Hogyan lehet elengedni a múltat? (tudásbázis)
ugyhogy tovabb lepsz s nem zarkozol el uj emberektol,menj el szorakozni es meglatod,hogy elobb,vagy utobb osszejossz vkivel.
Megbocsátással és felejtéssel.
ugyhogy tovabb lepsz.menj el hazulrol minel tobbet,jarj tarsasagban es meglatod idovel talalsz magadnak vkit.
De marha vagyok! A dátumot nem is néztem!
Szerintem elsősorban azt tisztázd magaddal, hogy mennyire szereted. Fontos-e neked, tudnál-e nélküle élni, jobb-e vele vagy inkább magad. Mennyire hiányzik ha nem vagy vele. Nem írtad mennyi ideje vagytok együtt. Mert a bizalom kialakulása szerintem idő kérdése. Úgy gondolom, ha 100%-os lenne a bizalom, akkor nem éreznél olyan dolgokat, amiket néha érzel.
Nem feltétlenül vagyok biztos abban, hogy ez a régi kapcsolatod kihatása a mostani dolgaidra.
Bocsi, hogy ilyen kérdezek, de csalódtál már máskor is ennyire, mint az előző kapcsolatodban? Hagyott már el más is? Barát, szülő...stb. Ha nagyon személyes, ne válaszolj!!!
és mi van akkor ha semmit nem szeretnénk, de az se jó ami van?
arra kell gondolni, amit szeretnénk és nem arra, amit nem szeretnénk
Nem kell rágondolni és kész!!!!!!!!!
:) en is tapasztaltatam ilyes fele dolgot de a titokkal..:)
Nagyon szépen köszönöm. Rátaláltam.
Rhonda Byrne. atitok.hu weboldalt keresd meg. sok hasznos infó rajta van
És minden egyes szó igaz ami abba a könyvbe van írva, csak tudni kell használni és türelmesnek kell lenni, nem kell mindjárt lemondani róla.
én amikor megkaptam a könyvet, egy parfümöt memorizáltam BORZASZTÓAN vágytam rá, betartottam, ami írt, de mégis....amikor a boltba értünk, egy db sem volt belőle. nagyon csalódott voltam, mert különleges ajánlat volt, de nem mondtam le róla, engem nem olyan fából faragtak és folytattam, ahol abbahagytam. és áprislisban 2 db (!!!) olyan parfümöt kaptam, teljesen meglepetésszerűen.
Szia! Ki a Titok irója, rengeteg jót hallottam a könyvről. Szükségem lenne rá. Köszi
nagyon okos vagy:) az egod meg óriási!
csak így tovább:)
ja, meg elgondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha másképp alakult volna az életem. és arra jutottam, hogy így volt ez jó, mert a sok szenvedés és bánat megtanított sok dologra,felnőtteket meghazudtolóan bölcs gondolataim vannak (mielőtt még valaki azt hinné, hogy egózok, ne tegye...)amint említettem, valóban bölcsebbé és érettebbé tett, ha ez nem lett volna, én is ugyanolyan szánalomra méltó, ripacs ember lennék, mint azok, akik rosszat tettek ellenem. Ha bármilyen csapás éri őket, rögtön a padlóra kerülnek, ellenben velem, akit még csak le sem lehet taszítani, hiszen biztos vagyok magamban, meg sem lehet ingatni, szellemi fölényben vagyok. Olyan elmét, melynek gondolatai pozitívak, betegség sem nagyon támad meg, ha bekövetkezik, hamar túl van rajta-->ép test, ép lélek. Csak hálás vagyok, amiért ezt megtanította a Sors, hálás lehetek azoknak, akik támadtak és ellenem voltak, mert erőssé tettek és ez így fog maradni mindörökké, a tapasztalatokat senki nem veheti el tőlem.
az elsőt nem szeretted akkor miért bántott ha lelépett? biztos érezte,hogy nem szereted
velem rendesen elbántak az emberek, mikor még kisebb voltam. de mostmár kinn vagyok a gödörből és jókorát fordult a kocka-->ÉN vagyok fenn, ők meg alul(sőt, sehol, mondhatni..ők szenvednek), ez boldoggá tesz. de én is nehezen tudtam továbblépni, de valamennyire sikerült. megtanultam szeretni magam és sokkal nyugodtabb lettem, megváltoztak a gondolataim (Titok c. könyv) és visszatért a jóba fektetett hitem. mostmár nem arra koncentrálok, amit NEM szeretnék, hanem arra, amit TÉNYLEG EL AKAROK érni, és úgy teszek, mintha már megkaptam volna, ennyi.
