Hova tart a világ? (beszélgetés)

Pepperoni_9-el nagyon egyetértek. Jómagam valószínű, hogy soha nem jutok el arra a pontra, hogy eldöntsem, hogy szoptatás vagy tápszer, de mosolygás közepette olvastam végig a cikket. Nekem nagyon tetszett.

Ez egy kis iróniával tűzdelt jövőkép volt, amely jó pár év múlva akár valósággá is válhat. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő.

Szerintem a kérdést egyébként mindenkinek magának kell eldönteni, és senkinek semmi köze nincs hozzá, és nincs beleszólási joga. Az, hogy valaki szoptat-e nem feltétlenül attól függ, hogy akar-e, hanem sajnos nem mindenki tud szoptatni és ilyenkor marad a tápszer. Én is tápszeres baba voltam, mert édesanyámnak csak rövid ideig volt teje, mégis itt vagyok, felnőttem. Egy rokonom még két éves korában is tudta szoptatni a gyermekeit, mind a hármat, és ők is felnőttek.

Ha én mégis válaszúthoz jutnék (és ismételten felhívom a figyelmet, hogy ez az én döntésem, és senkire nem erőltetném rá) én a szoptatás mellett döntenék, ha lehetőség van, mivel valószínű, hogy a természetben nem véletlenül az emlősök közé tartozunk. Az anyatejben megtalálhatók azok a védőanyagok, tápanyagok, melyek egy gyermek növekedéséhez szükségesek, ráadásul mennyivel olcsóbb. De ha valaki (akár még az esztétika okából is) a tápszer mellett dönt, nem szabad elítélni, az ő dolga és az ő döntése. Ez szerintem magánügy.

De a cikk egyébként tényleg nagyon aranyos!

Én itt sehol sem olvastam, hogy tömegesen császároztatnak kényelemből, de bizony előfordul, hogy már előre mindenféle mondva csinált indokkal azt választják- téraránytalanságra, nagy babára hivatkozva- programozott császárt csináltatnak. A kismama pedig bízik az orvosban, mert biztos ő tudja a legjobban. Meg se próbálják sokszor a sima szülést- sok esetben az anyukának fogalma sincs hogy másképp is lehetne, csak az orvos választását követi vakon.

A kényelmi császár pedig az egész világon dívik- jó pénzért bármit.

A császár sokkal de sokkal veszélyesbb a sima szülésnél- aki azt állítja hogy nem az teljesen félretájékozot!!!

Epidurál vagy altatás- mindkettő rizikós lehet

Hasi műtét- fellépő lehetséges komplikációk (fertőzés, vérzés, trombózis stb...)

Később az összenövések nagyon nagy százalékban kialakulnak (ahogy hallom szinte minden 2. császárosnál találnak)

Az más dolog, hogy életmentő műtétként nagyon fontos, de az már egy más dolog, mert akkor kell és muszáj. De sok esetben egy jó orvos és szülésznő el tudja kerülni a műtétet komplikátabb, nehezebb szülésnél is (csak sok esetben nem akarja, sőt az anyuka sem)

Nem veszélyesenn a császár.

Az ilyen álláspontot meg semmiben sem szeretem, mikor valaki nem vállalja, hogy az egyiket hadycap helyzetbek minősíti, közben mégis erősen megkülönbözteti.

A babára nézve, ha nem is sokkal, de mindenképpen veszélyesebb a császármetszés mint a hüvelyi szüles. Ráadásul, még mindig több nő hal meg a császármetszés miatt fellépő komplikációk, szövődmények miatt mint a sima szülésnél. Szóval ha egy anya tudja, hogy a gyermekére nézve veszélyesebb a császármetszés akkor felelőtlenség tudatosan nagyműtéttel szülnie.

Szoptatási vitába itt most nem megyek bele. Csupán annyit mondok, hogy szerintem nem lehet egészségesebb egy gyárilag előállított tápszer vagy a bociknak termelt tehéntej mint az ember édesanyák ember babáknak termelt tejénél.

Tegyük fel, valaki kényelemből császároztat. Az miért baj? Az anya úgyanúgy anya, a gyerek sem lesz kevesebb tőle.

Én olyasmin nem filozofáltam, hogy szoptassak-e egyáltalán vagy sem, de évekig biztos nem fogja egy gyerek a mellem csócsálni, mert szerintem az anyatejkultusz inkább csak legenga, mint valóság.

Ez így van, oké. Viszont akkor sem kellene a szoptatást minden más mögé helyezni. Mert sajnos erre tarunk.

Nálunk még nagy kettősség van. Egyrészt a húsz évvel ezelőtti szoptatási kampányok már megtették hatásukat. A kórházak szinte mindegyike hangsúlyt helyez a szoptatásra. Másrészről betört hozzánk a fenenagy kényelem. Ha nem akarunk szülni, keresünk olyan orvost aki megcsászároz, ha nem akarunk szoptatni, mert inkább mamára hagynánk a picit, akkor tápszerezünk.

