Hogyan lehet leküzdeni a fóbiákat? (tudásbázis)

Angie21, Diamond85 szerintem sokan vagyunk így ezzel! :)) köztük én is!

Ha valaki van Pest megyéből, akkor örömmel venném fel a kapcsolatot hasonló "problémákkal" küszküdőkkel :))

"ide egy postással aláírni akarok!!"

Hát ez nagyon tetszett :))

Sziasztok!

Nekem is hasonló a problémám,csak enyhébb változatban.Én csak akkor pánikolok be, ha alá kell írnom valamit.Nem leszek rosszul csak iszonyatosan remeg a kezem,ha nézik ahogy írok...Főleg mondjuk ha a postás csönget,kimegyek és aláírok de alig tudom a nevem leírni úgy remeg a kezem.Ez úgy kb.2 éve van így,most vagyok 19.(Persze én is azt hittem, csak nekem van ilyen gondom.)Szóval eddig mindig próbáltam úgy intézni,hogy más menjen ki az aláírandó dolgokért.

Ja, és én mellesleg erithrofóbiás(nem tudom h írják) is vagyok kicsit,de már hála az égnek talán kifelé megyek belőle.Okés akkor leírom a véleményemet,le tudom írni mert senki se nézi:))

Szerintem :

-Semmiképp ne szedjetek gyógyszert,úgyse használ sokat,csak tönkreteszi a májatokat és drága.Magatokon kell változtatni.(mondom én akinek nem annyira sikerült még (DE FOG SIKERÜLNI,AZÉRT IS!!)

-nos-AZ EGYETLEN MEGOLDÁS AZ ÖSSZES FóBIÁVAL SZEMBEN A SZEMBENÉZÉS(másképpen mondva a gyakorlás).Semmi más nem ér semmit.Ez 100 százalék,4 évig küszködtem hol fokozódó hol csökkenő mértékben a már említett pirulási hajlamommal és pár hónapja betelt a pohár.Leszartam, mit gondolnak az emberek,beszéltem,szerepeltem picit többet,amennyire tőlem tellett és segített.Magyarul gyakoroltam azokat a szituációkat amelyekben már megszokottan kudarcot vallottam.Ez a grafofóbia is ilyen,csak ott vallok kudarcot, ahol már egyszer kudarcot vallottam.És minél jobban akarom h ne történjen meg újra,annál jobban meg fog.A jól ismert ördögi kör.

-Pozitív gondolkodás iszonyat fontos!!A legrosszabb amit tehettek/tünk,ha magunkba fordulunk és azon gondolkodunk,hogy miért pont én vagyok ilyen szerencsétlen idióta stb.Szóval semmi önostorozás!!

-Nem feladni!Az emberi kapcsolattartás is rohadt fontos,nem szabad elzárkózni.Én is ezentúl megígérem itt és most MINDIG kimegyek ha ajánlott levelet kell aláírni és ha remeg a kezem remeg.Iszonyatosan remeg?Iszonyatosan.És??Leszarom,nem érdekel.Hadd remegjen, 20adszorra nem fog annyira.Mellesleg a postás max azt hiszi tetszik nekem,ami nem igaz dehát istenem:D Bankkártyát is,csomagot is átveszek, nem érdekel ha 600an látják ahogy írok kész.

-Ha nagyon durva a helyzet irány a pszichológus,vagy vmi jó terápia,(bár az is csak a szembenézésen alapul)

-Tilos sokat foglalkozni a problémával és egyre inkább belesüllyedni tilos tilos tilos annál jobban fokozódik.

-Az élet túl rövid ahhoz,hogy ilyen idiótaságokkal csesszük el az időt és a kedvünket.Fel a fejjel és bármennyire is iszonyat nehéz, gyakorolni kell és egy idő után minden könnyebb lesz.

-öSSZEGEZVE CSAK A GYAKORLÁS SEGÍT,AMI NEHÉZ MERT A VÉGEREDMÉNYIG ISZONYAT SOK KÍNOS PERCET KELL AZ EMBERNEK ÁTÉLNI DE EZ VAN

-Csak pozitívan! Sok sikert,a magam részéről,ide egy postással aláírni akarok!!:D

Szia

Nem egyedül vagyunk!!! :(((

Az elején még én is ezt hittem.

