Hogyan tudom megoldani életem eddigi legnagyobb problémáját? (beszélgetés)

Már megbocsáss, de ez hatalmas baromság. Ilyet nem lehet előírni.

Vagy ha mégis (hiszen 3. éve ebben az országban mindent lehet), a „nagyokosok” könnyen a saját dugájukba dőlhetnek: a latin az alapja sok európai nyelvnek. Ha valaki latinul perfekt, az se perc alatt annyi másik nyelvet képes megtanulni, hogy nem tudja egy kezén megszámolni. Kínaiul meg nem árt tudni, az a világ legtöbb embere által használt nyelv. :)

Tényleg, ez tök jó ötlet!

Viszont ahhoz meg kell a nyelvtudás, tehát lesz ami lesz alapon próbálj meg belevágni! Könnyű innen beszélni, de ez a Te életed! Ha Te nem lépsz, más sem fog helyetted.

Szerintem tedd meg a megfelelő lépéseket, anyukádat meg nagymamádat csak azután tájékoztasd!!! Ha a terveidet elmondod, csak visszafognának, és elég erős tud lenni egy ilyen jellegű érzelmi zsarolás :(

Lenne másik munkahelyed ahonnan mehetnél a tanfolyamra?

Vágj bele. Nem szabadna beleszólniuk, sőt örülni kellene, hogy akarsz tanulni...

Ne sírj...

Egyértelmű, hogy mit tegyél: váltsd valóra az álmaidat, még azon az áron is, ha az önző anyádnak kenyéren és vízen kell élnie.

Milyen anya az, aki így bánik a lányával?

Ha feláldozod magadat, egy életen át bánni fogod. A szüleidet pedig távolról is tudod támogatni.

Ne hagyd, hogy elnyomjanak!

Az én anyám ugyanezt csinálta annak idején, egy-két cifrább dologgal tarkítva...

Ne hagyd magad, és ne engedj az álmaidból.

Ha nem támogatnak, az se érdekeljek, az az ő dolguk.

Tessék a sarkadra állni!

Én a munkahelyem nem adnám fel mert úgy jársz mit az anyukád.

Ha fiatal lennék akkor tuti hogy hajóra mennék dolgozni.

23 éves vagyok! 14 évesen mikor szakmát kellett választanom még igencsak nem tudtam, hogy mi is szeretnék lenni, és bevallom őszintén nem is nagyon érdekelt a tanulás! Elvégeztem egy számomra kevésbé kedvelt szakmát azon az alapon hogy legyen valami a kezembe! Végül is ezt a szakmát kiválóan teljesítettem, majd jelentkeztem érettségire is mert egy szakma már ugye nem elég... Ekkor 19 éves lehettem. Időközben "felnőttem" és rájöttem arra hogy merre is akarom terelni az életem. Drága jó szüleim (nagymamám és az anyukám) persze úgy voltak vele hogy ez így bőven elég is mehetsz fiam dolgozni, mert neked úgy sem lesz kedved tanulni tovább. 2011 februárjában bejelentettem főiskolára akarok menni. Megjegyzem ekkor anyukámnak nem volt munkája. Óriási patália lett belőle, jöttek a pénzzel hogy nincs amit persze megértek mert valóban nem volt, mivel anya nem dolgozott. Mikor ezzel nem hatottak meg mert álltam a sarat és kötöttem az ebet a karóhoz hogy akkor elmegyek és dolgozok összeszedem rá a pénzt., jöttek azzal hogy várjál még majd az érettségi is hogy sikerül stb stb. majd hogy nem lehülyéztek hogy te meg a főiskola?? Napokon keresztül sírtam és fájt hogy akiknek mellettem kellene állniuk, akiknek segíteni kellene azok ellenem vannak és minden önbecsülésem porig alázzák! Végül nagy nehézségek árán de jelentkeztem fősulira. Megbeszéltük hogy halasztani fogok és megkeresem rá a pénzt. Az érettségi olyan jól sikerült hogy felvettek. Elmentem dolgozni azon a nyáron. Beiratkozáskor viszont kiderült nem lehet halasztással kezdeni az évet csak egy fél év teljesítése után lehet halasztani. Egy világ omlott össze bennem. Mivel semmim nem volt még akkor, így ahogy be, úgy ki is iratkoztam. és csak sírtam és sírtam. Majd dolgozni kezdtem. Anyukámnak teljesen kényelmes helyzet ez azóta sem dolgozik. Nekem viszonylag jól kereső állásom van, váltott műszakban dolgozom, hol nappal hol éjszaka hol délután... se hétvégém se ünnep se semmi. Tavaly márciusban elkezdtem egy levelező oktatást. Beleszólásuk már ebbe nem nagyon volt mert az én keresetemből van. Anyukámnak lett volna egy lehetősége dolgozni de neki valamiért nem volt ez jó ez a munkahely így maradt itthon... kicsit nehéz helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy a szeme már nem a legjobb sőt, valamint visszeres a lába műteni kellene különben nem bírja az állást mondjuk egy szalag mellett 8 órát... megjegyzem műtésről hallani sem akar. Most lenne egy német nyelvtanfolyam itt ahol élek helyben és rettenetesen jó áron. Mondtam hogy menni akarok de ehhez melóhelyet kellene váltani... megint balhé és balhé és balhé... én pedig sírok. Igazából tőlem függnek mert én keresek. Valahogy nagyon az az érzésem nekik ez így jó... csak sajnos én meg 23 évesen úgy érzem magam mint egy 50 éves elvált asszony aki egyedül nevel 2 gyereket....

Mit tegyek? Álmaim vannak és valóra akarom váltani... de hogy?? :( :(: :(