Hogyan érveljek? Segítsetek! (beszélgetés)

Egyetértek!

Egyébként most olvastam el a hozzászólásokat, így a legutóbbi írásaim már okafogyottá is válhattak.

De talán, akik olvassák és hasonló helyzetbe kerülnek a gyerekeik, vagy akár a saját életük során, azoknak egy kis támpontot jelenthetnek.

Bocsi, de az én számításaim szerint 30-18=12, míg 36-17,5=18,5!!

Tudom, hogy ez a 6,5 év MOST MÉG nem sokat számít, de majd igenis számítani fog! Elég, ha elolvasod az előző hozzászólásaimat.

A nős-gyerekes férfi pedig továbbra is TILOS!!! (legalábbis az én értékrendemben)

Előző folytatásaként jelezhetnénk, hogy azért nem minden esetben hosszúak ezek a kapcsolatok.

A fiatalabb pasik általában egy idő után korban jobban hozzájuk illő társat keresnek, így a nő egyedül marad.

Ugyancsak egyedül maradnak azok a nők is, akik mellől BOCS! de "kihal" a férjük.

Bár akadnak 90 éves, vagy annál idősebb férfiak is, lásd Faludy Györgyöt, aki 96 évet élt, aztán hátra hagyott egy nála 65 évvel fiatalabb feleséget. Azzal tehát mindenképpen számolni kell, hogy jelenleg a magyar férfiak átlag életkora 68,2 év, míg a nők életkora ennél 8,3 évvel több.

De mi is jön ki ebből?

Semmi egyéb, mint az, hogy egy lány, aki majd' 20 évvel fiatalabb, mint választottja, közel 30 éves özvegységre számíthat!!!

Tudom! Tisztában vagyok azzal, hogy egy 19-20 éves lánynak az egymillió gondolata között, még egy fél helyet se foglal el az, hogy mi lesz mondjuk 30-35 év múlva, de hidd el ez nem mellékes!! Akkor ő csupán 49-54 éves lesz!!! Sok esélye - özvegyként - tartós kapcsolatra már nem lesz, viszont leélheti a 25-30 évét magányosan.

Ha ez kell valakinek, hát rajta!!!

Való igaz, hogy mindenkinek kell, hogy lehessenek titkai! Nem is állítottam, hogy ezeket ki kellene kutatni, vagy éppen faggatózni volna célszerű!

Csupán annyit írtam, hogy én - és ismétlem a saját helyzetemben - mit tennék.

Egyrészt tapintatosan - nem célozgatva, faggatózva - mintegy érdeklődnék, hogy milyen véleménye van egy ilyen kapcsolatról.

Ezt nagyon egyszerűen szóba lehet hozni, hiszen a sztárvilágban, vagy "celebek" között számtalan ilyen kapcsolat létezik/létezett. Csak ízelítőül: Keleti Andrea és férje, korábban Kiszel Tünde és élettársa, vagy éppen Dobó Kata és Andy Vajna (30 év) Ernyei Béla és felesége (38 év) Vásáry Tamás zongoraművész és felesége Tunyogi Henriett (41 év) és még sorolhatnám ezeket.

Tehát csak szóba kell hozni valamelyiket és nagyon tapintatosan érdeklődni a véleményéről, aztán a sajátunkat megfogalmazni.

Ami akár lehet pozitív is az életkori különbségekre, de szigorúan jelezni a függetlenséget, azaz nős-családos férfi, vagy fordított esetben nő, az szigorúan TABU!!!

Nem olyan "kemény dolog" őszintén beszélgetni a saját lányunkkal!

Persze könnyen beszélek, mert nálunk más a helyzet. Kezdettől fogva alapkövetelmény volt az őszinteség.

Soha nem faggatóztunk, így inkább a lányaink nyíltak meg mindig.

Mikor iskolába vittem a kisebbik lányomat, vagy éppen onnan haza, nekem soha nem kellett semmit mondanom. Legfeljebb ühüm, ah, jó, OK, stb. De rendszerint elég volt bólogatnom is (Mint az öreg székelynek az ajtó előtt)

Sziasztok, látom, még folyik a vita vége....;)

jozsi.38, utólagos engedelmeddel megnéztem a gyerekeidet, csudi jó fej gyerekek, gratulálok! :)))))))))

nem, éjjel zongoráztam és sütiket, meg a mai ebédet csináltam szinkronban.

Ès csak feltüüüünt, hogy kiestem a párbeszédbööl a fórumon, ezért durcásan kicsúfoltalak Titeket (persze kedvességbööl), mert nem szüünik a veszekedésetek, én meg a bolondórámban járok...de már megyek csicsi, jó éjt, szép napot!