Itt mégegyszer leszögezem, hogy a császármetszést és a tápszert nagyon fontos dolognak tartom, mert sok anyuka és kisbaba életét mentették meg.

Ha valaki elég kevéssé tájékozódott, ezt még be is veszi. A mell ilyen formára alakulását egyértelműen az evolúció azon mozzanatához kötik, hogy két lábra álltunk, és más emlősökkel ellentétben mi szemből szembe is szexelünk.

Valaki próbált olyan okosságot ráhúzni, hogy a szoptatás közben ne fulladjon meg a gyerek, ahogy az anya a mellére teszi, de nem állta meg a helyét.

Jól mondod, a mellméret nincs összefüggésben a tej mennyiségével, és a szoptatás sem lesz jobb nagyobb mellel, vagyis a táplálásban nulla plusz értékkel bír. A raktározott zsír általában utoljára a mellre kezd rakódni, szóval ott is csak sokad rangú a szerepe, ám a férfiaknak akkor sem volt közönyös, mikor a boka nagy durranásnak számított.

Nem olvastam a válaszokat, viszont az első részre szeretnék reagálni. Egy ismerősöm nővére Görögországban él. Ott annyira tabu az anyamell, hogy szülés után gyógyszeresen rögtön apasztják is a tejet. Szóval sajnos ez egy létező dolog. De ott meg ez az elfogadott, és elvileg nem csinálnak belőle lelkiismereti kérdést.

A cikk nekem nagyon tetszett. Emlékszem, még nagyon régen, kb. középiskolában olvastam egy cikket, amiben előrevetítették, hogy eljön az a jövő, amikor katalógusból lehet majd kiválasztani a gyereket...

Szánalmas, hogy annyira földhözragadt itt szinte mindenki, hogy az iróniát, mint olyat ledegradálja szegény kis poros élete kielégületlenségei szintjére, az összefüggést pedig a kiragadott részlet szintjére..

Ennek semmi köze ugyanis a napi kocsma szintjén ahhoz, hogy kinek hogyan lett gyereke, egészséges-e vagy sem.. Ez pár emelettel feljebbei érzésvilágot érint, filozófiai összefüggéseket keres.. Az más kérdés, hogy talán költőileg nem a legmagasabb szinten, de számomra teljesen érthetően, érezhetően..

Köszönöm, hogy valami végre valaki nem csak a pelenkaszag szintjén merte közölni gondolatait.

Hát én majd szétpukkadtam a nevetésen.

Bele-beleolvastam a hozzászólásokba. Ria8246: Szerintem mire odajutunk, hogy olyan világ lesz, mint amit a cikkíró kitalált, adigra ezt a tesztoszteronos dolgot is meg fogják oldsni:))

Egyébként meg olyan jókat nevetek, mikor emberek egy fórumon képesek olyanon vitatkozni, ami egy fikció, kitalált, elképzeld dolog. És mindez kiindult abból, hogy külföldön, bizonyos országokban mi a helyzet a szoptatást illetően. Hát ezen csak kacagni lehet:))

Én sajnos nem tudtam szoptatni a babámat, mert tudom nem lett volna szabad, de édesanyám miatt, aki sajnos nagyon beteg és éppen akkor műtötték amikor én a kisfiamat szültem, nagyon aggódtam és ez valószínű befolyásoló tényező volt és a tejem 2 hét múlva a szülés után elapadt. Ekkor történt a másik dolog, amit nem lett volna szabad, sírógörcsöt kaptam miatta, hogy nem tudom a babámat szoptatni. Akkor mindenki azzal vigasztalt, hogy ha tápszert kap kicsikém, akkor is fel fog nőni. Hát igen, az biztos, de az anyatej az mégiscsak anyatej. Szóval én inkább a cikk elején lévő pár sorra koncentrálok és azt tartom felháborítónak. Szülés előtt eldönteni? Egyáltalán honnn tudja valaki, hogy lesz-e teje? Mondjuk ha abban az országban lennék és azt választottam volna, hogy igen szoptatni akarom kicsikémet, akkor lecserélik a kebleimet egy olyan anyukájéval, aki azt mondja nem akarom majd szoptatni, jó lesz a tápszer? Na ez a, ami mélyen elgondolkodtat.

Gratulálok!

Jókat mosolyogtam rajta, köszi:)

"te fogod a rövidebbet húzni" jövöidő

"húzta a rövidebbet" múlt idő

Agyaskák, ennyit arról, hogy bennem van ahiba.

Áááá, most én mondom Newlife, hogy hagyd..... tényleg nem érti, vagy nem akarja érteni, hogy mi miről beszélünk.

És az a legviccesebb, hogy a cikkről valójában semmi rossz nem jutott volna eszembe, mert egyáltalán nem bántó, csak vannak akik kiélezték.