Hogyan lehet hogy a páromnak joga legyen a gyerekhez és hozzám is? (beszélgetés)

Jaj én nagyon megértelek...Én is szeretem a párom, és nem tudom elviselni, nem tudok szemet hunyni afelett, ha úgy beszél a párommal, amit nem érdemel meg... és azt sem, ha a páromról hazugságokat állít a gyermeküknek.

Azt még könnyebben elviselem, ha rólam beszél negatívan. Szóval kiállok a párom mellett, sokat beszélünk a helyzetről, a legfontosabb, hogy sokat foglalkozunk a gyermekkel, elhalmozzuk szeretettel! szeretettel és nem tárgyakkal, ajándékokkal...(persze azt is szokott kapni)

Szerintem ha ti szeretitek egymást, komoly kapcsolatban vagytok, akkor igenis szervezhettek közös programokat is hárman... és ha az anyuka duzzog, vagy nem adná a gyereket, lépjen a párod...és úgy is köteleznék, hogy adja...

Egyetértek ezzel a hozzászólással. Mindenekelőtt az apának kellene a sarkára állni...

Ez nem normális dolog, hogy "retteg" rémálmai vannak... Mitől retteg? Úgysem veheti el tőle a gyereket? Nem? Az én párom is a sarkára állt, és ő sem hagyja magát, nem is fogja, nem szabad hagyni, hogy a másik irányítson, beleszóljon mindenbe...a másik fél meg szó nélkül, bólogat...

Szeretnélek vígasztalni, de tudok. Ez csak nehezebb és rosszabb lesz; először azért, mert a gyermek idősebb lesz, a másik pedig az, hogy úgy tűnik, az apa nincs lelkileg a magaslaton; az anya pedig elég domináns. Szeretek egy idézetet: egyes emberek ereje más emberek gyengeségében rejlik (Jean M. Párizsi háztetők című filmjéből). Szóval az apukának kellene a sarkára állnia, mert úgy tűnik, nem tudja kezelni a kialakult helyzetet.

Egy határozott igen, nem, néhány rövid tőmondat...

Előzőleg szó volt arról, hogy az anya mennyit költ... Lényegtelen. És akinek van gyermeke, az nagyon jól tudja, hogy mire képes az anya, és mire a gyerek, hogy megkapjon valamit. Ez viszont az ő gondja legyen, nem kellene ilyesmivel foglalkozni. Ha pedig ennyire komolyan veszed, akkor szakemberhez fordulni..., pszichológia ismereteket ajánlatos lenne begyűjteni.

Mert így nem lehet önfeledten szeretni.

Vagy az idő megoldja a helyzetet egy szabad, független, gyermektelen 24-26 éves fiatalember személyében később. Nem véletlenül van az a mondás, hogy "suba a subához, guba a gubához".

Igen igen, nehéz a helyzetünk, de szegénykém az a baj, semmit nem mer lépni, annyira fél, tényleg ettől a kéthetes dologtól. Valamelyik éjszaka már annyira ki volt, hogy rémálmok gyötörték, bár mikor felébredt nem emlékezett semmire, de pl:

- mindennél jobban szeretem a fiam.

- inkább hagyom ezt az egészet csak ne vedd el tőlem.

- bármit megtennék a fiamért.

Ezeket álmában beszélte, aztán nagyot ütött az ágytámlába (hason feküdt). Nem kelthettem fel mert azt írták, a holdkórost nem szabad felkelteni. Én felkeltem és az ablakhoz mentem, akkor már magam nyugtattam.

Utána elkezdte tapogatni a helyem.

- Nyuszim, hol vagy? Nem érezlek, nem akarlak elveszíteni téged is, ne hagyj el kérlek.

Annyira fájt ezt látni, és lehet van aki azt mondja 22 évesen lehetne jobb dolgom is, de ha szeretem mért hagynám magára?

Amikor visszabújtam mellé, elkezdett simogatni, álmában persze, majd mikor felébredt nem emlékezett semmire, csak hogy fájnak a kezén a bütykei, akkor elmeséltem hogy mitörtént álmában.

Az biztos, hogy az exet kinevetnék, ha ilyet mondana a bíróságon!

Ha szeretem a párom, mért foglalkozzak mással?

Bocsi de kérdéssel felelek kérdésre, de úgy gondolom a kapcsolatban a problémákat együttes erővel kell megoldani, és nem rá hárítani mindent, hogy kitalálja hogyan tovább

Az az érzésem, hogy ebben az esetben több hiba is halmozódott, és nem csodálkozom, nem tudják kezelni a kialakult helyzeteket, konfliktusokat.

Adott egy kb. 23 éves fiatalember, aki összejön egy 2 gyermekes, 12 évvel idősebb elvált anyukával... A következmény egy újabb gyermek..., ami bizony igen megvisel egymást szerető házaspárt is, nemhogy két korosztályt, ahol az egyik még nem készült fel a felelősségvállalásra;

a féltékenységre már nem is merek mit mondani;

22 évesen érthető, hogy ilyen szituációsorozatot nem tud kezelni; ebből ki kellene maradni; nem szeretnék ilyesmibe kívülállóként belefolyni, mert ennek a kornak nem ez a feladata. Ahogy ilyenkor mondani szokták: haverok, buli, fanta.

Boldogan randevúzni, moziba benni, stb., nem pedig két felelőtlen konfliktusába belefolyni.

Legjobban a gyermeket sajnálom... Ilyen indulatok között élni.

Aki a gyerekmedencében tud csak úszni, ne vállalkozzon a Balaton átúszására...

Az biztos, hogy nem vagy könnyű helyzetben, én megértelek, hasonló a szitu, csak nálunk nem tiltja tőlem a gyereket, de egyébként próbál lejáratni a gyereknek, gondolom azért, mert szeret engem a gyerek, és az anyukát ez zavarja...de erről nem én tehetek, hanem csakis ő... úgy alakította kezdettől fogva a dolgokat, hogy így alakult...na ezt jól leírtam.:-)

A párod volt párja szerintem nem feltétlen van jó hatással a gyerekre, bár nem ismerem, de amiket leírtál, szegény gyereknek, pont azzal tesz rosszat, hogy csak beülteti a tv elé, vagy nem ment el az anyák napi ünnepségre...vagy tiltja az apuka barátnőitől... szerintem inkább először mindenkinek saját magába kell néznie, hogy ő milyen, milyen a viselkedése, és aztán "fenyegesse" az apát! És a párod, álljon a sarkára, mert ilyen nincs, hogy az anyuka parancsolgasson... ki is röhögnék a bíróságon, ha elkezdené mondani, hogy miért nem láthatná az apa a gyereket... nem tudja megemészteni, felfogni, hogy vége a kapcsolatuknak...?! Ezzel pedig a gyerkőcnek árt, mert őt használja fel eszközként, az apa bántására, idegesítésére... Próbáljatok jó megoldást keresni, a gyerek érdekében, és nektek is jobb lenne, ha nyugodtan tudnátok együtt lenni.

Azt veszem észre sokan úgy gondolkoznak, azt hiszik, egy gyereknek, kötelessége az anyját szeretni, hozzá ragaszkodni mindenek felett... De a szeretet kötelességen, a muszáj-on alapulna?!

És ha egy anyának mindig fontosabb más, mint a gyereke...A gyerekére sosincs ideje, de mondjuk arra, hogy ismerkedjen, elmenjen szórakozni, vagy például nem mutatja ki a szeretetét, akkor a gyermekben vajon mi játszódhat le?

Olvastam egy olyan szakértői véleményt, hogy egy gyermeknek szüksége van, egy anyafigurára, ez nagyon fontos fejlődése érdekében...De ez nem feltétlen a biológiai anyjának kell lennie, vagy nem az lesz...! Én ezzel nagyon egyetértek. A legjobb az lenne, ha minden anyának a gyermeke lenne a legfontosabb, szánna rá időt, és nem teherként élne meg az anyaságot...de ha ez nem így van, bizony a gyerek nem tudatosan, de valahogy keresni fog valakit, aki úgymond betölti az anya szerepet..mert sajnos azt veszem észre a környezetemben, hogy sok nő, aki már anya, úgy van vele, azzal, hogy megszülte a gyereket, szinte le is tudta a dolgát...de egy gyereket szeretni, nevelni kell, segíteni neki, támaszának lenni...hosszú-hosszú éveken át, a szülő addig szülő míg meg nem hal, nem addig, míg pici a gyerek, vagy 18 nem lesz... és egy anyának az kell, hogy az első gondolata legyen..."hogy jó a gyerekemnek" és nem az, hogy "hova, kinek adjam, hogy, elmehessek partizni?" stb...

Én még nem vagyok anya, bár már tervezzük, de remélem a sok rossz példából, tanulok és szeretném, hogy a gyermekemnek kiegyensúlyozott, szeretettel teli élete legyen. Remélem így is lesz. :-)

De mégis ott van a másik szitu, hogy ha csak barátnője volt a páromnak, akit be sem mutatott a kicsinek, azt is elüzdözte, csak felkellett hoznia a bírósági végzést!

Akkor meg törődjön az anya is a gyerekkel többet! pl. volt egy játék amit kapott tőlem a gyerek, otthon óva inteni kellett hogy ne mondja meg kitől van, mert volt már rá példa, hogy amikor kiderült hogy az apa barátnőjétől, hiába hogy a gyerek szerette a játékot, az ex elvette tőle.

Azt tudom most hogy az anyja nem kérdezte kitől van, sztem azt hiszi az apjától kapta, de a kicsi még vele is alszik :$

Csak tudod, ha egy gyerek szülei elválnak, valamilyen szinten átjáróház lesz az élete, mert él az egyik szülővel, jár a másikhoz, kell lennie a nagyszülőkkel is stb...

Nálunk pont az anyuka váltogatja hamarabb a partnereit. Nem kell feltétlen azt gondolni, hogy biztos az apa váltogatja hamarabb... A fórumindító szituációjában, nem tudom ez a dolog, hogy van, de az is lehet, az anyuka is ismerkedik, sőt biztos, hogy ismerkedik... na szóval nem tudom neki milyen kapcsolatai vannak...

Vigyázz!

Ez súlyos testi sértés börtönbüntetéssel!

Alpári viselkedés lenne...

Szióka!

Én a helyedben az ex-et úgy pofán vágnám, hogy kiessenek a fogai.

Egyébként a párod miért hagyja zsarolni magát? Nem szólhat bele az ex az életébe, semmilyen téren.

Nos, egy ideje nem voltam fent, így most elkezdtem olvasgatni. Alakítottam ki magamnak programokat, amíg apuka a gyerkőccel volt, mivel eleinte az ex, azt állította fel kritériumnak, hogy más ne legyen a gyerekkel csak az apa, max még a nagymama. Ezért ok, én léptem, elvagyok addig egyedül. Hát ez nem tetszett a hölgyikének. Így jött a következő lépés. A választás!

Igen, ex visszaakarja kapni az apukát, volt már mikor azzal jött, hogy a gyerek érdekében kezdjék újra, de pont azért mentek szét, mert az állandólagos féltékenység a szította a tüzet, és a gyereknek a veszekedés nem tett jót. pl, ha bevetésre kellett menni, ugye nem lehet tudni mikor riasztanak egy tűtoltónak, ha menni kell menni kell. Ilyenkor jött a nő azzal: na persze gondolom valamelyik fiatal k*rvához mész és nem dolgozni! Ezután a párom megmutatta a helyszín feljegyzést, ahol ugye szerepelt a neve. Erre: -Azt oda bárki beírhatta.

Folyamatosan azzal jött, hogy fiatalabb nőkkel van együtt, és tuti nem dolgozik.

Hogy neki van-e párja? Alkalmi aki a testi szükségleteit elégíti ki, de azt nem otthon végzik, és az az illető nem találkozik a gyerekkel.

Igen, az biztos hogy nem nyugodott bele, nem váltak, nem voltak házasok.

És nem mutatja be a váltogatott barátnőit, rajtam kívül egy nő lett bemutatva anno, a többi épp hogy komolyodott volna, sikerült elüldözni a lányt, egyéb gyerekkel kapcsolatos fenyegetésekkel. Az ex tudja mennyire szereti az apa a gyerkőcöt, így folyamatosan zsarolja bármivel. Havi 15a gyerektartás, a nő meg panaszkodik hogy nincs pénz cipőre a kicsinek, így az apa még azt is megvette, miközben abban a hónapban a 20 éves fiának az anyuka, 50ért vett szemüveget, és 80ért csináltatta a 17éves lányának a fogszabályzót. (ők az előző házasságából vannak)

Tökéletesen egyet értek.

A mi szitunkban az anya általában annyit foglalkozik a gyerekkel, hogy leülteti a tv elé, és nézd a mesét. VOlt olyan amikor a nagyit hívták fel, hogy nem ment az anya az oviba és a kicsi még bent van, de olyan is volt mikor az ex lebeszélte ugye a nagyival (nagyi, a párom anyuja) hogy délután menjen a gyerekért, mire ő elment a város másik végébe az ovihoz, és akkor kiderült hogy az ex egyik barátnője már elvitte a kicsit. A gyerek imád az apánál lenni, mivel ott játszanak vele, foglalkoznak, nem csak tv szinten, és a legfontosabb érzi hogy szeretik.

Az egyik érdekesség az volt, mikor anyáknapján, a ngyi nem tudott elmenni orvosi okok miatt, de nem volt ott az anya sem, csak apa, hogy már valaki legyen és a gyerek kérdése: hol van mama? hogy adom így oda az ajándékát?

mért nem azt kérdezte hol van anya?

Eleinte megijedtem, mert mikor megismertem a cseppet, ragaszkodott, bújt, ölelt és féltem mi lesz ha otthon ez kiderül. Na meg mikor az mondta, hogy ő anya, apa, meg az én gyerekem! Persze apuka kijavította, mert bár a gyerek ezt mondta, én akkor sem akarom az anya helyét elvenni!!! Félreértés ne essék! De a gyereknek fontos, hogy foglalkozzanak vele igen!

Anyuka most hétvégén motoros találkozón van. Apuka egész hétvégén a kicsivel van, főleg hogy a külvilág számára én kiléptem az életéből, csak mi tudjuk hogy vagyunk... amíg nem sikerült valamit kiagyalnunk...