Tényleg ez megfelelöbb szó. Nem tudom feldolgozni a multat.
Nekem nem gyogyulnak a sebek,sajnos.
ami megtörtént velünk, azt elfelejteni sosem lehet. Az idő múlása gyógyír minden sebre.
Véleményem szerint sehogy, de nem is elengedni kell, hanem feldolgozni kéne tudni .
Ez az ami nekem sem megy.
Én próbáltam a kineziológust (is), de nem segített.
Menj el kineziológushoz. Tudok egy nagyon jót. Vele, neki aztán kibeszélheted a félelmeidet, fájdalmaidat, ő segíteni fog. Ha érdekel, irj privit.
kb 20 percre lakunk egymástól...neki nem mindig mondom el amikor megbántodom ilyesmin mert nem akarom elűzni magam mellől..ilyenkor csak magam emesztem mert én lökött nem tudok túllépni a mult sérelmein...
valahogy meg kéne kapnom a modját a pszichológus nem megoldás már probáltam...
nem megy, hogy megbizzak teljesen benne...sem abban hogy elég jó vagyok, hogy ne hagyjanak el...
messze laktok egymástol??lehet hogy megbántotsz mert egy csalodástol már érzékenyebben reagálsz a dolgokra és mindent sértöen és rosszindulattal veszel fel pedig ez nem igy van ha ugy érzed hogy szeret és ha van ideje akkor veled van akkor nincs miért aggodnod de tényleg,,,attol hogy ha te mindenen megbántodsz ha éppen nem megy el a randira meg fogja unni, és igy te marod majd el magad mellöl, szerintem bizz benne..
Tudod előre felidegesedem, hogy nincs ram ideje, hogy nem szeret ezt gondolom amikor meg lenyugszom tudom ez nem igy van, de valahol megvagyok bántva. pEdig ok nélkül.
hát ez nehéz helyzet de szerintem ezen neked kell tullépned mármint az elsö csalodáson tudod nem minden pasi egyforma és szerintem az elsö nem szeretett eléggé és agy hálát a sorsnak hogy megszabadultál töle még idöben mert lehet késöbb rosszabb lett volna..most szerintem erre a kapcsolatra koncentrálj de ne akkard öt görcsösen magadhoz láncolni mert lehet ha aznap nem ér rá veled talizni az nem azért van mert nem szeret meg hogy megakar szabadulni töled csak tényleg nem ér rá....
Ez elött két évvel pórul megjártam. A fiúm akit ugyan nem szerettem de nagyon bíztam benne lelépett. De nem ugy, hogy esetleg legalább smsben szólt volna, hogy vége… Nem ! Egyik nap még együtt voltunk és 100% rendbe tunt minden. Aztán másnaptól néma csend. Soha többé nem szólt hozzám, sosem tudtam meg, hogy miért. Hát kiütött rendesen, pszichológus meg stb…Túléltem.
Nem is ebben van most a lényeg…
Telt múlt az idő új barátom lett. Agyban biztos vagyok benne, hogy nem kell mindennap találkozni kell külön is lenni a barátokkal, egyedül…
Aztán amikor én egyik napra tervezek randit ő meg nem KIAKADOK. Dühös leszek, sértödött, megbántott. Ugy érzem nem vagyok neki fontos, nem szeret. Aztán amikor megállok egy percre rájövök nem rá haragszom hanem az EXre mert ő bántott, Tudom a jelellegi párom szeret és nem lépne le.
Miért nem tudok szabadulni a mult emlékeitől??
Mert ha mindig meg fogok sértődni akarhanyszor ő nem akar aznap találkozni és levágom a hisztit igy el fogom üldözni nem akarom, hogy tapadosnak gondoljon.
De elutasításként élem meg ha nem akar velem találkozni akkor amikor én akarok.
Hogy lehet megszabadulni a multtól? Hogy ne higyjem azt, hogy mindenki el akar hagyni szó nékül?
Hogyan lehet elengedni a multat?
További ajánlott fórumok: