Vallomások

Hétvégén púderrózsaszín rózsát kell szereznem! Ajándék mellé lesz, meglepetés! Akár még az ország másik végébe is elmegyek érte, ha csak ott lesz! 🙂

Engem nem érdekelnek a támogatások, nem követem a híreket sem. Fix, hogy 30-as gyerekmentesként semmire sem vagyok jogosult, csak elvesznek tőlem. Bosszankodni meg minek rajta?

Technokrata vagyok.

Krémest vagy méteres sütit szeretnék, de csak tortabevonó van! Nem baj, annak is örülök én, csak legyen!

Mindig csinálok magamnak valami problémát.

Úgy gondolom már, itt sem lelek véletlenül sem párra!

Ha valami "bánt" de tudni, hogy megoldódik a helyzet, csak nem hirtelen, kb. pár nap alatt, ide jövök akkor is, hogy ne a problémán agyaljak, itt van figyelemelterelés úgy érzem valamelyes segít, kicsit!

Nem megy az angol tanulás:(. Itthon tanulok, hanganyagok, applikációk, könyv segítségével. 50 éves vagyok, eddig bármit megtanultam-rendezvény szervezést, pedagógiai asszisztenst, online -le is vizsgáztam. De most ez a nyelvtanulás kifog rajtam.

Én annyi évet letagadhatok, hogy az anyám akár babakocsiban is tologathatna 😇

Szerintem valóban minden állatnak joga és helye van velünk élni a bolygón. Álszent dolognak tartom a házikedvencek előtérbe helyezését. A haszonállatoknak nevezett fajták szenvedhetnek?

Gyűlölöm, hogy úgy kell beszélnem a szüleimmel, mint a gyerekekkel.

Csak kötelességtudatból látogatom az anyámat. Mindent elintézek neki, de nem hiányzik. Nincs kötődésünk, elég fiatalon lemondott rólam, később sem számíthattam rá. Nem haragszom már rá, de nekem ő csak teher.

Meg akarok tanulni twerkelni. 🎵💃🕺😋

Van pár tulajdonság, amit nem viselek el az emberekben. A figyelmetlenséget, az érdekből törtetést, és az érzelmi intelligencia hiányát.

Utálom a macskákat.

Szerintem nem feltétlenül jelenti azt, hogy ha valaki egyedül él, akkor magányos is.

Vénségemre is Star Wars rajongó maradtam! Az erő legyen veletek!

Meghatódtam, mikor olvastam, hogy Palácsik Timi anyuka lesz. Nagyon drukkoltam neki!

Macskabolond lettem.

Az utolsó "pofont" fogadtam el a testvéremtől. Nem kíváncsi ránk, és a saját életét éli a családjával. Mindenféle kifogást keres, hogy miért "hanyagol" el minket!

65 vagyok, mások szerint 52-nél nem nézek ki többnek. (Idegenek, kórházi szobatársak.) Én 99-nek érzem magam, van sok betegségem. Legalább 20 éve nincs egy átaludt éjszakám. Ez van, ezt kell szeretni.

Újabban szeretek szoros ruhákat hordani. Összetartják azt, amit a bőröm már nem tud. BM öregedés...

Reggelente iszonyatosan kemény erekcióval ébredek, hogy szinte már fáj. Ez csak vizelés után enyhül, de amíg nem ürül ki a hólyagom, úgy kell lenyomnom a meredező részem, mert álló zászlóval nehéz vizelni. Remélem ennek nincs szervi oka.

Cukiban elvitelre akartam kérni, a gyerek könyörgött, ott szeretné megenni a sütit. Engedtem. Nem láttam, hogy csak álló asztal üres, nem érte föl a gyerek. A vén banyák meg üres tányér fölött végignézték, ahogy kínlódunk kabátban. Gyűlöltem őket!

Egy oldalon írogatunk üziket egy férfivel, akinek daganatos, áttétes a felesége és egyre betegebb szegény :( Úgy sajnálom a nőt és a férjét is. Tapasztalat sajnos, hogy milyen nézni mikor egy szerettünk csak szenved :(

Szeretem őt. Még akkor is, ha autista.

Minden vallomásra nem bajt nyomok, nincs szívem térdepelj kukoricára-t nyomni.

Mindig rádöbbenek, hogy van akinek sokkal nehezebb az élete, mint az enyém. Így nem merülök bele az önsajnálatba, mert van más, akit sajnálhatok.

Mindig is sajnáltam, hogy nem egy farmon nőttem fel, hanem Budapesten.

36 évesen volt az első egyéjszakásom.