Karácsony, após, anyós látogatás kérdés (beszélgetés)
Jó reggelt!
Ez jó duma, hogy én ne üssem bele az orrom más dolgába, pot ennél a topiknál:-)
Cseppet sem irónikus:-)
Egyébként pedig mindenki arról írja meg a véleményét, smiről akarja. Ugye?
Szerintem semmi bunkó nem volt abban, amit írtam, viszont beleütni az orrodat más dolgába, az elég gáz.
Elhiszem, hogy nem esik jól, ha ezzel szembesítenenek, de inkább törődj a magad dolgával. Ha a saját ügyedben kértél volna tanácsot, az más lett volna. De mások családi viszonyain vájkálódni szerintem gusztustalan dolog.
Eszmét cserélni lehet sok mindenről, de egy "adott fiatal pár" csalmdi konfliktusairól a pár tudta nélkül nyilvános fórumot nyitni szerintem semmiképpen sem helyénvaló dolog. Semmi közöd hozzá, te magad írod, akkor mit boncolgassnak itt rajta vadidegenek az érintettek tudta nélkül?
Te mit szólnál ha megtudnád, hogy a te családi dolgaidat tárgyalják ki a hátad mögött idegenek, mondjuk egy szomszédod elmondása alapján (ami lehet, hogy korántsem objektív, pontos és jóindulatú).
Szerintem semmi közöd hozzá.
Szerettem volna körbejárni egy kérdést. Ez nem feltétlenül az orrom beleütése, csak érdekel, hogy ki hogyan gondolkodik.
A lány egy ismerősöm, én nem befolyásolom, csak kíváncsi voltam, hogy ki hogyan lát egy ilyen dolgot. Kb. hányan mondják azt, hogy a "szent családi béke" érdekében el kell menni. És hányan választják a másik utat, hogy nem.
Ez egy fórum, ahol eszmét cserélünk, nagyon bunkó a stílusod egyébként, ha nem tetszik, olvasd azt, ami érdekel, és ne ide fröcsögjél, ha megkérhetlek.
Egyébként tudod, hogy kik ők? Akkor meg? A kérdés elméleti is lehet akár.
Már bocsánat, de mi a frászért tartozik ország-világra egy pár családi élete meg konfliktusa?
Te kije vagy ennek a párnak? Vagy csak a "beleütöm az orrom mindenbe,mert ráérek" szomszéd vagy?
A fiatal pár majd megoldja a saját döntése szerint.
Aki rám/ránk nem kíváncsi (és még meg is bántott, mondják le az esküvőt, nem mentek el) arra én sem vagyok. De ha majd kíváncsiak lesznek rám/ránk és kezdeményeznek, "békülni akarnak" azt fogadom, meghallgatnám mit mondanak és nem utasítanám el.
Én biztos ebben a helyzetben egy lépést nem tennék a fiatalok helyében.
Nem, én pont azt mondtam, hogy nem az egy karácsony miatt lenne jó, ha jó viszony lenne köztük, hanem mert elvileg több évtizedre egy család lettek.
A karácsonyi asztal csak egy lehetőség, erről szólt a fórumcímben feltett kérdés.
Szerintem megkapták már önként vállalt "büntetésüket", akik az esküvőből kimaradtak. A többiek rosszallása, fiú elhidegülése biztosan észhez térítette őket, ha az indulatok már lecsillapodtak.
Érted, mi magunkból indulunk ki :)
HA megbánták, hívják fel ők /apa és fia/ a házaspárt, s magyarázza meg.
Én biztos, hogy nem faggatnám, meg erőlködnék, hogy jó legyen a kapcsolat, mert évente van ez a sz.t karácsony ünnepe. Ez minden évben van, a fiának (remélhetőleg) életében 1 esküvő volt.
A gyereknek nem kell mondani, érzi ő azt magától is, melyik nagyapa az "igazi".
Én fiamnak 2 nagyapja volt, de igazából 1, mert a másik a vele egyidős gyerekének örült.
