Kapcsolatteremtés - ki hogy viszonyul hozzá? (beszélgetés)

Ha a páromhoz utazom (4 órás az út) zenét hallgatok vagy olvasok. Nem igénylem a társalgást,ilyenkor jobban esik a magam bambulós világában maradni.

Az is idegesít, ha körülöttem hangosan beszélgetnek ...ez olyan mintha belemásznának a saját szférámba..ha akarom, ha nem de hallgatnom kell. Ezért inkább a zene.

A múltkor egy fiatal pár utazott, a cél állomás u.az volt. Végig veszekedték az utat, rossz volt hallgatni amilyen hangnemben beszéltek egymással...

Íme! Láthatod, hogy nem csak a fiatalok vannak ezzel így....

Én nyitott vagyok, könnyen szoktam ismerkedni. :)

Én pl nagyon szeretek utazás közben zenét hallgatni. Csak ülök magamban, bámulok ki az ablakon és közben hallgatom a zenét.

Teljesen kikapcsol.

Nem hiányzik, hogy valaki teljesen idegen elkezdjen nekem dumálni.

Hát nem, Nagyon nem. Én olvastam/olvasok. Majd ha kíváncsi leszek a külvilágra, nyitok. Az utazás pont nem az, amikor ismerkedni szeretnék. Mondjuk engem általában a 70+-os nénikék találtak meg, hogy elmeséljék a kis unokájuk viselt dolgait. Nos, el nem tudom mondani, hogy mennyire nem érdekel egy vadidegen néni vadidegen unokája.

Mondjuk az "ismerős vagy valahonnan" is elég hányingerkeltő.

Hát tudod...a fülhallgató az egyetlen mentsvárad a hülyék, és a hangosan sztorizók ellen. .

Nem szeretem, ha vad idegenek zargatnak mikor utazom...ha szimpatikus valaki nyilván megtörik/ megtörhet a jég, de különben hagyjon engem békén..

Sziasztok

Azt veszem észre rengeteg fiatal utazásai alatt vagy wolkman, vagy a telefonjaba temetkezve van el.

Egyfajta suggalat a külvilág felé, hogy jo nekem a kis világomban.

Van itt olyan aki beszélgetést kezdeményez inkább?

Es ő hogy fogadja az e fajta nyitást?