Főoldal » Írások » Egyéb témák » Jogosítvány

Jogosítvány

Megszereztem a jogosítványt, ennek történetét írom le okulásul másoknak. Nem mindenki képes a vezetésre, én például analfabéta vagyok ehhez. Bár ezzel erősítem a nők vezetéséről szóló sztereotípiákat, sajnos.
Jogosítvány

Szőke vagyok! Ez leginkább akkor feltűnő, ha vezetek. 32 évesen szereztem jogosítványt, de azóta nem vezettem. Az oktatóm türelmes, kedves ember volt, mellettem megőszült. Mikor sikeresen levizsgáztam, elvonult a hegyekbe, egy barlangba, azóta meditál és bogyókat, gyümölcsöket eszik. Tiszta makrobiotika!

A tanulással nincs baj, így a KRESZ-vizsgán még én voltam a királynő,a többi tanuló irigykedve és némi félénk tisztelettel nézett rám. Persze lehet, hogy a korom miatt, a legtöbbnek az anyja lehettem volna.

Fensőbbségem teljes tudatában indultam a rutinpályára, mit lehet még tanítani Nekem? Ekkor derült ki, hogy az elmélet és a gyakorlat elég távol áll egymástól. Hihetetlen, mennyi kütyü van az autóban, hogy lehet ennyifelé figyelni? Az első pár óra után profin kezeltem az ablaktörlőt és a rádiót. A visszapillantót is sikerült beállítani, jól láttam a sminkemet.

Addig-addig gyakoroltam, míg az oktatóm úgy döntött, hogy mehet a vizsga. Utólag, úgy érzem, szabadulni akart tőlem.

A rutinvizsga kevésbé volt sikeres, mint a KRESZ, de sikerült. Persze a fiatalabbak, akiknek a KRESZ-vizsgán még anyakirálynő voltam, már rég a járókelőket riogatták a forgalomban friss jogosítványukkal.

Ekkor jött a forgalom: nem is tudtam, hogy ennyire rosszul vezet mindenki. Őrület, hogy mit művelnek némelyek az utakon, hát nem látják, hogy jövök? Tapasztalatlanságomat nagy sebességgel próbáltam kompenzálni, az oktatóm ekkor vette be a második nitroglicerint. Láttam a Taxi 1. 2. 3.-t, onnan merítettem a vezetési stílust, persze ötvözve a Louis de Funes-filmek apácáival. Hasítottam az utakon, de a többi autósnak ez nem tetszett, és jelezték is felém. Ki csak az öklével, más verbálisan is. Szerintem, csak irigykedtek: szőke a volánnál, és ennyire tud!

Oktatóm nem hűtötte le lelkesedésemet, bár éreztem, hogy végig a féket nyomta és bocsánatkérően mosolygott kifelé az ablakon (vagy vicsorgott). Miután imígyen felkészültem a vizsgára, eljött a nagy nap.

Elindultunk a városba, pár kilométer múlva éreztem, hogy nem gyorsul az autó. Ekkor kiengedtem a kéziféket, szembetűnő volt a változás. Autókáztunk, a két férfi a kocsiban őszülgetett, imádkozott. Jól haladtunk. Tűzött a nap, így hogy is láthattam volna, hogy a távolsági busz elém vág? Az oktatóm a fékre lépett, nekem oda a sminkem, őrület! Nem engedtek át a vizsgán.

Vettem pár pluszórát, és újra nekiindultunk. Egy idősebb vizsgabiztost kaptam, aki már felkészült a halálra. Furcsa volt a közjegyző jelenléte, de elmondták, hogy a végrendelet-készítésénél jó, ha jelen van. A városba most nem mentünk be, pedig imádom a kereszteződéseket, bár a jobbkéz-szabállyal vannak problémáim. Könnyebb lenne, ha tudnám, melyik a jobb kezem.

8 perces, könnyed autókázás után visszatértünk a bázisra. Éppen ideje volt, alig hallottam a rádiót a hátulról felhangzó sikolyok miatt. Milyen labilis emberek vannak! Ez a vizsga sikerült, bár a vizsgabiztos a mentő ajtajában, EKG-re kötve írta alá a papíromat. Azóta nem hallottam felőle, igaz, nem is olvasom az újságban a temetkezési rovatot.

A lényeg, hogy meglett a jogosítványom. Érdekes, hogy a család nem ül be mellém, és a gyerekeket sem fuvarozhatom.

Egy meg nem értett művész vagyok, az utak virtuóza. Miután egyedül nem szeretek utazni, így felhagytam a vezetéssel.

De van jogosítványom, és a képen is jól nézek ki. Ezért már megérte.




Írta: mágnes74, 2010. május 16. 16:08
Fórumozz a témáról: Jogosítvány fórum (eddig 63 hozzászólás)

Ha tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook