Jóga

A jóga egy szanszkrit eredetű szó, amelynek a jelentése "iga". Iga, amellyel az állatokat hajtják járomba.

A szó kettős értelemben is utal a jógára: a segítségével egyrészt megtörténik az ember lényének integrálása, valamint jelzi a jógához szükséges fegyelmet és önfegyelmet.

Már a szó jelentése is utal arra, hogy a - legalábbis az Indiában szokásos - formáknak vannak bizonyos feltételei.

Nyugaton a jógának a sportos változatai terjedtek el.

Amit ma az európai körben jógának mondanak egy neves jógakutató szerint, az csak nevetséges hókuszpókusz és legfeljebb ezoterikus gimnasztikának nevezhetnénk.

A jóga a megváltás útja, az egész életet magában foglalja.

Kr.e. 150 körül Patandzsáli a híres jógaszutráiban rögzítette a megváltás nyolcszoros ösvényét.

Először is le kell számolnunk a terhelő, karmát okozó magatartásformáinkkal, mint a tudatlanság, önzés, kötődés, elutasítás, valamint az élethez való ösztönös ragaszkodás.

Kötődésünktől önmagunkhoz és a világhoz a jóga gyakorlásával szabadulhatunk meg.

Ennek a folyamatnak nyolc lépcsőfoka van: jáma (összeszedettség és helyes életvezetés) nijáma (aszkétikus fegyelem), ászanák (testtartások), pránajáma (a légzés ellenőrzése), prátiahara (az érzékek elfordítása a dolgoktól), dhárana (koncentrálás egy pontra), dhjána (meditáció) és szamádhi ( megvilágosodás.

Az első két fok az életvezetés általános szabályait tartalmazza.

A további fokozatok azon a belátáson nyugszanak, hogy a test és a lélek együttesen szoros egységet alkot.

Aki a jógát a mindennapokban, testgyakorlatokként végzi, a Patandzsáli fokozatrendszeréből csak az ászanákat használja.