A hipochondria hogyan diagnosztizálható? (beszélgetés)

Úgy, hogy félsz egy olyan vélt vagy valós betegségtől, amitől úgy gondolod hogy meghalhatsz!

Mi van a hipochonder sírkövére felírva?

- "Na ugye!"

(vicc)

Egyszerű műtétre készültem, de azért majréztam. Mondtam a doktornak hogy pánikbeteg vagyok. Nem kell félni, nem fog fájni, ás ezt nem viccesen mondta. Gondolom fogalma sem volt mi a pánikbetegség

Más esetben az altatóorvos olyan megnyugtató, megértő volt, hogy le a kalappal előtte. Nem kevés empatikus eü-i dolgozóval találkoztam "pályafutásom" során

a segitőszakmákban muszáj azért valamennyire "munkadarabnak" látni az embereket, részint a problémamegoldás miatt, részint önvédelemből.

Erre kéne a megfelelő kommunikációs oktatás, hogy a dokik, nvérek, stb se kattanjanak bele lelkileg, de a betegek se szenvedjék meg. De ez az első pillanattól az utolsóig fontos lenne a képzésükben. Jelenleg ez hinyzik sajnos.

Az a baj, hogy a környezet és az orvosok sem tudnak sokszor jól kommunikálni az ilyen betegekkel. A fiam most orvostanhallgató, első évben tanulnak orvosi kommunikációt, a a tanayag tartalmazza, hogyan kell felismerni a szorongó beteget és helyesen kommunikálni velük, de

1, mire kikerülnek, pláne szakorvosok lesznek elfelejtik

2, a legtöbb orvosjelölt kifejezetten érzéketlen, pl. az abszolválja sikeresen a trancsírozós tárgyakat, akinek semmit sem jelent, hogy halott embereken gyakorolnak, az érzékenyebbeket hülyének nézik/lenézik, ezért igyekeznek elnyomni az érzéseiket.

A legtöbb, mire kikerül az egyetemről csak munkadarabnak látja a betegeket. A ritka jó orvost meg kell becsülni. :-(

A legjobbakat kívánhatom csak,,és jó hogy vannak támogatóid:))

Gondolom ez is mindenkinél más,,nem a támogatás megvonására irányult a mondandóm.

Csonka András

[link]

Ha lehetne gyógyitani Csonka bizonyára gyógyíttatná, sőt maszekban is tellene neki

Csak kapisgálja mindenki más akinek nem ez a foglalkozása.

Viszont ha az illető nem megy kezelésre(akkor is kétséges),,,ez egy tipp, hogy ne bolonduljon meg mindenki a környezetében.

Lehet hogy van jobb módszer is,,de midenesetre nem kell alá adni a lovat.

Amég van közönség, addig van műsor is, vagyis, ha nincs közönség nincs műsor.

NE foglalkozz vele. Ne is hallgasd meg. Tegyél úgy, mintha nem is hallanád. Egy idő után leszokok az önsajnálatról. Esetleg mondd azt, hogy valamiben úgy is meg kell halni, senki nem él örökké. Esetleg válasszon a betegségek közül és csak arra koncentráljon.

Amikor látja, hogy nincs vevő a panaszaira, akkor egyszer csak abba hagyja.

Találtam neked valamit, kedves Anonim:

[link]

Ezek szerint.

1. makkegészséges;

2. böcsületes orvosokkal van dolgotok.

Nehéz ügy, mert egy idős embernél természetes, hogy itt fáj, ott fáj. Ráadásul idős embernél jogos is az aggodalom, mert ilyenkor gyakoribbak az ilyen-olyan súlyos betegségek.

Esetleg a háziprvossal beszéljetek, ők is tudnak hangolatjavító, szorongáscsökkentő gyügyszereket.

Széles skála. Néha a hasára panaszkodik. Volt már többször alsó, felső tükrözéstől kezdve az ultrahangon át a kilégzéses allergiavizsgálatig mindenen. Negatív minden. Máskor a bőrével van gondja. Leszedetett már mindent, ami leszedhető, szemölcstől anyajegyen át a bőrkeményedésig. Aztán a háta fáj, aztán a feje és akkor azzal megy mindenhová a fejfájásklinikától kezdve.

Nem a pénzt sajnálom, amit erre költ, hanem hogy ezzel telnek a nyugdíjas évei ahelyett, hogy még élvezni ezeket az időket. Mondjuk az pénzt is költhetné másképp magára, a kényelmére, örömetokozó dolgokra.

Nehéz dolog ez...

Nem lenne szabad hagyni, mert lehet rossz vége is a dolognak. (Tapasztaltam.)

Próbálj meg úgy gondolni a családodban élő hipochonder problémáira, hogy felteszed a kérdést: bele lehet-e halni a hipochondriába?

Aztán "gugli a barátod"...

(Saját tapasztalatom erről: igen, a hipochondriába, sajnos, bele lehet halni!)

Csődközeli állapotba vihet egy családot könnyen ,igen.

Úgy értettem hogy esetleg a közvetlen hozzátartozók beszélhetnének a háziorvossal.Vagy ötletet kapnak,,vagy tényleg próbál segíteni,,bár ez esetleges.

Ez attól is függ, milyen betegséget képzel magának, az bármilyen vizsgálattal egyértelműen kizárható-e. Ha nem, akkor sajnos nem csoda, ha nem nyugszik meg.

A másik, hogy milyen tünetei vannak és erre kap-e kielégítő magyarázatot az orvosoktól?

Pedig nem hiszem,hogy van más útja.

Talán ha egy orvos javasolná neki a terápiát elfogadná.