Hogyan lehet elengedni a haragot? (beszélgetés)

Persze, mert a legtöbb esetben a bűnözés kapcsán vizsgálták, egyébként olvastam tanulmányokat, hogy a vezetők között nagy arányban vannak jelen, pont azokért a tulajdonságokért, amelyek a lelkiismeretlenségre utalnak. Ezért írtam, hogy ne sajnáld ezt az embert. Igazad van: inkább sajnálni valóak azok akik az útjába kerülnek, de az már megint nem a te problémád.

Sok szerencsét a következő párválasztásnál és ne feledd: ne hagyd magad megalázni egyetlen alkalommal sem!

Köszönöm, most beugrott, ezt olvastam:

[link]

[link]

Remélem jó a link.

A témában ezt tudnám ajánlani, egy jofej hölgyemény csinálja az oldalt.

A klubban több linket megosztottak, de mivel nem voltam érdekelt a dologban így nem mentettem le. Ha szeretnél bővebben olvasni róla, akkor megkérem a lányokat írják meg még egyszer.

Itt egy leírás, mondjuk olvastam jobbat is:

[link]

Önbecsülésed, önbizalmad leepitese volt a cél, megha ezt nem is biztos, hogy szándékosan csinálta.

Ilyen nincs, hogy mindig kizárólag csak az egyik fél a hibás.

Az ilyen arcokkal, akik mindig a másikat hibáztatjak, egyetlen dolgot lehet tenni!

Menekülni...

A lelki bántalmazás is bántalmazás, sőt... mélyebb nyomokat hagyhat, mint egy pofon.

Mert fokozatosan zajlik, fokozatosan kezdesz leepulni mentálisan, és észre sem veszed.

Pont ez a lényege... és magadban kezdesz kételkedni.

Ha minden párkapcsolatod rossz véget ért, talán benned is lehet hiba.

Hasonlítsd össze az eddigi exeid,lehet ott lesz a válasz.

A Nők világa oldalán van egy érzelmi erőszak teszt, töltsd ki, utána okosabb leszel.

Rendben, várom. :)

A vicces az, hogy ő mondta nekem folyton, hogy 0 empátiával rendelkezem, mert nem értettem meg, hogy neki fontos sértegetnie. :D Jó, nyilván nem így fogalmazott, de én ismerem magamat, ő meg vádaskodott, ráadásul pont olyan dolgokat vetített rám, amik inkább rá jellemzőek. :D

Nem te vagy az első, aki azt írja, hogy valamilyen formában, de bántalmazott. A gond csak az, hogy fel sem tűnik neki, abban a hitben van, hogy nagyon is jól bánt velem, én pedig hálátlan vagyok.

Igen, egy újabb lecke. Csak leckéket kapok, miközben a normális párkapcsolat fogalma egyre távolabb került tőlem.

Jó lenne nem találkozni vele ennyiszer, de miatta nem fogok lemondani a szórakozásról a baráti körömmel, és otthon gubbasztani. Ő az, aki a szakításunk óta gyakrabban megfordul olyan helyeken, koncerteken, ahova azelőtt ritkán, vagy egyáltalán nem járt. Úgyhogy igyekszem elviselni, mert az mégsem járja, hogy én majd miatta otthon maradok. És nem, nem azért, mert szeretnék a közelében lenni, vagy látni őt. Arra vágyom a legkevésbé.

Igen, ez érdekes kérdés. Nem hiszem, hogy lehet "semmit" érezni valaki iránt, aki az életünk része volt.

Igazából két és fél komolyabb kapcsolatom volt a férjem előtt, ebből a másfél iránt egy enyhe jóindulatot érzek, a bizonyos iránt meg enyhe rosszindulatot. Egyébként én is megállapítottam róla, hogy pszichopata, legalábbis az ismérvek zöme ráilleszthető.

Jól írod, ezzel kellene kezdened.

Onmagadnak bocsáss meg először.

Nézd az összképet.

A lényeg, hogy megszabadultal ettől a gyökértol. :)

Azért nem szerencsés, ha állandóan osszefuttok, mert tudatalatt, nehezebben tudod elengedni a sztorit.

Minél kevesebb kontakt vele, ha lehet, amíg meg nem erosodsz lelkileg.

Ez az ember nem tisztelt téged, és nem is szeretett, ez nem kérdés.

Leirtak a pszichopata szót,hát lehet...

Örülhetsz, hogy megszabadultal tole, ez egy bantalmazo kapcsolatnak nézett ki... megha nem is fizikai bántalmazásrol van szó.

Először magadnak kell megbocsatanod,ez nagyon fontos :)

Mi történt?

Kaptál egy leckét az élettől, amiből tanulni kell.

Csak egy rossz párkapcsolat volt,semmi több.

Nem kevesebb, csak bölcsebb lettél tőle. :)

A harag idővel elmúlik.

Fel a fejjel :)

Na, az szerintem nagyon hosszú időbe telik, hogy "semmit" érezz.

Legalábbis én tizenkét év távlatában sem tudok "semmit" érezni, valami megfogalmazhatatlan negatív érzésem még mindig van. Nem erős, nem mély, de van. Pedig nem találkoztunk azóta.

Volt hasonló, nehezen tudtam magamnak megbocsátani a vakságot. Pedig, hát na. Igazból nem én voltam a hülye. Hosszú időbe telt, de szerencsére nem kellett találkozni vele.

Nem is tudom, talán majd az idő hoz megnyugvást, és az, hogy lesznek sokkal fontosabb történések az életedben, amik elhalványítják a rossz emlékeket.

Mindebből legalább a megcsalás nem volt még meg, bár érzelmi megcsalásnak ez már minősülhet azért. Az exnővel 7 napból 7 napot együtt tölteni nem volt megterhelő, én, amikor kifejtettem, hogy heti 3 nap szerintem kevés, főleg, ha akkor is társaságban vagyunk mindig, azt kaptam, hogy neki kell a magánszféra. És állítása szerint szerelmes volt. Milyen, amikor nem az? :D

Nem lehet bánni tényleg, hogy ebből nem lett több, a 7 hónap rááldozott időt is sajnálom. Tényleg ez szüli a dühöt.

Nem kell istenítse, az a másik véglet lenne, csak tisztelettel beszélnie róluk, ha már szóba kerülnek az exek.

Na látod, feltűnt neked is, hogy valami nem tiszta körülötte. Most egy kicsit fáj, de elmúlik.

Sokat tanultál ebben a kapcsolatban, pl. azt is, hogy ha valami elsőre nem tetszik azt rögtön tisztázni kell, én nem tűrtem volna el egy ilyen jelenetet se a kapcsolat elején, se később!

azt gondolnam, azert vagy duhos, mert 7 honap alatt mar kialakul ragaszkodas, erzesek, jovotervezes, es ha rajon az ember, hogy a masik mekkora f..sz, megsem sirdogalhat nagy szerelmi banatban fajdalmasan, mert mit siratna? azt, hogy egy ilyen pasival nem lesz hazassag, egyutteles, holtomiglan? marad a harag, a csalodottsag miatt

nem hiszem, hogy az egy jo kapcsolat lenne, ahol kihasznaljak egymast, vagy egyik a masikat es folyamatosan csaljak, megbantanak mindenkit. az exevel valo kapcsolatara ertem :D