IR-rel a munkahelyen (beszélgetés)

"Miképpen emelhető az önbecsülés és erősíthető az énkép?"

Aranyos vagy, hogy ilyen egyszerű kérdést teszel fel... :)

Egy beszélgetős fórumon azért ezt megválaszolni egy kicsit szűkös a hely.

Azért írtam, hogy a kérdésed alapján biztos, hogy ebbe az irányba kellene a megoldást keresned.

Volt egy rendkivül stresszes időszakom, - édesanyám betegsége, pénzügyi problémák - akkor kapott el a cukorbaj. Nem a kajától, hanem a stressztől függ, hogy milyen erősségű, ezért is váltottam munkahelyet. ( önbevalló vállalkozó helyett alkalmazott lettem )

*Channának, mint általában igaza van, a sok rizzsel, ropival már már javult az életminőségem, ( alig jártam wc-re ) de így szedtem fel pár kilót, pedig olyan büszke voltam magamra... most újra választhatok a csinosság és a gyakori pi...és között

A TI-nak : nem tudtam a stresszt legyőzni, csak a körülmények viszonylag kedvező alakulása miatt javult az állapotom.

Volt egy rendkivül stresszes időszakom, - édesanyám betegsége, pénzügyi problémák - akkor kapott el a cukorbaj. Nem a kajától, hanem a stressztől függ, hogy milyen erősségű, ezért is váltottam munkahelyet. ( önbevalló vállalkozó helyett alkalmazott lettem )

*Channának, mint általában igaza van, a sok rizzsel, ropival már már javult az életminőségem, ( alig jártam wc-re ) de így szedtem fel pár kilót, pedig olyan büszke voltam magamra... most újra választhatok a csinosság és a gyakori pi...és között

A TI-nak : nem tudtam a stresszt legyőzni, csak a körülmények viszonylag kedvező alakulása miatt javult az állapotom.

Uhh én is nagyon szeretek olvasni. Nekem J.R. Ward vámpíros regényei a kedvenceim :)

Amúgy azt olvastam valahol, hogy az extrudált, feldolgozott cuccok, mint az abonett, kölesgolyó szintén gyorsak és nem feltétlenül jók :/

Igyekszem, tényleg nagyon szeretem és hálás vagyok érte, csak olyankor egy kicsit nehezebb türelmesebb lenni vele. Ha segítek neki főzni, mosni, takarítani, akkor azért piszkál mert nem csinálom elég ügyesen, és "inkább ne csináljak semmit, mert csak a baj van velem". Ha meg nem sikerül időben megcsinálni ezeket a dolgokat mielőtt hazaér, akkor meg azért vagyok "lusta, dagadék, hülye gyerek". Szörnyen le tud meríteni lelkileg, hogy mindenben próbálok megfelelni neki, és valahogy csak nem megy. Ünnepnapokon, szülinapomon, névnapomon meg egy cukor arany bogár, aki elhalmozz minden jósággal, olyankor meg nagyon könnyű szeretni ♥. Szörnyű bűntudatom van, amikor ezt a sok jóságot, nem sikerül meghálálnom neki a házi munkámmal, az általam főzött ételeimmel.. :( (Azt különösen gyűlöli, amikor kreatívkodom az ő konyhájában, vagy helyette akarom megmondani, mi legyen a hűtőben és mi ne.)

Akkor nem csak a meló a problémád, hanem az otthoni légkör is....

Az én fiam is itthon él, de látszólag mi nem idegesítjük ennyire:) Mondjuk ő heti 7 napból 6 napot melózik, remélem nem a menekülés miatt:D

Igen, a túledzés sem jó. Szépen el kell osztani. Ha időd engedi, akkor heti 3 alkalomra 1-1 óra bőven elég, hétvégén menj a haverokkal szórakozni, aminek nem kell drágának lennie, hanem pont elég, ha egy barátnővel kimész egy karácsonyi vásárra nézelődni, közben isztok egy forró teát és fecserésztek, vagy sétálgattok egy plázában. Persze, az sem ártana, ha időnként egy-egy igazi buliba is elmennél, hogy kitombold magad egy több órás tánccal. Olvass! Olyan jó könyvek léteznek, amik teljesen kikapcsolják az embert. Én ha stresszes vagyok, akkor jellemzően véres könyveket olvasok:) Dean R. Koonzt-t könyveket, vagy valami jó kis vámpírost:DDDD

Ir-ről annyit, hogy nálam mindig van abonett, és ha nem is tudok rendesen enni, akkor egy-kettőt elrágcsálok ha úgy érzem, hogy kell. Kicsi a kalória és egyéb tápanyag tartalma. Persze, ebből sem lehet napi 1-2 zacskót megenni.Vagy köles golyót is eszegethetsz. Sosem viszek magammal sokat, én a köles golyót is kimérem úgy, hogy 100 gr-nál több ne legyen nálam, abonettből meg 5-6 szelet, és ezeket is beleszámolom az ehető ch mennyiségbe.

Anyukáddal legyél türelmesebb, nem hinném, hogy bántani akarna, inkább azért teszi, hogy tudd mit, hogyan csinálj, azaz segít. Szerintem ha úgy állnál hozzá, akkor nem piszkálásnak élnéd meg. Örülj, hogy még piszgálgat! Majd egyszer hiányozni fog....

Ja, szerintem az ilyen tréningek baromságok, csak pénz lehúzás és semmi más...

Köszönöm szépen a tanácsaid!

