Hogyan éltétek meg a találkozást a nagy Ő-vel? (beszélgetés)

Az égvilágon semmit nem éreztem, azon kívül, hogy jéé, új srác a társaságban. Amikor észrevettem, hogy talán próbálkozik nálam, még nevetve meg is jegyeztem a barátnőmnek, hogy ez a srác akar tőlem valamit, de én semmit.

Aztán 3-4 hónap után megváltoztak a dolgok, miután jobban megismertük egymást, akkor ébredt fel bennem a vonzalom, és ebből lett a szerelem.

Ma a munkahelyen összenéztem egy férfival. Kétszer is. Először messziről szúrtuk ki egymást, majd elhaladt mellettem és visszanézett, a szemembe. Nagyon szép szeme van. Feldobta a napomat. Két éve már felfigyeltem rá, buszpályaudvaron.

Hozzánk jár ebédelni, úgy tűnik. Néha majd lenézek egyedül, ki tudja. De jó volt, és kellemes érzés ez az egész, és valahogy megmaradt bennem.

Az. XD

Persze akkor nem talaltam viccesnek, amikor kiderult.

Én 12 éves voltam, ő 13. Nem röhög! :-D

Én először utáltam, ő azonnal oda meg vissza volt értem. Húztam az agyát, aztán szép lassan megszerettem. Szóval én nem hiszem, hogy bele tudnék szeretni valakibe csupán ránézésre. Nekem idő kell hogy kialakuljon.

Lassan 36 eve lattam utoljara.

Gondolkodom, hogy elsetalok a nyaron a lakasa fele, hatha meglatom tisztes tavolrol.

az egy kedves szìnes àllat :)

ha beutod youtube-ra videot is talalsz.

Pont ez történt a keresztfiammal 20 éves korában. A történet folytatása:

Akkor megállt a metró és a lány kiszállt. Visszanézett a fiúra, akinek földbe gyökerezett a lába és az ajtó bezáródott, majd a metró elindult.

Soha többet nem találkoztak, de azóta sem felejtette el. :)

Csillàmf#szlàmàt

Az mi az?