Hogyan kell megbecsülni? (beszélgetés)
Azt nyújtod magadból, ami neked is örömet okozna, jól esne....
Csak akkor tudod igazán,ha már elveszítetted!
Szerintem ha valaki megtapasztalja hogy milyen az ha nagyon lenn van,és mi az amikor nagyon fenn,akkor fogod átérezni teljesen és értékelni azokat a dolgokat,amiket felsoroltál.Sok ember elégedetlenkedik a sorsával,valami mindig hiányzik.De ha sikerül megszerezni azt amire vágysz,mindig jön a következő,és eljöhet az idő,amikor mindened megvan,mindent láttál,és még akkor is hiányzik valami.Szóval aki multimilliomos,biztos jól érzi magát,de van hátulütője is:lehet hogy nincs időd a családodra,mert mindig a pénzt kergeted.Félsz attól,hogy nehogy elveszítsd azt amid van.Esetleg megromlik az egészséged.Vagy életunt leszel.Szerintem neked valami újdonság hiányzik az életedből.Én is szoktam ezt érezni néha,de ettől függetlenül hálát adok azoknak a dolgoknak,amim van.Volt 1dolog,amire nagyon vágytam évekig.Sok időbe telt mire megszereztem,ha erre a dologra gondolok,mindig elmosolyodom,és még mindig ugyanúgy örülök neki:)Legszívesebben én is nekivágnék valami kalandnak:az idén jutott eszembe,hogy szívesen végigmennék Spanyolországban az El Camino zarándokúton,ami több száz km gyaloglás,viszont nagyon sok ember azt mondja,hogy ettől teljesen más emberré válik.Csak te vagy,a gondolataid,meg a gyönyörű táj.Mindenféle nemzetiségű emberrel találkozol,és ott mindenki egyenlő,mindenki ugyanazért van ott.Amúgy most már van 1magyarországi kezdeményezés is,ez csak 4-500km kb.Ezt csak 1példának hoztam fel,sokan ezt nem tehetik meg(munka,család,stb).Néha környezetváltozás kell,és egyből másképp látod a dolgokat:)Sokan mondjuk azt mondják,hogy önmagunkban kell keresni a boldogságot:)
Ezzel egyetértek. Folyamatosan nyilván senki nem boldog, mert az lehetetlen, hogy mindig minden klappol.
:)))
....akkor és ott....
Jól elírtam.
Nem vagyok tudós, sem lélekbúvár, csupán tapasztalati lény...
Nálam a boldogság pillanatokból, néhány perces felfokozott érzelmi állapotból áll, és hiszem, vallom, hogy nem egy folyamatos, állandó állapot.
Amiről Te beszélsz, úgy gondolom, az a kiegyensúlyozottság, amire vársz.
Persze lehet hogy tévedek, csak én így gondolom.
Boldog lehetsz egy illattól , egy találkozástól, egy szellőtől is.
Ha értékeled, és felfogod, hogy az akkor és most szindróma, csak akkor és most működik.
Szerintem....
Keresd meg magadban(!)hogy téged mi tesz igazán boldoggá,és élj aszerint:)
Szerintem ha megérted,hogy valami mennyit is ér,és aszerint is cselekszel,akkor már meg is becsülted.
Ne alkudj meg,legyél boldog!
Semmi sem kell a boldogsághoz,csak az hogy boldog akarj lenni.Ha ehhez tenned kell valamit,hát tegyél.
Mindenkinek joga van a boldogsághoz!:)
Igyekszem nem eltékozolni.
Az is érdekes, igen, hogy sok esetben ha már valamit elveszített az ember, aztán jön rá, hogy milyen fontos volt számára.
Igaz, ez a probléma sokakat érint.
Akkor lehet bízni a legjobbakban és megragadni a lehetőségeket.
Ne tékozold el - ezzel mebecsülöd
Hát a jövőt mindenki bizonytalannak érzi,többek között én is...Szeretném azt mondani,h lesz külön lakásom,2 szép gyerekem ,csodás férjem,de a mai világban ez már sokmindenen mulik...többek közt az anyagiakon.
Nemrégiben betekintést nyertem egy sokkal, de sokkal rosszabb környezetbe , mint amiben élek. Pedig nem vagyok gazdag...jelenleg nincs is munkám. Persze sokkolt és megfordult a fejemben, hogy te jó ég, én hálás lehetek azért, hogy minden nap fürödhetek, hogy van itthon fűtés, hogy étel kerül az asztalra.