Az írás? Most pl. kb. két hete be kellett mennem a TB-hez és ott kitölteni 3 lapot egyenként három oldalasakat, már amikor átvettem a lapokat iszonyú rosszul lettem legszivesebben kimenekültem volna onnan vagy kirohantam volna sirva, egyből előjöttek a vörös foltok a forróság és ájulás érzet, iszonyat rosszul voltam de tudtam hogy nem mehetek ki mert el kell intéznem az ügyet...

Postán simán át tudok venni csomagot, nem szoktam mondani semmit. nagy kinszenvedések árán kitöltök mindent mégha teljes idiótának is néznek is kinevetnek.

Szia

Nekem is szociális fóbiám van.

Hivatalos helyen szintén leblokkolok nem tudok mások előtt irni.

Sem enni.

Nem birok vizsgázni...

Sziasztok! Korábban regisztráltam, de még csak most jutottam el odáig, hogy írjak. Én is egy szociális fóbiával küzdök. Grafofóbia. Hallott már róla vki? Vagy van vkinek ilyen gondja? Jó lenne találna hozzám hasonló emberkéket és még inkább a megoldás érdekelne. Ha hivatalos helyen vagyok, egyszerűen leblokkolok és nem tudok aláírni. Nem merek elmenni postára, nem merek beíratkozni egy tanfolyamra, semmi olyat nem merek csinálni, amihez aláírás kell. Ez elégg korlátozza az életteremet :(. Közel 6 éves probléma ez, de nem tudom megoldani. Régebben nehezemre esett órákon jelenlétit aláírni, vagy egyszerűen írni. Most már ez sikerül. De remeg a kezem, ha már észreveszem, hogy vki nézi, amit írok. Pl. diákigazolvány érvényesítésnél is iszonyatosan leblokkoltam. Előző nap hányinger, fejfájás. A helyszínen kézremegés. . . Le se tudtam tenni a tollat a papírra. Tudom, hogy másnak sokkal nagyob gondja van. De mindenkinek a sajátja a legnagyobb. Ha vki tud vmit erre, kérem írja meg. Köszönöm!

ui: Ezt egy másik topicba leírtam. De gondoltam, hátha más is olvassa itt :).

Sziasztok!

Szeretnék segítséget kérni.Ha hallott valaki szociális fóbiával foglalkozó csoportterápiáról (lehetőleg É-K-Magyarországon) és tud felvilágosítást adni ez ügyben, írjon már nekem a kiandi@freemail.hu-ra! Nagyon szívesen részt vennék ilyen témájú foglalkozáson, ha egyáltalán létezik ebben a konzervatív országban.

Előre is köszi, mindenkinek jobbulást! :)

Nem szakértő vagyok, a saját tapasztalataimról beszélnék:

Egy ijesztő autóbalesetet szenvedtem sok éve.

A töréseket megműtötték, a szervi sérüléseket kezelték, de a félelmeimmel nem tudtak mit kezdeni. Állítólag abban a helyzetben a sokktól ami ért szörnyet kellett volna halnom.

Közben én is ezt éreztem. Sokáig utasként sem mertem autóba ülni. Mindig sikítottam, ha szembe jött egy autó. Utána nagy levegő, erős szívdobogás. Erre felírtak idegnyugtatókat, ami nagyon jó, ún: "lesz@rom" tabletták. A pánik maradt, de kisebb lett tőle, s tudtam koncentrálni. Amennyire lehetett, kerültem évekig az ilyen helyzeteket.

Most elég erős vagyok hozzá, hogy gond nélkül vagyok utas, s néha vezetek is. A célom, hogy hosszabb útra is egyedül el merjek utazni úgy, hogy én vezetek.

Segít, ha a helyzeteket átbeszélem valakivel, s magamban tisztázok dolgokat. Legyen mindig tervem vészhelyzetekre: ebben az esetben pánik esetén az út szélén megállok, veszek nagy levegőket, átgondolok közlekedési helyzeteket, s fejben megoldom.

Ugyanilyen pánik volt a mélységtől félelem. Elmentem egy helyre, ahol 12-20m volt alattam sok biztosítással. Utána már a kád szélére is gond nélkül álltam fel.

Milyen eredetű fóbiával küzdesz?

Igaza van, aki azt mondja, rajtunk múlik. Én ilyen fóbiás típusú vagyok. Ha erősebb frásznak vagy kitéve, akkor a kisebb már nem lesz fóbia.

Sziasztok, nem biztos, hogy teljesen ide való, de nekem a 3 éves kislányommal van gondom, pontosan tavasz óta. Retteg a bogaraktól, rovaroktól. Pók, hangya, légy, méh, bodobács, minden ami mászik. A játszón már nem akar semmit csinálni, csak ül mellettem és lesi, hol egy hangya vagy légy. Tavaly ilyenkor semmi hasonló tünete nem volt, illetve annyi, hogy mikor egy légy bejött a szobába, utálta, ahogy hangos zümmögéssel elhúz mellette. Ennyi. Senkinek a családban nincs ilyen félelme, nem szoktam sikítozni előtte egy hangya láttán és semmi nem is csípte meg. Teljesen tanácstalan vagyok. Írtam 2 gyermekpszichiáternek, csak remélni tudom, hogy válaszolnak...

Chilibors

szió:))

olyan szívet melengető amit írtál, de tényleg:)))

tudod, ilyenkor este mindig telve vagyok energiával, hogy holnap mit teszek és milyen magabiztosan veszem az akadályokat.

nekem az autogén tréning segít. minden este elalvás előtt mormolom. és persze azok a bizonyos lépcsőfokok amiről te is írtál. igen, ezek az apró kis eredmények lendítenek tovább és elszántság is nagyon fontos!!!

jó éjt:)

már teljesen rendben voltam, de újra előjöttek a rossz érzések.

egyébként nem mondanád meg rólam, hogy akadnak ilyen jellegű problémáim:) érdekes érzések ezek, teljesen más búrában van az ember.

nekem nem pánikbetegségem van, hanem szorongásos neurózis és az államvizsga évében alakult ki. nyilván felnőtté válás és egyéb dolgok amik kiváltották. a pszichiáternél eltöltött idő kiválóan használt, voltam én már mindenhol, vén róka vagyok a témában, ha lehet ilyet mondani, sajnos:))

kösz a jó tanácsot!

Ajánlom olvasd el Horváth Andrea: Karma és Reinkarnáció cimű könyvét hátha tud valami megoldást nyújtani számodra. A könyv végén a telefonszáma is meg van adva, tehát tanácsot is lehet kérni tőle.

Kivánom gyógyúlj ki minél hamarabb ebből a betegségből.

az igaz, hogy szembe kell nézni a félelmünkkel, de én úgy látom, hogy hiába küzdöm le nap mint nap, mégis minden egyes alkalommal újra le kell győzni!

egyszerűen nem tud olyan magától értetődően működni, mint amikor még nem tudtam, hogy mi az a szorongás.

amikor látok másokat, hogy lazán jönnek-mennek, én meg azon agyalok, hogy jutok el a munkahelyemre, mi lesz a buszon és hasonlók. közben patakokban folyik rólam a víz meg merev a lábam...

és ugyan mi történne a buszon?? SEMMI!!!! ezt mind pontosan tudom, de a testem gúzsba van kötve!

Azt olvastam valahol, hogy a pánikbetegség egy elöző életünkből áthozott "léleklenyomat". Pl, valaki fél a magaságtól az leesett/zuhant úgy halt meg.

Megtörtént eset, hogy egy nő félt autót vezetni és félt benne utazni is (az évek múlásával csak rosszabb lett). Egyszer "véletlenül" találkozott egy orvossal aki reggresziós hipnózisban visszavitte elöző életébe, ahol ugyanis egy hintón utazott ami szakadékba zuhant és így ért véget az az élete. Akkor szembesűlt a probléma gyökeréről és sikerült hamar feldolgoznia, azóta meggyógyult.

Ez is egy lehetőség lehet szerintem főleg ha van olyan gyakorta visszatérő "álmunk ami más mint egyszerű álom". Talán az elöző élet egy egy pillanata???