Karácsonyi örömök (beszélgetés)

Köszönöm! :-)

Nagyon szépen leírtad,kis írásomnak mi volt a lényege.A Karácsony lényegét,magát a szép,szeretettel telő ünnepet,amikor nem az ajándék értéke (bolti ára)számít.Maga a szeretet,amivel adjuk,csak az a mérvadó.

Én egyet értek veled. Kicsit unalmas már, hogy karácsony környékén megsokasodnak a a topikok, amelyek visszasírják a régi karácsonyokat, a régi karácsonyok hangulatát, illatát, amelyek azt állítják, hogy manapság már csak az ajándék a lényeg, meg az, hogy ki mennyit költ rá.

Olvasgatom ezeket a topikokat és nem értem. Nem értem, mert nálunk ugyanolyan hangulatos, illatos, gyertyafényes és meghitt a karácsony, mint amikor én gyerek voltam, mint amikor a lányom kicsi volt...most is az, mikor már megnőtt. Most is beül a fa alá (pedig már felnőtt), felteszi a Mikulássapkát a fejére, és ő osztogatja az ajándékokat. És pont úgy csillog a szeme, mint régebb, főleg amikor bontogatjuk az ő nekünk szánt ajándékait.

Ajándék... Nem igazán értem ezt az ajándék-ellenességet. Több helyen olvastam, hogy "nálunk nincs ajándék, de van szeretet." Hát ezt sem értem. Mert szeretet, az nálunk is van, és az ajándékozással "is" kifejezzük ezt. És ez így volt a nehezebb éveinkben is, amikor nagyon szerény ajándékok lapultak a fa alatt.

Viszont a topikindító által említett bababútor, villanyvonat vagy diavetítő ugyanaz a kategória volt valaha, mint most a Barbie, a csodajárgány, és a többi. Régebben sem volt mindenkinek diavetítője.

Mennyire szépen megfogalmaztad azt, amit én is gondolok a karácsonyról!

Én is ajándékstopot hirdettem, a kislányom mindenkitől csak egy ajándékot kaphat, nekünk is sikerült - eddig :-) - visszafogni magunkat.

Én is szeretem a magam készítette ajándékot átadni azoknak, akiket szeretek, bár évről évre egyre nehezebb újat kitalálni. Van egy barátnőm akivel már 15 éve saját magunk által készített ajándékot adunk egymásnak szülinapra és karácsonyra, a vásárolt ajándékot szerintem mindketten rossz néven vennénk kicsit. Ezeket olyan becsben tartjuk, hogy azt el sem lehet mondani...

Ezzel az idézettel szeretnék mindenkinek békés, boldog adventet és karácsonyi készülődést kívánni!

"Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled.

Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…

Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk.

Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, és 0 százalékos THM-től leszünk boldogabbak!

Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát - ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól! Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban!

Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre. Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!

Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.

Adj békét, mindnyájunknak, Uram!"

Nagyon nagy dolognak tartom, ha valaki a mai világban veszi a fáradtságot és kézzel készített, egyedi ajándékokat készít. Ezt biztosan értékeli az is, aki kapja. Azonban én is úgy gondolom, hogy az sem baj, ha a üzletekben már nemcsak diavetítőt és "gazdálkodj okosan"-t lehet kapni, hanem barbie-babát és digitális játékokat, mert ha tetszik, ha nem, haladni kell a korral és erre is van igény, hiszen a mi gyerekeink már ebben a közegben nőnek fel, ezeknek a dolgoknak örülnek.

Én is írtam egy cikket a múlt karácsonyáról (még nem jelent meg), ami az én gyerekkoromban volt, azokról az emlékekről. Mi valóban még örültünk egy télikabátnak és banánnak, narancsnak is, de azok az idők elmúltak. Az ünnep olyan, amilyenné tesszük magunknak, szerintem ez sokkal nehezebb, mint az ajándékok kiválasztása. Nagyon fontos, hogy békében, szeretetben és meghittségben tudjuk eltölteni azt a pár napot és olyankor nem számít, hogy mobiltelefont, színes TV-t, vagy akár csak egy könyvet ajándékozunk, a lényeg az, hogy legyen benne öröm és szeretet bőven. Mindazonáltal mégegyszer hangsúlyozom, hogy "le a kalappal", amiért időt és energiát fordítassz az ajándékok gyártására. Szép Ünnepet kívánok Neked!

A Karacsony olyan amilyenne tesszuk. Nekem meg felnott fejjel is ugyanaz a csoda, mint gyerekkent volt. Nem mufenyonk van, hanem minden evben igazi (tamadnak is erte rendesen) es igyekszunk a masik kivansagat kitalalni, hogy ne a sarokba dobas legyen az ajandek sorsa.

Regebben is voltak a gyerekek kozott versengesek...akkor is voltak szegenyebbek es gazdagabbak. A gyerek(ek)nek a Karacsony az az unnep, ahogy te neki bemutatod.