"Réka nééééniii! A Gertrúdka nem akarja ideadni a róoozsaszíín ceruzáááát!"

(Bocsánat, már kezdek álmos lenni, nem bírok magammal. De nem lehet inkább velem foglalkozniiii? Olyan kedves és szeretetreméltó vagyok -most éppen.)

:)).

"Réka néni, a Pistika meghúúúzta a hajaaaam!"

"Nem igaaaaz, mert a Bigyóka elvette a homokozóvödörööömt!"

"Mert azt mondta az eperkémre, hogy nem is tudok máálnát rajzolniiiii!"

Hát nem édesek és szörnyen cukik? :))))

Én is olvastam már nem egyszer,hogy másokat rosszindulatúnak,irigynek tituláltál.

Tudom,hogy a Te típusodnak hiába próbálná felnyitni a szemét bárki is,tulajdonképpen képtelenség,mert bizonyos iq kell hozzá,hogy saját hibáit belássa az ember.

A pszichológia külön tárgyalja azt a típust,aki mindenkit hülyének lát,csak önmagát nem.:D De ez még nem is olyan nagy gáz,de ha a környezete ezt pont fordítva látja,és még ekkor sem esik le neki a tantusz,az már durva.

Az utóbbi napokban ,mióta indult ez a topic,pár hozzászólásodat felolvastam itthon,mit reagálnak erre mások..,kíváncsi voltam.. Hangosan röhögtek...Ilyen naivitás felnőtt korban már félelmetes,mások kritizálása meg ilyen alapokkal konkrétan nevetséges.

Én sem vagyok egy agytröszt,bár szívesen kinyilvánítom elég sűrűn kicsit nyersebben is a véleményem,de önmagamat tökélynek soha nem állítanám be.. Sőt,még közel tökéletesnek sem...D /bármikor szívesen írok a paráimról,a hiányosságaimról,nem szégyenlem..,ember vagyok.Azt szégyenleném,ha nem akarnék szembenézni ezekkel:)/

Józsi 38 egyáltalán nem rosszindulatú,ezt csak Te látod így..

Egyébként valójában tényleg szórakoztató amiket írsz,szinte hihetetlen,hogy van ilyen..:D

Hát még én a te fajtádon mennyire jól szórakozok;D :-)))))))))))))

De azért légyszi idézd már be,hogy én máshol kit mikor irigyeztem és rosszindulatúztam le,mert nem emlékszem,és nem találom soraim közt sem!

De adok neked egy kéretlen jó tanácsot.Tegyél rendet az életedben,ha nem a megfelelő emberrel élsz és boldogtalan vagy,akkor azt ne másokon vezesd le.Értem én,hogy megkeseredett vagy,de az legyen a te problémád!Talán meg is érdemled?;D

Hát,ha lehet több mint egy évtizedet élni rózsaszín ködben,akkor sose múljon el:-)))

Rám inkább mondják,hogy realista,sőt inkább a pesszimizmus felé hajló ember vagyok,mintsem ok nélkül optimista.Már akik kicsit is ismernek.És váltam is már el,a saját elhatározásomból.Ahhoz elég volt pár év még fiatalon is,hogy felmérjem így nem lehet leélni egy életet.De a te rosszindulatod nagyon szánalmas.Szörnyű életed lehet,sajnállak:-(

Egyébként nincs köd előttem.,csakhogy megnyugtassalak,nehogy álmatlan éjszakáid legyenek miattam:D

Bárkivel bármikor megtörténhetnek olyan dolgok amire sosem számított volna.Az nem mindegy,hogy krízis helyzetben hogyan gondolkodunk,mit teszünk.

Hát akkor élj a realizmusodban,nekem az nem fáj:D

Én elégedett vagyok a saját családommal,ha tetszik,ha nem.Ide pedig bárki írhat véleményt,hiszen ezért indítanak fórumokat.Akinek nem tetszik,ne tegye.Mindenki csak azt tudja leírni,Ő hogyan él,Ő mit tenne a kérdező helyében,hogy látja a dolgokat.És mindenki azt hisz el,amit akar,magánügy:-))

Aztán a saját életét mindenki maga oldja meg ahogy jónak látja,vagy ahogy tudja.

Nekem továbbra is az a véleményem,ha egy anyának heteket kell morfondírozni azon,hogyan beszélhetne a gyerekével bármiről,szóba hozhat e kényes témákat,mert attól fél elveszíti,akkor ott bibi van.

Aztán tessék,nem is az a helyzet amit gondolt.

De miért nem lehetett ezt már korábban tisztázni?

Én még most sem értem:-))

Irritál,mert nagggyon irigy vagy:-)))))))))))))

Próbálkozz te is,hátha sikerül.Ha még nem késtél le róla:D