Érdekes, hogy azt mondtad menjek tornázni. Megfigyeltem magamon (amikor még csak suliztam), hogy amikor elmegyek egy konditerembe, akkor addig edzek, amíg teljesen el nem fáradok (2-3-4 óra is volt) és még így sincs kedvem hazamenni a szüleimhez (sajnos, mamahoteles vagyok :().Borzasztóan félek sokszor, hogy otthon mi vár. Nagyon szeretem anyát, de néha vannak "érdekes dolgai". Például múltkor mielőtt elmentem otthonról edzésre, adtam a macskánknak kaját és mikor hazamentem, azért ordibált velem, mert a kétrészes macskatál (egyik részben száraz eledel, másik részben nedves) nedves fele a konyha falnál volt, és a száraz fele volt kifelé, nem pedig fordítva, ahogy ő szokta lerakni. Nyáron szerinte az én hibámból kapott mandula gyulladást, mert amit vettem zero kólát (nyáron iszonyatosan kívántam), azt beraktam a hűtőbe és ő megitta.

Szóval lehet, hogy a túledzés is egy érzelmi stresszkerülő stratégia, mint a túlevés? Mit tudnék még kitalálni, hogy az otthoni és a munkahelyi stressz-műszak között lenyugodhasson a szervezetem a megemelkedett kortizoltól? Próbáljak eljutni valamilyen ezzel kapcsolatos tréningre?

Szerintem többször és gyakrabban kéne magunkkal foglalkozni, és nem a problémákkal, a problémás emberekkel.

Legyen hetente 1-2 óránk egyedül, mikor olyan egyszerű dolgokkal foglalkozunk, mint a testünk karbantartása. Egy jó fürdő, bőrápolás, ilyesmik.

Soha ne aludjunk el úgy, hogy a fejünkben nyüzsögnek a kérdések! Dolgozzuk fel azokat, majd (meditációnak hívom, de tudom vannak ettől sokkal komolyabbak is) tisztítsuk meg az agyunkat a gondolatoktól.

Munkahelyen nem kell mindenki gondját, megjegyzését magunkra venni. Egyik füleden be, a másikon ki. Közben hümmögsz, bólogatsz.:)

Nyáron nagyon stresszeltem a munkahelyen. Sok volt az elvárás, ezek is folyamatosan változtak (épp átszerveztek) és bizonyítani akartam. Megülte a lelkem, a gondolataimat pedig épp kritikus helyzetekben blokkolta.

Az immunrendszerem a béka feneke alá került. Ki is jött rajtam minden nyavalya. Tört a körmöm, hullott a hajam.

Aztán volt egy beszélgetésem egy kollégával, aki szintén hasonlóan élte meg a változásokat. Általa láthattam magam, és tudtam, hogy vissza kell térnem a kis meditációs gyakorlataimhoz, kicsit hátrébb kell lépnem.

Azóta a körmeim megerősödtek és a hajam is csak az egyébként normális mértékben hullik.

És te nem vagy már cukros? A tesóm, akkor ivott ennyit naponta, amikor cukros lett, és meg is lett a következménye, mert mindent kimosott a sok víz a szervezetéből (vitaminok, ásványi anyagok), ezt a kórházban 2 hét alatt rendezték.

Nem csak a rizs víz visszatartó, hanem a ropi, sós sütik, stb. is. De nem vizeletet tart vissza:D Hanem felhalmozódik a víz a szervezetünkben és néhány kilóval többet mutat a mérleg....

Nem kell 5x enni naponta. Annyit egyél naponta, hogy a CH bevitel alacsony maradjon.

A stressz leküzdésére keress mást, ne az evéssel akard megoldani, ez fejben dől el.

Én is stresszes vagyok mostanában, nekem is van minden bajom. Nekem nem az evés, hanem herpesz, ekcéma, derék fájás, nem alvás, stb.

Tudom, hogy nehéz leküzdeni, de valamit ki kell találnod és nem az IR miatt! Azt is tudom, hogy a piszkálás miatt még inkább hibázik az ember, és nem tud koncentrálni a munkára kellően....

Menj tornázni, olvass, készülj karácsonyra, stb. És keress új munkát. Én ezeket teszem...

Azt tudom tanácsolni, hogy szedd össze magad, a gondolataidat. Nem kell a kolléganődnek semmiben megfelelni. Azt a munkát tudd ellátni, amire szerződtél és benne van a munkaköri leírásodban. A többi dolgot zárd ki a fejedből, mert szét vagy csúszva. Nem tartod a szálakat a kezedben. Nem te irányítod magad, hanem a körülmények.

A hűtődet pedig tartsd üresen!:)

Nem ismerlek közelebbről, de az elmondottak alapján, nagyon erős belső frusztrációd van és gyenge az önképed.

Az ennyire sok zavaró körülmény erre utal.

Sziasztok!

Új munkahelyen dolgozom heti 32 órában és mellette sulizok. A munkahelyemen olyan feszült vagyok, alig eszem. A kolléganőm folyton cikizz random dolgon miatt (hol a nevetésem figurázza ki, vagy a véleményem nem tetszik neki dolgokról). Úgy érzem lassú vagyok a feladataim elvégzését illetően,nem tudom betartani a napi 5 étkezést, de mikor hazaérek, nem vagyok képes megálljt parancsolni a falásrohamaimnak. Szerintetek mit tegyek?

Ti milyen stressz helyzeteket éltek át, hogy érzitek magatokat ilyenkor és milyen megküzdési stratégiáitok vannak?