Húsvétvasárnapi, húsvéthétfői és húsvétkeddi népszokások

A keresztény és a zsidó húsvét eredetileg egy időpontra esett, míg a níceai zsinat i. sz. 325-ben új szabályokat hozott érvénybe, s ekkor különvált a két ünnep.

A zsidók az egyiptomi rabságból való menekülésüket ünneplik e napon, amikor is a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, de mivel a zsidók kapuja le volt kenve egy frissen leölt bárány vérével, így az ő házukat “elkerülte”.

Erről a történetről bővebben a Hagada-ban olvashatunk.

A keresztény egyház Jézus feltámadását ünnepli e napon. Előtte 40 napos böjtöt tartanak a hívők. A böjt utolsó hetének neve: nagyhét, ezen a héten van nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken fehérhét - fehérvasárnapig (pünkösdig) tart.

A húsvét nevének eredete héber, a pészah szóból származik, amelynek jelentése kikerülés, elkerülés.

Angol neve: passover, ami átrepülést jelent. De sok helyütt használják az Easter elnevezést, amely a német Oster szóval köthető össze. Őse egy germán istennő, az alvilág úrnője, Ostara, akinek az ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt.

Húsvétvasárnap:

Jézus feltámadásának napja.

Sok helyütt szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni, mert az egyik hiedelem szerint a felkelő Nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint, ha valaki jól figyel, megláthatja a felkelő Napban a Krisztust jelképező bárányt a zászlóval.

Régen a tojásokat e napon festették meg. A tojások festésének több módszere volt:

- hagymalevél, zöld dió levél, vadkörte- vagy vadalma héjának vagy gubacs főzetébe mártották a tojásokat, majd levél-és virágmintákkal borították be

- megolvadt viasszal írtak a tojásra, majd ha megszáradt festékbe mártották azt

- karcolták a tojást

- patkolták a tojást

Majd ezeket a tojásokat a húsvét vasárnap estéjén járó locsoló fiúknak adták.

Hazánkban ez a szokás húsvéthétfőn zajlik.

Húsvéthétfő:

Hazánkban ekkor tartjuk a locsolkodást és a húsvéti tojások ajándékozását.

Ezt a napot egyes vidékeken a locsolkodás miatt vízbevető, vízbehányó hétfőnek is hívják, mert régen a lányokat kivonszolták a kúthoz, s ott vödör vízzel leöntötték, vagy a patakhoz vitték, s ott megfürdették.

A locsolkodásnak termékenységvarázsló és megtisztuló erőt tulajdonítottak, mert a monda szerint a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező asszonyokat, akiket így akartak elhallgattatni, hogy hirdessék Jézus feltámadását.

A locsolás ma is elterjedt szokás. Van olyan ahol a régi formában, de van olyan, ahol szelídebb formában, ami a két világháború között vált általánossá, kölnivízzel és locsolóverssel locsolnak a fiúk, férfiak. Cserébe régen piros tojást vagy kalácsot kaptak, ma már a locsolás jutalma a hímes tojás és a zsebbe csúsztatott pénz.

De ehhez a naphoz kapcsolódik még az is, amikor is a locsolkodás mellett a lányokat meg is vesszőzték, ami 4-6-8 vagy 9 fűzfavesszőszálból készült korbácsból állt.

De Erdélyben szokás volt még e napon a kakaslövés, ami abból állt, hogy a kakasnak búcsúztatót mondtak, majd íjjal és nyílvesszővel meglőtték. A játék addig tartott, amíg a nyíl a kakas szívébe nem fúródott, ezután megették vacsorára.

Ez a szokás a mai napig él, de ma már csak egy táblára rajzolt életnagyságú kakas ábrájára lőnek. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálja, az a győztes.

Régen húsvét napja a magyarságnál dologtiltó nap volt, húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás, amikor is a férfiak a templom előtt gyülekeztek és zajongva, kereplőzve bejárták a falu határát, mondván hogy elűzzék a gonoszt a határból.

A húsvéti ünnepnek is vannak szimbolikus ételei, pl. a bárány, ami a zsidóság egyiptomi rabságából való menekülésének jelképe.

Másik étel a tojás, ami az élet ősi szimbóluma, amely a kereszténységnél új tartalmat kapott, a feltámadás, az új élet jelképe lett, mivel ahogy Krisztus áttörte a sír bilincsét, úgy bújik elő a kis csibe a tojás börtönéből.

Új keletű húsvéti ételünk a sonka és a kalács.

A húsvét és a húsvéti nyúl kapcsolata:

Ez egy német eredetű szokás, amely a 19. században terjedt el. Kialakulás feltehetően félreértésből származik.

A 16. században német földesuraknak kötelező volt adnia a népnek egy gyöngytyúkot húsvétra tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, amit Hasl- ként emlegettek.

Más német földesuraknak viszont nem gyöngytyúkot, hanem nyulat kellett adni húsvétra, aminek német neve Hase.

És ha ezt az azonos időponthoz és majdnem azonos névvel rendelkező két szokást összekapcsoljuk, megkapjuk: a tojást tojó nyulat, a mai húsvéti nyuszit.

Húsvétkedd:

E nap a visszalocsolkodás napja volt. Ilyenkor a lányok megbosszulhatták az előző napi locsolást. Végigálltál az utat két oldalról, s amint jött egy legény vagy egy férfi, azt jól meglocsolták. Sok férfi e napon nem is mert végigmenni dolgozni a falun, a kerteken át szöktek ki a mezőre.