Ezen kívül el tudom magam látni, nem vagyok egészségileg károsodott.
Vannak, akik szeretnek és akikre számíthatok.
De bizonytalannak érzem a jövőm.
Tengeri hal, olajos magvak, olíva olaj, szívbarát margarin megvan :)
Azt észrevettem, hogy mikor jó idő van, sok napsütés, minden barátságosabb...
egyél halolajat! :))
tréfa félre..van amikor csak egy kis plusz tápanyag hiányzik ahhoz hogy a kedélyünk jobb legyen.
Erre jó az Omega 3.
olvass utána mi minden okoz depit,és mi minden jó rá.
Hazudnék,ha azt mondanám,boldog vagyok 100 százalékosan,mert boldogabb lennék,ha pár dolgo megadatott volna az életben....például ha szüleim nem válnak el 7 éves koromba,és én is tudnám milyen érzés ugy hazaérni suliból,hogy anyukám főz,vagy palacsintát süt...helyette ott állt apukám a tüzhely mellett és boldog voltam attól is.De azért lehetett volna másképp is.űCsak ilyenkor mindig arra gondolok,hogy másnak még ennyi sem jutott.Én sem érzem teljesen boldsognak magam,sőt!de ez van,néha meg majd kiugrom a bőrömből...Jelenleg a "nem ugrom ki a bőrömből korszakom van" ...:)
Persze, örülök annak is, hogy nagyjából egészséges vagyok. Én hajlandó vagyok megalkudni. Tehát ti is értékelitek, amitek van és attól próbáltok meg boldogok lenni?
Arra neveltek, hogy ne legyek hálátlan és telhetetlen, ezért nem vagyok az, de úgy igazán, kitörő örömmel nem sikerült mostanában fogadnom semmit.
Tudod aranyom ha reggel felkelek mert szerencsém van és ue sikerül....első dolog a tükör mert az nem hazudik....nos belenéz és lát majd amennyiben sikerül az ajtóig elvánszorognom,kitárom sarokig és mély levegőt szippatok -olyan igazi frisset ha találnál-...én ettől már boldognak érzem a napkezdést...ztán meg magamat ha megböcsülöm...no az a legjobb,az anyagiaknak nem tulajdonítok fontosságot...ha van legyen,ha nincs anélkül is el leszek vhogy...ezt gondlom ja ja
Mit hiányolsz az életedtől? Mitől nem vagy boldog, illetve mitől éreznéd magad boldognak?
Attól, hogy másoknak rosszabb, semmiképp nem szabad jobban éreznünk magunkat szerintem, mint ahogyan attól sem rosszabbul, hogy másnak meg jobb :)
Valahol talán önmagaddal nem vagy megbékélve, önmagadat nem becsülöd meg és ezért érzel, vagy épp nem érzel így...
Hát ilyen,de még ehhez hasonló levelet sem olvastam sose...:)Mindennek örülni kell,amink van!!De ha van valami konkrétum,háát...ha van valamid,de nem tudod,h örülsz e neki egyáltalán vagy sem,akkor ha egyszer az életben valami oknál fogva elveszíted,megtudod,hogy boldog vagy boldogtalan vagy-e nélküle...És igen,van akinek csomó mindene nincs meg,de ettől még lehet boldog,mert egy halom más dolga viszont megvan."nem vagyok boldogtalan,de különösebben boldognak sem érzem magam"-hát ez olyan hétköznapi érzés.:) Sokan vannak így.
Tudom jól, hogy annyi ember van a világon, akinek ezerszer rosszabbul megy a sora, mint nekem. Viszont sok olyan is van, akinek jobban.
Nem tartom magam nagyravágyónak.
Van fedél a fejem fölött, van mit ennem, van aki szeret. Ezért hálás vagyok és szeretném megbecsülni. De hogyan kell valamit megbecsülni? Attól, hogy felfogom a jelentőségét, már meg van becsülve?
Nem vagyok boldogtalan, de különösebben boldognak sem érzem magam. Alkudjak meg ezzel? Örüljek, hogy nem rosszabb és kész?
További ajánlott fórumok: