Hogyan mondjam meg a barátnőmnek, hogy NE játssza nekem a dadust, úgy hogy ne sértődjön meg? (beszélgetés)

Nevet a templomban.

Nevet a suliban, órán.

Nevet a temetőn.

Nevet, ha egy öreg néni elesik a buszba.

Nevet akkor is, ha valaki az utcán esik el.

Mert szerinte ez olyan vicces!!!

Mi a jó eget csináljak vele????Hogy szabaduljak meg tőle??? Segítsetek, kérlek!

Én nem bírom a nyávogását, nem bírom azt a borzasztóan magas hangját, nem bírom a kínálgatását. :( én nagyon sajnálom, de ha ez így folytatódik akkor rossz vége lesz...:(

Volt már úgy, hogy rászóltam, legyen szíves abbahagyni, mert különben pofon vágom. És nem hagyta abba...provokál.

Mindenki azt mondja...élvezi, élvezi, ha valakit feldühíthet. Volt már olyan Mondták a többiek. Átjöttek a másik szobából, mert nem tetszett nekik valami. És amikor, már a másik ordibál, akkor ő még a szemébe nevet!

(de nem tehet róla a szentem, ő sajnálatos módon nem bírja ki nevetés nélkül)

Dehogy bántasz meg :) Hidd el, mindig én vagyok a rossz :( Mindig :( Mindenki ezt mondja. Senki sem szereti az őszinte beszédet :(

Én csak azt akarom, hogy leszálljon rólam, de nem akarom megbántani!

Egész nap azt csinálja, hogy az emeletről (emeletes ágyon alszunk)csak akkor jön le ha vécére megy, vagy ha éhes. Miután jóllakott, jön egy olyan 15 perces panaszkodás, hogy "te jó ég, hogy meghíztam" (50kg és nem hízik)"ugye Judit, hogy kövér vagyok..." (én olyan 25 kiloval vagyok nála nehezebb tök mindegy mit mondok, ő akkor is kövér. És a hasa után, jönnek a pattanások "ó, te jó ég, tele vagyok már megint patikkal" és ez mind pont vizsgaidőszakba, amikor tanulunk. És köztem "Judit, nem vagy éhes? Hozzak neked kaját? nem kérsz az enyémből?"-és akár mit is mondd, mindenkit úgy kínál, hogy majd kiveri a szemét a kajával!!!

Akkor a fő probléma nem az, hogy segíteni akar, hanem úgy az egész lánnyal gondjaid vannak, ahogy olvasom a bejegyzéseidet.

Szerintem ez már a van sapka, nincs sapka effektus...

Tényleg barátodnak tartod ezt a lányt?

Az ő barátnője azt mondta, hogy menjen el nőgyógyászhoz és írasson ki fogamzásgátlót. Ő is szed és nincsenek pattanásai és még le is fogyott tőle. A Dadám azt mondja, hogy ő nem akar orvosokhoz járni.

Mi azt mondjuk, hogy kellene, legalább a nődokihoz, prevencióra.

A többiek azt mondják, hogy Hozzá kell igazodni, nem lehet őt megváltoztatni és, ha elkezd beszélni, akkor csak bólogatni kell.

De kérdem én, ha éppen magát sajnáltatja, hogy mennyi pattanás van rajta...én csak bólogassak?

A poén az az, hogy már 15 éve vagyunk barátnők, de nem tudja megjegyezni, hogy én 12-én vagy 21-én születtem-e :(

Ha azt mondja, hogy 21, amiről kiderül, hogy nem igaz, bevágja, hogy csak viccelt!

De ő mindenre, amit nem tud, és rosszul mond, azt mondja, hogy CSAK VICCELTEM!

Akkor örülök, ha már jól vagy! :)

Nekem az a véleményem, hogy ha nézőpontot váltasz sokkal könyebb ezt kezelni! Biztos vagyok benne, hogy csak aggódik, és nagyon szeret, nem akar ő megbántani!

Továbbra is azt mondom, le kell ülni vele beszélni, elmondani hogy ez így ebben a formába zavaró, mert azt érzed, hogy úgy kezel mint egy gyereket. Biztos hogy megfogja érteni! :)

Csak volt komoly betegségem, de már túl vagyok rajta.:)

Én már mondtam neki, hogy "köszönöm, de azt hiszem a bevásárlás nekem is menni fog. Mehetünk együtt?"

Ezzel az a baj, hogy ő azt hiszi, hogy én haragszok rá, és felhúzza az orrát!

Hát, nehéz. Ehiszem, hogy egy idő után zavaró, de inkább azt mondom, örülj neki, hogy ilyen barátnőd van.

Én azt mondom, próbáld arra rávezetni, hogy pl főzzetek együtt, takarítsatok együtt, menjetek ide-oda együtt! Így te sem érzed magad annyira hülyén, és ő is segít, ha már ez minden vágya.

Egyébként meg az egyenes beszédnél nincs kifizetődőbb dolog... Le kell vele ülni, és normálisan elmondani neki, hogy ez már zavar, hülyén érzed magad, mert te is meg tudod ezeket csinálni, stb!

Komoly betegségekről van szó, hogy ennyire aggódik?

Kedvesen.

Elmondod,hogy mi az amit egyedül is meg tudsz csinálni és van amiben örömmel elfogadod a segítségét.

Szerintem örülj, hogy a mai világban van egy olyan barátnőd, aki kérés nélkül is szívből segít.

Általában az emberek annyira önzőek, hogy ha kér valamit a másiktól, akkor is elutasító, gyorsan valami kifogást keres.

Nem pedig magától segít.

Így! :)

Legjobb az őszinteség! Elmondod, hogy miért nem jó Neked és mit szeretnél inkább helyette. Meg fogja érteni, hiszen azt akarja hogy Neked jó legyen, és ha Neked ez nem jó... sok sikert :)

Nincs nekem semmi bajom, csak fáj a fejem időnként, az is az időjárás miatt. Mire ő: "joooj Judit, fáj a fejed? Adok neked fájdalomcsillapítót! Vedd be, mert ez tuti jó!"

Ha mindig bogyót vennék be, ahányszor a fejem fáj, az már drognak számítana...és még csak nem is használ nekem! És ő honnan tudja milyen a fejfájás, ha neki az csak 3 másodpercig tart? :(

Lány vagyok. Én vagyok az idősebb és sajna a betegesebb is. A barátnőm pedig, mert olyan jószívű és kedves, és mert szeret engem, meg akar védeni mindentől! Fősulira járunk, kollégisták vagyunk.

DE mindig ezt hallom, hogy: ő majd elmegy a boltba és bevásárol nekem is, hogy ne menjek ki ilyen hidegbe.

Ő majd elkísér engem haza, nem hogy rosszul leszek.

Ő majd elmosogat, én csak tanuljak nyugodtan.

Ő majd főz, olyan "fini"-t, hogy megnyalom mind a 10 ujjamat.

Egy ideig ez jó is volt....de már sok! Nem akarom őt megbántani! Hogy mondjam meg neki,hogy nem vagyok halálos beteg, se kisbaba?