte, hogy egy ismerőse pékként dolgozott és úgy 40 évesen rájött ő mégsem ezt akarja csinálni. Beiratkozott az egyetemre, és azóta már ő tanit:)
Gondoltam megpróbálom újra inditani ezt a fórumot. Szeretném ha ez a topik tényleg siker sztorikról szólna és nem rólam :O)
Ezt most nem egészen értem...De csak egy percre jöttem vissza. Holnap, ha akarod felhozom a topicot, hátha valaki lesz még aki tud neked mesélni a saját karrierjéről. Jó éjt!
Az volt, egészen addig amig nem repültem :P
Igen beszélek, nyelvtanárként végeztem.
Az idegenforgalom és a vendéglátás.
Te is az vagy, csak talán még nem tudtad magadnak bebizonyítani!
Azt mondják, hogy a kezdet nehéz. Van egy másik kolléganőm is, aki meg úgy belendült, hogy még két évet tovább akar tanulni. Ő is tavaly érettségizett le, még fiatal, de 3 gyereke van. Igaz anyósa segíti, de már 4 éve tanul és szerinte csak elkezdeni volt nehéz.
nem hiszem hogy képes lennék rá újra....
Mégis mihez lenne kedved? Valami irány csak van?
Tanárként végeztem, de valahogy rájöttem nem nekem való ez a pálya.Még nem rajzolódott ki teljesen, hogy pontosan mivel szeretnék foglalkozni de tuti nem maradok a pályán.Ezért is reménykedem hátha hallok itt pár inspiráló sztorit.:)
Bocs, hogy én válaszolok. Múlt évben érettségizett az egyik kolléganőm, aki az idén lesz nagymama. Látom Te még fiatal vagy. Biztos menne még a suli.
Lehet hogy nem sokára költöznöm kell és akkor fel kell mondanom ott ahol már 6éve dolgozom.Nem tudom mi lesz utána.Folytassam ezt máshol?De nem bírnék újra padba ülni.
Magadról esetleg nem írnál valamit? Miért vagy ennyire bizonytalan?
Azt nem tom, mert csak két hete hallottam, hogy összepakolt és elment. Csak becsülni tudom, bár aki mesélte, nem úgy adta elő, hogy ez neki mennyire tetszene. Ilyenek az emberek. Siránkozni sokkal könnyebb, mint merni vállalkozni, de legalább megpróbálni tenni valamit a várakozás és semmit tevés helyett sztem becsülendő.
Tuti nehéz lehetett a váltás, főleg ha annyira meg is becsültek!Az 50 éves ismerősödnek is jól sikerült a váltás?
Annyir nem, a mostani viszont már egy fényév. Teljesen más. Meg lehetett szokni, és megszeretni. Hidd el, féltem is, de vonzott az ismeretlen, vajon meg tudom-e állni a helyem máshol is? Jó az önbecsülésemnek, hogy bárhol jártam eddig, mindenhol elismerték azért a munkám. Ha pénzzel nem is tudták, de dicséretekkel igen. A második helyen pl. három napig nem bontották ki a felmondásomat. Ugyanúgy hevert az asztalon, ahová tettem. Szerettem ott, de az ember nem csak szeretetből melózik.
Nagyon eltérő volt a két munkád?
Szörnyen el voltam kenődve, hogy ennyi éves lettem. Ezt már egy másik fórumban is kitárgyaltuk. Valahogy úgy éreztem, hogy ennél én többet szeretnék csinálni.
Felmondtam és elkezdtem tanulni még. Közben találtam egy állást is, de 1 év után innen is elmentem, mert bár ez már tetszett, nem sokat kerestem. És aznap, amikor itt felmondtam, csörgött a telefon és azt kérdezte egy illető, hogy elvállalnék-e egy munkát. Azt hittem nem jól hallok. És azóta itt vagyok, már öt éve, szeretem és már nem akarok váltani. Hát ennyi...
Egy kicsit hihetetlen is, hogy ilyen könnyű volt, de úgy éreztem a sors engem igazolt azzal, hogy jól tettem, amit tettem.
És most is megtenném, ha nem lenne jó helyem. Váltani soha sem késő.
További ajánlott fórumok: