Ikrek - együtt, vagy külön? (beszélgetés)
Azóta, hogy a cikket megírtam, eltelt jó pár év. Az ikerunokáim elmúltak 12 évesek. Leírhatom, hogy a kötődés megmaradt köztük. Együtt járnak sportra, egymással versenyeznek. De úgy látom, ez nekik éppen így jól. Mindketten nagyon jó tanulók. Már nem ülnek egy padban, de pl. a baráti körük nagyjából ugyan az. Fontos nekik, hogy együtt legyenek. Talán támaszai is egymásnak. Két teljesen eltérő jellem lett a két fiú. Egyikük csendesebb, másikuk harciasabb. De kiállnak egymásért. És nem irigyek egymásra.
Mi elkezdtük az iskolát, és egy osztályban, sőt egy padban is ülnek.
Bár beszéltem az osztályfőnökkel nyugodtan szétültetheti őket, ha szükséges.Sokkal bátrabban indultak, hogy tudták, legalább egymásnak ott lesznek, nem lesz annyi idegen dolog:)
Én örülök, hogy egy osztályban vannak végül is.
Az én ikerlányaim 14 hónaposak.Én annyira másnak látom őket teljesen más az alaptermészetük a reakciójuk mindenre.Nem is fogom őket egyforma ruhába járatni,valahogy nem vagyok a híve ennek.
Persze ha nagyobb korukban ők kérik akkor az más...Az az ők döntése lesz és nem az enyém...
Én szeretném ha majd egy csoportba,egy osztályba járnának.
Nagyon érdekes volt ahogy ezt megírtad.Tényleg elgondolkodtató kétpetéjű ikreknél.Bár én is mindig különböző ruhába öltöztetem őket.Köszi hogy, ezt leírtad.
Jó, hogy ezeket leírtátok...
Dönteni - igaz - nem én döntök, sőt, bele sem avatkozom, de ettől függetlenül más szemszögből megismerni jó a dolgokat.
Nálunk talán az nehezíti meg a különválasztást - ha a szülők úgy döntenek -, hogy a fiúk eddigi életükben mindig együtt voltak. Ha valamelyik beteg volt, a másik is itt volt nálam... Nem voltak soha egyforma ruhában, nem is hasonlítanak egymásra.
Az is igaz, hogy ennyire együvé-tartozóan kezelni őket a gyerekorvos tanácsára tettük. Ő azon a véleményen volt, hogy az elsőszülött elsőségét támogatni kell, mert a méhben eltöltött 9 hónapjuk alatt ő volt a markánsabb egyéniség.
Most 5 és fél éves korukra ezt teljesen megváltozott. Eddig is változott, hogy melyikük az erősebb egyéniség, de most véglegesen eldőlni látszik, hogy az "elnyomott" lesz a hangadó.
Mindenesetre számomra nagyon érdekes és tanulságos, sőt olykor megható dolog volt megélni velük ezt az időszakot.
Érdekes téma!van egy ikertesókám(kétpetéjü ikrek vagyunk),kis korunkban mindig egyforma ruhában öltöztettek,de ovis korunkban,már harcoltunk ellene,hogy egyforma cuccokban járjunk,iskolában mindig egymás melett ültünk egy ideig,aztán hagytunk egymásnak egy kis teret,mert igényeltük,hogy ne mindig csak együtt legyünk.
Kamaszkorunkra külön barátaink is voltak,de igazából sosem alakult ki egyikünkkel sem igazi barátság mással,mert valahogy nem volt igényünk rá,ott voltunk mi egymásnak,megbeszéltünk mindent tudtunk mindent egymásról,biztunk egymásba.
Igy is minden időnket,majdhogynem együtt töltöttük,kiegészítettük egymást,ő a beszédesebb,a barátkozóbb,én mindig meghúzódtam mögötte,de ha kelettem ott voltam.
Ugy hozta az élet,hogy 20 éves korunkban,nagyon messze kerültünk egymástól(canadába ment a férjével)és egy évig nem is láttuk egymást!
Hát mit mondjak olyan volt mintha a félfelem elvesztettem volna,nagyon rossz volt megszokni,hogy nem vagyunk ott egymásnak nap mint nap!
Igy utólag azt mondom,nem hiszem,hogy jó lett volna ha különválasztanak,de azért valóban kell egy kis távolság néha,hogy külön-külön ki tudjon fejlődni mindkettő egyénisége.
Az én ikreim fiúk, és születésüktől fogva különböző érdeklődésűek, temparementumuak. Ritkán vannak egyforma ruhában, nem is igénylik. Én mindig külön személyiségként kezeltem Őket, azaz érdeklődésüknek és fejlettségüknek megfelelően volt saját játékuk, saját ünnepük.... 3 éves korukig csak a legszükségesebb 1-2 napot voltak egymástól távol (azaz a sok betegség miatt senki nem vállalta Őket a családban, csak ha muszály volt). 3 évesen külön óvodai csoportba írattam Őket, ahol az első naptól ott aludtak, és szeretnek. A játszótéren találkoznak, akkor általában köszönnek egymásnak, s játszanak tovább - a saját társaikkal. Nekik ez így természetes, hogy van külön életük is. Itthon este, ha valaki nincs itthon, akkkor az hiányik (van egy 2 évvel idősebb nagytesó is). De megértik, hogy pl. nyaral. Ők úgy viselkednek, mint a testvérek, és nem mint az ikrek. Ezért fel sem merült bennem, hogy együtt járják az ovit. Az óvodavezető is egyetértett. Nekem valóban gond az, ha egy időpontban van a szülői értekezlet, de ez évente csak két alkalom, s a lényeget elmondják külön is. Az iskoláról még nem döntöttem, de nem azt fogom nézni, hogy ikrek, hanem, hogy mi érdekli őket - még ha nekem ez lényegesen több időt jelent is, pl. máshova vinni őket. Véleményem szerint, ha a gyerekek nagyon ragaszkodnak egymáshoz, s ez várhatóan segíti a fejlődésüket (azaz, az egyik nem nyomja el a másikat) csak akkor szabad egész nap egy közösségben hagyni őket - ha van lehetőség döntésre, hisz ma a szülő örül, ha egyáltalán felveszik a gyereket valahova. A rokonságunk meglepődött a döntésünkön. De csak annyit kérdeztem: "Te szeretnél a nap 24 órájában a férjeddel együtt lenni: együtt dolgozni, együtt sportolni, látná minden botlásod...Na ugye. Pedig az ikrek nem is választották egymást." A gyerekeknek jót tett a külön csoportba járás, saját ütemük szerint fejlődhetnek. Kevesebb az öszehasonlítás, kevesebbet veszekednek.
A mieink kétpetéjű ikrek ugyan, de a menyem elképzelése szerint túlságosan függeni fognak egymástól és szerinte nem tudnak megfelelő baráti kapcsolatokat kialakítani egymás miatt...
Szerencsére, azért az utóbbi időben letenni látszik eme szándékáról.
Én még mindig nem értem miért kellene különválasztani őket? Az ikrek azért ikrek, mert mindent eggyütt csinálnak. Majd ha nagyobbak lesznek csinálnak külön programmokat. Középiskolába, már elég nagyok lesznek ugye, hogy ők maguk döntsék el, tudnak e külön járni? miért kell a szülőknek megszabni azt, hogy mennyit lehetnek eggyütt?
Sziasztok. Nekem nyolc éves ikerfiaim vannak és külön osztályba járnak. Szerintem és a férjem szerint is jó döntés volt. Mivel nagyon hasonlítanak már nagyon kicsi koruktól különböző ruhába öltöztettük hogy bárki meg tudja különböztetni őket. Az oviba egy csoportba jártak de már kiscsoportban, a mi kérésünkre, ha egyszer lehetett mindig különböző tevékenységen vettek részt. Így korán megszokták mások társaságát. Hat éves korukban velük együtt düntöttük el a külön osztályt. El voltak ragadtatva a kétszer annyi baráttól, szülinapozástól, stb. Persze sokat számított hogy a két tanítónő ugyanazt a módszert használja és szerveznek közös tevékenységeket. Hátrány a külön szülői értekezlet, sokszor ugyanabban az időben, és hogy külön kell tanulni a gyerekekkel.
Köszi. Ez az, amire én is gondolok. Vagy eleve kissé külön kell(ett volna) kezelni őket, vagy megvárni, amíg ők akarnak elszakadni. (Halkan jegyzem meg, a menyem is hajlik afelé, hogy együtt maradjanak:)
Sziasztok én is szeretném megosztani veletek a tapasztalatomat ebben a témában.nekem most mennek a lányaim 3.osztályba még soha nem voltak elválasztva egymástól és most hogy zeneisibe fognak járni a tanárok felvetették a lehetőséget hogy mivel egyforma hangszer választottak mi lenne ha két külön tanár tanítaná őket két külön módszerrel.Nem mondom elgondolkodtam a kérésükön de a végén nemet mondtam pont azért amit ti is írtok nem hiszem hogy most egy új isi kezdésnél jót tennék a lányokkal ha különválasztanám őket.
Én is azt tenném. Nehéz lesz az új környezetbe beilleszkedni és nehogy az vesse vissza őket, hogy hiányoznak egymásnak... Mert hogy hiányoznának, az tuti.
Még az iskolán én is gondolkodom hogy együtt vagy külön.Én egy osztályba szeretném.
Nézz oda, nekem az a véleményem, hogy a pszicológusok tudományos alapon könyvből mondanak okosakat. Ha aztán meg nem tesz jót az emberke/kék lelkének, vagy a további problémamentes fejlődésének? Kitalálnak valami mást. Pl. hogy túlságosan "rátelepszel" a gyerekedikre. Az én unokáimat az óvónő is nagyon dícséri. Mondtam is a menyemnek, hogy ha már rosszak, otthon legyenek rosszak, mint hogy otthon olyanok mint az angyalok, máshonnan meg csak panasz van rájuk.
Egy biztos. Ha nekem kellene döntenem, én elsőben (pont, amikor amógy is "váltás" van a kis életükben) nem szakítanám szét őket.
Ugyanezt mondják nálunk is a mamák ha mi nem vagyunk ott jók a fiúk.Én hiszek nekik, ezt már többször megbeszéltük velük!
Ha nincsenek itt a szülők, nincs ám velük semmi probléma. Egészen másképpen viselkednek. Azért nagy mélységekig nem folyhatok bele ebbe a dologba. Majd a szülők eldöntik. Vagy így, vagy úgy. Tudod, én csak az anyós vagyok...:)
Az enyémek is keresik egymást, de az egyikük irányító volt és ebből problémák voltak.Pszichológus javasolta hogy,külön-külön foglalkozzam velük(nagyon anyásak)játszótérre, sétálni mindig külön menjünk a másik apával ment.Nálunk bevált most már külön is jobban elvannak.A mamáknál együtt nyaralnak ,de ott nincs probléma velük.Próbáljátok meg külön programokat szervezni nekik csak fél óra előszór de megéri.Az óvodában ha az egyik beteg a másikat viszem igaz ők csak délig vannak de ez is használ.A külön nyaralást mondjátok el nekik, viselkedni fognak egyből figyeld meg!
Köszi, akkor meg fogom írni:)
A hétvégén éppen megint szóba került a dolog, a menyem tanácstalan. (Mert rosszalkodtak a fiúk és mondom jó hangosan, hogy ha rosszak, akkor úgy fognak nyaralni, hogy egyikük itt, a másikus a másik mamánál. Ennek kapcsán került szóba ismét a dolog.)
Megállapítottuk, hogy mivel eddig 2-3 napot kivéve, mikor az egyikük kórházban volt, soha nem voltak külön egymástól, egyenlőre nem valószínű, hogy külön osztályba lennének iratva. De addig még mindig van bőven idő, mert januárban lesznek 6 évesek. Ők nem maradnak tovább - legalább is erről még nem volt szó - mert szeptemberig így is 8 hónappal tovább lesznek oviban...:)
A Tieid is annyira ragaszkodnak egymáshoz? Nekem nem lenne szívem (ez csak saját érzelmi vélemény) szétszakítani őket:((( Mikor eljön az ideje, úgyis eltávolodnak egymástól, nem?
Szia!
Nekem 6 éves iker fiaim vannak.1 évet maradunk az oviban.Nekem azt javasolták hogy, írassam külön osztályba őket.Még nem döntöttem.Érdekelne a fiúkkal kapcsolatban ,hogy döntötök majd.
Még nem igazán:) Még nem foglalkoztatja őket. Van másfél évük...
De jó volt olvasni, mert sajnos olyat is hallottam, hogy teljesen haragban vannak évtizedek óta:(
Akkor már nem sokára kezdődik az iskola is, várják már Rozika?
Unokáim nemsokára 5 évesek lesznek, de amikor még csak kezdtek beszélni, egymás között ők is beszéltek valamit - számunkra érthetetlent -, de ők jól elvoltak. Nagyon érdekes volt.
Szia!
Ikerlányaim két évesek és saját nyelvezetükön beszélnek egymással.Persze tudnak már jó pár szót is mondani,de leginkább így kommunikálnak.
Sziasztok!
22 éves, főiskolás, végzős logopédus hallgató vagyok. A segítségeteket kérném a szakdolgozatomhoz. Kérlek írjátok meg, ha ikreitek ikernyelvet használtak/használnak. Akkor is írjatok ha ismertek olyan gyerekeket, akik nem ikrek, de kialakítottak maguk között egy saját nyelvet. Arra kell, hogy 50párból hánynál alakul ez ki.
Segítségeteket előre is köszönöm! :)
Nekem is ez a véleményem...:)
Nálunk a családban is van fiú ikerpár.Soha nem lettek külön választva.Együtt jártak óviba, ált.iskolába,ennek ellenére különböző szakmájuk van.Majd Ők is elfognak válni egymástól amennyire szükséges.Ragaszkodni továbbra is fognak egymáshoz.Ez nem baj,szerintem a testvéri szeretett a legszebb a világon.
Bocsi, kicsit régen néztem ide...
Köszönöm...:)
Szerintem, ha nálatok elterjedt a póráz, és nincs segítséged, nyugodtan használd. Három kicsivel sétálni egyedül, nagyon nagy felelősség!Hárommal, már én is elgondolkodnék rajta. Nekem így a kettővel is kialakult egy "autóelütős" fóbiám, rémképekben folyton az autó kereke alatt látom őket.
Egyébként segítségem nekem sem volt sosem, de hárommal szerintem megbolondultam volna. Le a kalappal előtted!
De hogy nálatok nincsen ovi, hát nagyon csodálkozom! Nekem 3 hónapja járnak, de már most sokat változtatott rajtuk előnyükre. És öröm nézni, hogy mennyi barátjuk lett.Szerintem 3 éves kor után, már kell a gyerektársaság. És az iskolára hogyan készítik fel őket? Mert az oké, hogy az ember otthon is sokat foglalkozik velük, dehát az akkor is más.
További ajánlott fórumok: