Hogyan lehet a régen történt dolgokat elfelejteni és előre nézni? (beszélgetés)

Ez egyfele megtagadas es nem megoldas, igen is elö kell venni az okot miert törtent a bantalmazas stb.

Utana fel kell dolgozni , egyszeruen tövab menni a jövöbe es lezarni a multat.

Felejteni nem lehet olyan formaba ahogy irod egyszeruen muszaly felszamolni az erzelmekl es egy ertelme s megoldasal kezdeni a jövöt.

Úgy hogy muszály vagy,mert az élet megy tovább még ha fáj is!

És mindenkinek meg van a maga múltja ,fájdalma.Ne próbáljunk a jókra tekinteni!

Nem vagy egyedül.

Szerintem sehogy.

Mi az, hogy blokkoltam a lelkemben? Hogy tudom kihozni? És hogy találjam meg a megoldást?

Bocs, ha sok a kérdés.

Dobd le a stigmákat!

Bárki felhozza a multban történteket nyugodtan mosolyogva mond neki.

Igen a multban-DE MOST a most-on legyegyen a hangsúly!!!

Ha tovább is feszegeti akkor kérdezd meg tőle,hogy "MEGTUDOM VÁLTOZTATNI A MULTAT?"

NEM!!!

Tehát maradjunk a MOST-ban!

Hát pedig a sarkadra kellene állnod és végre élni az életet úgy ahogy neked tetszik! Gondolok itt arra, ha neked nincs kedved éppen főzni akkor nem főzöl, ha épp sétálni van kedved akkor tedd meg!

Harcolj az életedért, mert akik elvárják ezt tőled azok is ezt teszik! És kik Ők, hogy megtehetik, te meg nem! Fel háborít! Régen nekem is számadást kellett csinálnom, hogy mit csináltam az nap és ekkor elmeséltem...,majd visszakérdeztem,és te? Sokan azt hiszik a nő cseléd és kötelező megtanulni mindent és 100 % -ot hozni minden helyen ,helyzetben!És persze te vagy a ...ha ez nem sikerül! Nem lehet ennyi helyen helytállni, hogy még te is élvezd ...képtelenség!

Nem tudsz mindenkinek megfelelni és ez egyszer ki boruláshoz fog vezetni!

Magadnak akarj megfelelni! Ha te úgy érzed, hogy aznap ügyes voltál, megtetted a tőled telhetőt, akkor NE FOGLALKOZZ MÁSSAL, HOGY KI MIT MOND!

A többiek, meg hadd nézzenek! Örüljenek, hogy eddig a rabszolgájuk voltál!

Egy példa: Tegnap lángost kértek este! Megcsináltam, mert volt kedvem hozzá,de előtte nap nem csináltam tejbegrízt, mert nem volt kedvem! Elfogadták és nem lázadtak! Ha a párom éhezik rá valamire akkor saját maga megcsinálja,ha nincs kedvem! Nincs már belőle probléma!

Csak meg kell tanulni nemet mondani!

Ja, és még valami eszembe jutott!

Képzeld el, ha mindig mindent tökéletesen csinálna mindenki, ha soha nem hibáznánk, ha minden tökéletes lenne. Szerinted milyen lenne az?

Mert szerintem UNALMAS!

Ahhoz, hogy értékelni tudjuk a jót, rossznak is kell történnie. Ahhoz, hogy tudd értékelni az egészséged, néha betegnek is kell lenni.

Sztem minden embernek néha eszébe jutnak régi dolgok, ez így természetes. De ami történt, megtörtént! Utólag változtatni ezen már nem lehet.

Én mindig arra gondolok, hogy emberek vagyunk, éppen ezért hibázhatunk is. És ezeket a hibákat meg kell, hogy bocsássuk magunknak, ill. ha velünk szembern követtek el valamit, akkor másoknak. Hiszen mások is csak emberek és nem gépek. Egy gép nem hibázik, mi viszont igen - ez így van jól.

Ahhoz, hogy tanuljunk, hibázni kell! Gondold csak el, amikor egy kisgyerek tanul járni. Hányszor elesik - és mégis mindig újra próbálkozik. A hibáink arra vannak, hogy tanuljunk belőlük!

Minél több hibát követsz el, annál jobb leszel, annál többet és többet tanulsz.

És igen, igazuk van az előttem szólóknak: ne akarj megfelelni másoknak! Ez örök szabály!

Nem kell elfelejteni! Fel kell dolgozni,ami pedig nem igaz, nem kell vele törődni! Az a baj veletek, hogy másnak akartok megfelelni! Amíg így van, addig az életben nem lesztek boldogok! Nem tehettek mindenkit elégedetté!Nem lehet mindenkinek megfelelni És nem is kell!!!!!!!!!!!!!!!!!:)

Meg kell tanulni a lényeges dolgokra koncentrálni!

Én csak a számomra fontos emberek véleményére adok, de ott is az a vélemény fontos, aki emberségesen közli, nem pedig aki megbántani akar!

Azon gondolkodtam, van-e ennek köze ahhoz, hogy pl. 12 évesen is azt hallgattam, hogy 5 évesen az asztal alá bújtam, ha jött valaki. De folyamatosan felhánytorgatják.

Vagy mentem haza vizsga után. A fele sikerült, a fele nem. Nem azt mondták, hogy jaj de jó, a másik meglesz később, hanem azt, hogy akkor minek jártam.

Az a baj, hogy én is mindig felszedegetem a "köveket".

De épp múltkor eszembe jutott az albérlet,és hogy az alattunk lévő nénike mennyit zaklatott minket. Teljesen felidegesítettemmagam, már majdnem sírtam, azon tépelődtem, hogy jól fel kellett volna képelni vagy párszor. Aztán lett egy világos pillanatom,elkezdtem mondogatni, hogy vége, vége, vége...

és bevált. Azóta ha eszembe jut valami megpróbálom magamnak mondogatni, hogy vége és keresek is valami elfoglaltságot, pl itt a Hoxán egy fórumot és elkezdek beszélgetni vkivel. (Gyógyít a Hoxa :D )

Persze van, amikor ez se segít. :S

Férjem olyan könnyedén vesz mindent: pl az anyós általi sebeket is mindig sikerül felszakítanom, minden sérelmemet sikerül előhoznom olyankor, erre a férjem csak viccesen ennyit mond:

jobb lenne odaköltöznöd, ha ennyire fontos anyám :S Hát erre mit mondjon az ember ?! De legtöbbször a férjem ilyen jellegű hozzászólásaival szokott kizökkenteni

Mindig ez a "mi lett volna, ha...". Ez kattog mindig a fejemben. Kár, hogy nem lehet visszamenni az időben.

Az ilyesmi magától alakul ki az emberben, vagy valami hatására?