Iskola utáni haddelhadd

A kisfiú szinte minden délután morcos. Nem akarja, hogy beszélgessenek vele, apró dolgokon dühöng és nem szeretné megcsinálni a feladatait sem.

Mi történhetett vele? Miért változott meg ennyire a viselkedése? Mit lehet tenni ilyen esetben a szülőnek?

Az iskolakezdéssel a gyerekek életében hatalmas változás áll be. Igaz, hogy bizonyos kötöttségekkel már az óvodában is találkoztak, de az iskolában ezek tovább fokozódnak. Sok kicsinek nehéz alkalmazkodnia a szabályokhoz, főleg egy szabadsággal, szórakozással töltött nyár után. Az iskolában mindennek megvan a kerete, ehhez hozzá kell szokniuk.

Mit tehetünk?

Amikor egy iskolai nap után hazaér, mindenképpen biztosítsunk neki egy kis szünetet! Ne faggassuk azonnal, hogy mi volt az iskolában! Ez nagyon nehéz, mert magától érthetődően, minden anyuka szeretné tudni, mi történt a csemetéjével egész nap, amíg nem látta. Adjunk neki időt, hogy akkor meséljen, amikor számára alkalmas a helyzet és az időpont.

Minden gyereknek más lehet ilyenkor az igénye. Az egyik szeret békében meguzsonnázni, a másiknak például jót tesz, ha még kicsit mozoghat a szabad levegőn, a legtöbbször az önálló játék is segít. El kell fogadni, hogy néha nincs ilyenkor szüksége ránk és olykor semmilyen információ nem jut el hozzánk a napjáról. Majd máskor. A faggatózással csak a későbbi esélyeinket romboljuk.

A kisfiú egész nap "viselkedett" az iskolában. Otthon fogja kiereszteni a gőzt, ehhez alkalmat, lehetőséget is kell biztosítani. Valahol ugyanis ki kell engedni és még a jobb megoldás, ha otthon, családi, támogató légkörben történik ez meg. A gyerek számára is kemény munka zajlott délelőtt, kezeljük majdnem úgy, mintha dolgozni ment volna. :) Vegyük elő extra türelmünket hozzá.

Néha az iskolában az alapvető szükségletei is háttérbe szorulnak, ezekre is külön oda kell figyelnünk (evés, ivás, wc használat).

Amellett hogy szeretettel, türelemmel kezeljük a viselkedését, figyelembe kell vennünk, hogy az iskola miatt esetleg több alvásra van szüksége, ezt mindenképpen biztosítani kell a számára. Kerüljön időben ágyba!

Én azt ajánlom, az iskolai délutánokon ne a tévé legyen a megnyugvás eszköze. Inkább valami olyan elfoglaltságot találjunk ki, ami másként okoz örömet és kikapcsolódást neki. A közös játék, vagy valamilyen kreatív babrálás sokkal többet ad.

Az esti lefekvésnél adjunk rá időt és lehetőséget, hogy elmondja, ami kikívánkozik belőle. Ilyenkor a meghitt lámpafénynél könnyebben megtudjuk, ha valami bántja, vagy foglalkoztatja.

Ha az iskola elkezdése után sokáig nem változik a helyzet, ha azt látod, hogy a gyereked rosszkedvű, zárkózott, mindenképpen érdemes felvenni a kapcsolatot a tanítóval és vele is megbeszélni. Nem mindig csak a kezdeti kényelmetlenségek és kihívások vannak a háttérben, a legjobb, ha a szülő az iskolában is kérdez.

Összefoglalva, amire szerintem szükség van ebben a helyzetben: türelem, szeretet és átgondoltság. Időt kell adni a változások feldolgozásához, mindehhez szeretetteli, nem követelőző családi légkört kell biztosítani. Nem minden gyereket visel meg ilyen formában az iskola, de akiket igen, azoknál meg kell találni a szülői stratégiát, ami megkönnyíti a kicsik számára is az egészet, nem csak rátesz a gondjaikra egy lapáttal.