A kicsi megérezte ezt, és bár nem volt rossz nagypapa, mégis más volt. A haláláig volt valami távolságtartás köztük.
"A fiúékhoz ezek után nem szeretnének menni".
Ha tényleg mindketten így gondolják, egyformán, akkor nincs is miről beszélni.
Akkor ne menjenek.
Egy erőltetett jópofis karácsonyi vendégséggel kevesebb a világban.
Változhatnak az emberek.
Lehet bennük megbánás.
Esetleg bocsánatot is kérhetnek.
Én biztos, hogy ennek adnék esélyt.
Megkérdezném őszintén, hogy MI A BAJ? HOGYAN LEHETNE VÁLTOZTATNI?
Aztán ha nem így, akkor majd a gyereket is arra nevelni ,hogy a papa bekaphatja? És állandó ellenségeskedésben élni?
Persze ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
De én egyedül nem is vagyok jogosult eldönteni, hogy megy e vagy sem, csak ha beszélek róla a másikkal.
A francba szeretet ünnepével olyannak, aki a gyereke esküvőjére nem megy el.
Mit lehetne ezen a terített asztalnál még megbeszélni?
Anyával tartani a kapcsolatot, a másik kettő bekaphatja.
A tágabb rokonságban volt hasonló eset. Az apukának, és a fiútestvérnek nem tetszett a barátnő, később menyasszony. Úgy érezték, a fiú elcseszi az életét a lánnyal. Annyira azért inteligensek voltak, hogy az egész esküvőhöz jó pofát vágtak, a véleményüket az ifjú pár felé nem mondták, persze a lány sejtette dolgokat.
Ennek elleneére lány sem állt rosszul a helyzethez, letudta a kötelező látogatásokat, igyekezett jó képet vágni a családhoz. A család idővel megbékélt, a az elmúlt 10 év a párt igazolta. Létezik ilyen, s az egyes résztvevők hozzáállásán is múlik a dolog.
Szerintem a tiszta, egyenes, őszinte beszélgetés a legcélravezetőbb, nem mást kérdezgetni meg üzengetni.
Éppen pont egy karácsonyi terített asztal mellett, intelligens emberi módon, kulturáltan, családalapításra készen, a család és a szeretet ünnepén :)
Megértem hogy nem akarsz jobban belemenni a részletekbe, de azért nem mindegy miért ellenzi egy apa ennyire a fia esküvőjét...lehet, az a típus az öreg, aki bármelyik menyecskén találna kifogásolnivalót, de az is lehet, alapos oka van rá hogy ne kedvelje.
A kérdés nem ez, és nem is a családegyesítés, hanem hogy mi legyen a mamával... Tartom, hogy el kellene hívniuk magukhoz a fiataloknak. És hagyjuk, hogy hogy volt eddig meg kinek illik hova, mikor. Itt az ideje új hagyományokat teremteni (főleg ha ilyen tulok a rokonság).
Nem a karácsony lett ellenségeskedés célpontja, hanem az esküvőjük nyáron.
(Nem szeretnék jobban belemenni, mert volt már itt hasonló, és akkor már mindenki mindenbe belemagyarázott mindent.)
Ha átlagos lenne a sztori, és minden oké lenne, akkor nem is íródott volna ki a kérdés.
Azért nem gondolom, hogy jobb lenne nekik meghívni a fiús családot, mert akkor az már valamennyire kitérés lenne a probléma megoldása elől, olyan valamiféle megalkuvás lenne a szar helyzettel, szőnyeg alá söprés, nem szembenézés.
Mert hogy eleve évek óta úgy volt, a pár ment a családi ebédre.
Szerintem menjenek, de ne előítélettel (úgy is cirkusz lesz), ezzel esélyt adnak fickóknak is, maguknak is.
Elég nehéz helyzet.
Én lehet, hogy adnék egy esélyt a családi béke megteremtésére, még ha nem is nagy egymásba borulással, szó sincs róla.
És csak ezt az egyetlen egyet.
Nem tudni, lehet, hogy megbánta a két fura fickó a viselkedését, előre feltételezni, hogy majd úgy is cirkusz lesz, nem biztos, hogy jó.
