Visszaszerezni, vagy elfelejteni életem legnagyobb szerelmét? (beszélgetés)

Szia!

Remélem, hasonlóan jó lesz a vége!:)

Ne félj, akármilyen is lesz. Ha csak egy kicsit is, de a tied lehet újra. Én is tartottam attól, hogy jajj, mi lesz, 4 év múlva már nem olyan lesz, mint akkoriban. De örültem annak is, ha csak látni akar.

Nálunk ő volt az, aki szakított, csak utána még összejártunk, aztán én tettem az i-re a pontot...

Nálatok meg ezek szerint Te voltál az, aki szakított, szóval neked kéne meghúzni magad...szerintem. Legalábbis én ezt éreztem Páromnál: nagyon rosszul érezte magát amiatt, hogy elhagyott, és igyekezett mindig bizonyítani. Pedig nem vártam el.

Az ember hoz rossz döntéseket, de mindennek oka van, ahogy mi szoktuk mondani. Kellett ez az idő ahhoz, hogy megérjünk, felnőjünk. Egyébként nem biztos, hogy úgy működött volna, ahogy most...:)

Mindenkinek a legjobbakat kívánom! ^^

Szia Gomboc7!

Én most vagyok egy hasonló szituban, vagy is nagyon remélem, hogy olyan vége lesz mint nektek volt :)

Akkoriban én is leléptem, nem vettem komolyan az egész kapcsolatot, pedig egy rendes pasi volt! 2.5 év után most felbukkant. De kicsit félek, hogy nem úgy alakul, ahogy szeretném. Nagyon, szonyatosan akarom Őt! Most örülök, látom, hogy másnál sikerült! :)

Szia.

Szerintem felesleges érte küzdened!

Voltam hasonló helyzetben én is. Nálunk a pasi volt az érzelmileg túlfűtött. Ami nekem gyanús is volt, még is valahol elhittem, aztán koppantam 1.5 hónap után, pedig tényleg jól éreztem magam vele! De ahogy nálatok is, egy szakítás után volt a pasi, megcsalta a csaj, de ő még így is szerette, nem volt még túl a dolgon. SOHA nem szabad ilyen emberrel kapcsolatot kezdeni!

És had ne mondjam, hasonló rizsákat kaptam én is! De ez csak kamu, egyszerűen nem kellesz neki! Én is nagyon kivoltam, de túltettem magam, új párom lett és mindent elfelejtettem :) És persze 3 hónap után Ő keresett meg engem, de akkor elhajtottam, és iszonyú jó érzés volt!

Fel a fejjel, ennél ár csak jobb lesz, próbáld meg elfelejteni és kikapcsolódni!

Hát, akkoriban én dacból inkább mást kerestem. Csúnya dolog volt, de mivel nem működött a kapcsolat, hamar ki is léptem belőle. Csak azt éreztem, tovább kell lépnem. Aztán ő is csajozgatott, én is, hasonló sorsunk lett végülis, mire bezárult a kör(ünk)...

Most még nehéz, tudom. Nemsokára könnyebb lesz minden, és majd csak értetlenül állsz a dolgok előtt, min döbbentél le ennyire...ahogy te is mondod, napról napra könnyebb...:)

Visszajött. 4 évet vártam rá, igaz, hogy találkoztunk azalatt az idő alatt is, de azért mégiscsak 4 év volt...:)

Ne add fel a reményt, de azért ne is várj rá életed végéig. Közben lehet pasizni is, majd ha lelkiekben is eljutsz odáig...;)

Neked végül visszajött?

Vagy más lett a nagy Ő?

Már egy hete, hogy szakított velem, de tényleg napról napra könnyebb azért.

Bár ahogy elkezdett esni a hó, rögtön ő jutott eszembe, hogy megbeszéltük a szánkózást.

Igyekszem nem arra gondolni, amiket ígért, és megbeszéltünk.

:) Igen, ma már sokkal jobban vagyok. Bízom benne, hogy rájön, hogy engem akar. De ha nem így van akkor tényleg nem Ő volt az...

Ha esetleg valamikor mégis rájön, hogy kellek neki, akkor meg majd megpróbálhat visszahódítani.:)

Hajrá csajszi, ne hagyd magad! Tetszik az "új" hozzáállásod.

Ha Ő nem becsül Téged annyira, hogy elmondja a véleményét vagy az érzelmeit, csak hagy szenvedni, akkor így járt. Majd rájön, hogy mit veszített...

Ne gondolkodj ennyit, megárt :)

De most komolyan, agyalsz a hülyeségeken. Egy gondolatnak semmi köze a valósághoz. Az csak egy gondolat. Menj, fuss egy kört :D

csak gondolkodom, és próbálom magamat lebeszélni róla..

Végül is én azt hitem róla, hogy bátor, férfias stb...

De ha fél feljönni a cuccaiért, mert esetleg elcsábul... Akkor félős, és nyuszi...:(

Nem hívtam fel, kibírom. Nagyon nehéz, de nem fogom... talán túl sokat képzeltem róla. Talán nem annyira férfia. Ha így félre tud tenni...:(

Én sem értem magamat, hogyan szerethettem bele ennyire...

Visszapörgetve a dolgokat, másképpen kellett volna viselkednem.

Túlságosan alárendeltem magamat, ami a szakítást is okozta. Neki társra lett volna szüksége... Már tudnék a társa lenni, de nem tudom neki bebizonyítani.:(

Sose értettem azokat a nőket, akik azt hiszik, a pasik nem látnak át a játszmáikon. Fáj? Hadd lássa, semmi szégyellni való nincs benne. Csak ne kuncsorogj a szerelemért, legyen benned tartás.

Ha nem jön érte, ha mást küld, ha vesz másikat, az is válasz a kérdésedre.

Fel nem foghatom, hogy lehet másfél hónap alatt úgy beleszeretni valakibe, hogy szinte belehalsz. De hiszek neked :)

De szinte semmit sem tudsz róla.

A tudatosság alatt többek között azt értettem, hogy nem félünk egy dologtól, ami csak majd bekövetkezik. Ebben a pillanatban semmi okod félni tőle, lehet hogy jó lesz. Ha pedig nem, ráérsz akkor zokogni.

Rendben, akkor még itt tartom. Már elpakoltam, hogy ne is lássam...

Csak félek attól a naptól amikor érte jön.

Ha megteszi, és nem egy haverjával hozatja majd el...

Gondolom akkor is hidegnek, és kimértnek kell lennem, ugye? ne érezze rajtam, hogy fáj nagyon? Fogalmam sincs mikor jön érte...Lehet inkább vesz másikat. Fél a találkozótól, legalábbis ezt mondta telefonban. Nagyon nehéz kordában tartani az érzéseket, ilyen esetben ha szerelmes vagyok...:(

Figyelj, amíg hagyod, hogy az érzelmeid irányítsanak, sose lesz rendben az életed :(.

Ez ne érzéketlenséget jelent, hanem azt, hogy figyelsz arra, hogy hogy érzed magad és nem mész bele olyan helyzetekbe, amiről tudod, hogy katasztrófába vezet.

Ne csinálj a cuccaival semmit. Még ne. Ha elviszed a haverjához, azt hiheti, hogy azért csináltad, hogy ne lásd többet.

Pakold el, ne legyen szem előtt, ha nem bírod a látványát, aztán várj, amíg ő jelentkezik.

Ebből tudni fogja, hogy fontosak neked az érzései, tiszteletben tartod a kérését és nem drámázol.

Akkor talán az lenne a jó, ha odaadnám egy barátjának...

Mert ha idejön és meglátom, akkor át akarom ölelni, és csókolni... És ha nem engedi, akkor megőrülök. Már most is a határán vagyok. Nem voltam soha ilyen szerelmes, és soha ilyen csalódott...

Anno én is az exem testvérének a lányának adtam oda a cuccait. Bár én nem votlam szerelmes, sőt. Nem akartam látni, és így oldottam meg.

Lehet, hogy ettől gyengébbnek látszik az ember, nem tudom. De annak sincs értelme, hogy találkozz vele, és a nyakába borulj. Sokkal rosszabb lesz. Minden kezdődik előlről. Pláne, ha nem akarja újrakezdeni. Ha akarja, akkor meg majd keres. Ne aggódj, mindennek eljön a maga ideje. Én 4 évet vártam Rá...:)