Ha meg lesz, akkor levonni a végső következtetést.
A fiúnak se lehet könnyű, mégis csak a családja, és sok együtt töltött évtizedre előre el lehet rontani, vagy esélyt adva megalapozni a későbbi családi békét.
Szóval lehet, hogy én a lány helyében egy esély erejéig feladnám a jogos büszkeségem kicsit (hát mégis, hogy merészelik az életembe beleszólni, követelni a házasságkötés lemondást, meg ilyenek :O )
Meg lehet hívni a rokonokat ebédre a párnak is, nem kötelező nekik menni. Ez az egyszerűbb, mert akkor az após valószínűleg nem megy el, probléma letudva.
Másrészt megvolt már meghívás karácsonyi ebédre? Ha nem is lesz, nincs probléma. Ha igen, én akkor is elmennék, kedves és udvarias lennék, utána úgy távoznék hamar, hogy feladat kipipálva, egy évre letudva. Sajnos, a rokonait nem válogathatja meg az ember, de nem kell lemenni a szintükre sem. Ez utóbbi a legnehezebb, de ha nem mennek el, az is baj lesz, s ők lesznek a hibásak, nem az após.
Arra a napra hívják meg az anyóst ebédre/vacsorára, amikor egyébként ők mennének oda. Én sem mennék olyan helyre ahol nem látnak szívesen. És persze megmondani anyósnak: ha a papa és a tesó szívesen mennének a mamával együtt, őket is szeretettel fogadjátok!
Vagyis nyitva hagyni az ajtót feléjük is, azóta talán változott a véleményük veled kapcsolatban.
A Mama menjen látogatóba a fiatalokhoz, a papa meg a báty meg csak puffogjanak otthon magukban.
Problem solved.
(Eleve ez hogy követelik!!!! hogy mondják le az esküvőt, édes jézusom, ez miez??)
Adott egy fiatal házaspár, nyáron házasodtak. Helyesek, fiatalok, tanultak, igyekvőek. (Nem a szülőkkel laknak, lakást bérelnek a fővárosban). Az esküvő szűk körű volt, kb huszan, szülők, testvérek a párjukkal, nagyszülők, pár jóbarát.
A vőlegény apukája nem ment el az esküvőre, lényegében a távollétével úgymond tiltakozott (a vőlegény bátyja is, beállt az apja mellé ezzel). Vőlegény anyukája és húga ott voltak, és a keresztanyja meg annak a férje. Az egész vőlegény-család elég karót nyelt volt, de legalább ott voltak (utána egy ünnepi vacsora volt, szóval nem volt buli meg ilyenek, de ez nem is lényeges).
Most jön a karácsony, a fiatalok dilemmában vannak. A szentestét évek óta kettesben töltik a kis fészkükben, és utána egyik nap az egyik, másik nap a másik szülőkhöz mennek karácsonyi ebédre. A lányékhoz szívesen mennek, mint mindig. A fiúékhoz ezek után nem szeretnének menni. Eleve természetesen ott lenne az ifjú férj apja is, bátyja is (esküvő előtt ez utóbbi határozottan követelte, hogy mondják le az esküvőt, ne legyen, na de persze nem ő volt a szempont). A lányban azért felsejlik, hogy de az anyósát sajnálja, és bár anyóssal is távolságtartó a kapcsolata (most már a fia is távolságtartó az esküvő előtti cirkusz miatt), de a lányban felmerül egyszer az, hogy anyós miatt mégis menni kellene. Máskor meg az, hogy dehogyis, hiszen após és báty csinálja majd a cirkuszt, mint esküvő előtt is. (Após egy totális autokrata egyéniség).
Kinek mi a véleménye, mit tennétek? Lány azt mondja, ő nem nyomul be senki életébe, aki nem kíváncsi rá, és aki nem fogadja el a házasságukat. A férj is ezen az állásponton van.
(Előrebocsátom, a lánynak nem szándékozom észt osztani, csak kíváncsi vagyok a véleményekre.)