Hogyan élted túl édesanyád elvesztését? (beszélgetés)

Köszönöm.

Annyira szörnyű és közben nagyon szép volt a temetése. Minden tökéletes volt- gyönyörű búcsúztatás, szem nem maradt szárazon.

nagyon fáj, de hiszek Istenben, hiszem, hogy ott van és Neki már jó.

Csak nekem szörnyű a hiánya...

Nyugodjek bekeben!

Enged hogy pihenjen nyugodtan,anyukam sokat sirt amikor meghalt az apja/apo/es egyszer megjelent almaba es arra kerte ne sirjon mert o fuldoklik a vizben/konnyektol/mintha elvagtak volna a sirast,pedig meghalt az edesanya/nanyo/es negy testvere.

Nagy ölelés neked, így ismeretlenül is... tudom, mit érzel, az én anyukám két hónapja halt meg

:(((

nagyon beteg volt, de így is nagyon nehéz...

Remélem ma már jobb hangulatban vagy,bár tudom és átérzem fálydalmad.

Köszönöm szépen a bíztató szavakat.

Nem kell semmit mondanod,minnél több barát vesz körül annál több ember miatt kell itt maradnom.

Mától te is közéjük tartozol:-)

Köszönöm a kedves szavaidat, igen az vigasztal, hogy nem kellett szenvednie.Mire megtudta volna, hogy ennyire beteg, már nem ...

Neked nagyon-nagyon sok erőt kívánok. Hiszem, hogy akarattal erősebb lehetsz a betegségnél.Nem is tudom, mit kell ilyen helyzetben mondani...

Talán: ne ad fel - én nagyon szorítok, hogy sikerüljön!!!

Vívom a harcom,ennyi.Élni akarok.Nem magamért ,értük! A gyerekeimért,az unokáimért. Aranyos vagy,de ne sajnálj,nem adom könnyen magam:-)A naplómban mindent felválaltam azért,hogy erőt adjak és példát mutassak azoknak akik szintén kűzdenek.

Mindenki ragaszkodik az életéhez,,de van egy periódus amikor már jobb feladni. Az én Anyukám 3 nappal a halála előtt megkérdezte tőlem"tegyünk pontot a végére?" Utána elment. Mert el akart menni!

Nagyon haragudtam rá ezért.

Engem, minket akart megkímélni!!!!

Ezt a fajta dühöt én is megismertem. Életem nagy szerelme csak azért képes volt meghalni, mert nem volt kedve a transzplantációs listára felkerülni.

A mai napig is haragszom rá. (igenis, haragszom)

Sajnálom, hogy betegség van az életedben. Na, ezt igazán nagyon hülyén sikerült megfogalmaznom, de jobban nem ment.

Nem is tudok mit írni, mert iszonyúan igazságtalan dolognak érzem azt a sorstól, akinek ilyen problémája van.

Minden nap eszembe jut.Nem tudtam feldolgozni.

Belülről őrlöm magam.Rettenetes düh,amiért nem foglalkozott magával-elhanyagolta a betegségét.Nem szólt nekünk-pedig ma is élne.Mély szomorúság,hogy már nem láthatta a kislány unokáját,nem lehet velünk.Pont akkor lettem terhes,amikor haldoklott.Reggel megcsináltam a tesztet,pár órával később tudtam meg,hogy napjai vannak hátra.Senkinek nem szólt.Nem akart már élni."Ilyen az élet"Ezt mondta a dokim-"tovább kell menni"Csak nagyon,nagyon nehéz:(((

Én is azzal kűzdök amivel Judit Édesanyja.

Édes Juditkám!

Vigasztaljon legalább az a tudat,hogy "neki már nem fáj semmi,ott nem kell fázni és szenvedni"

Megmenekült a fájdalomtól és a kínok -kínjától. Biztos vagyok benne,hogy nagyon jó ember volt,hogy ezt a kegyes halált szánta neki a sors. Tudom azoknak nagyon nehéz akik itt maradnak,nagyon sajnálom:-(

:(((((

Persze, hogy tudta, hogy szereted:)

Én is fogtam Keresztmamám kezét amikor már haldoklott. Egyedül már nem tudott felülni, csak nézett ki az ablakon. Felültetem, lefektettem. Kérdezgettem, hogy hogyan jó neki. Valamit biztos félreérthettem, mert olyat mondott, amit soha életében: "de hülye vagy Julika".

Ha erre gondolok, a mai napig is csak mosolyogni tudok:)

"Kérlek gyere vissza csak egyetlen percre,

had tegyem újra kezem a kezedbe"

Nagyon szép volt a versed.

Még a végén sírni fogok.

Igen. Várva várt egyszem gyerek voltam egy jó házasságban.

Sokat segített a gyerekeim mellett is.

Nem is tudom még felfogni. Jó, hogy leírhatom...

Nagyon fáj. Tegnap előtt fogtam a kezét és mondtam Neki, hogy Anyu nagyon szeretlek. Azt válaszolta, hogy tudom kislányom....

Köszönöm Nektek.

75. évében volt, semmi de semmi előjele nem volt. 3 hete még vigyázott a 2 éves fiamra és mentek a lányomért az oviba.

Fiatalos, jókedvű, nagyhangú volt, akit mindenki szeretett. 38 évig óvodát vezetett. Én egyedüli gyerek vagyok 15 év házasság után születtem. Apuval 52 éve voltak házasok.

Rosszul érezte magát. a háziorvos kórházba küldte.

A vizsgáltaoko többszöri áttéteket mutattak - minden előz ejel nélkül.

Csak az nyugtat, hogy nem szenvedett. 2 hétig volt kórházban, mindent megkapott. le a kalappal a veszpémi kórház orvosai és nővérei előtt.

csak nagyon féj...

Nagylány lett?

Érdekes megközelítés.

Szeretnék valami vigasztalót mondani, de nem tudok:(

Ha itt lennél, -és nem csak a virtuális térben-, akkor megölelnélek, talán akkor egy picit kevésbé fájna :(

Részvétem :(

Egyetértek az előttem szólókkal. Nehezen. Az enyém 35 éve halt meg, 12 éves voltam. Egész további életemre rányomta a bélyegét :( Persze felnőttem és nagy gyerekeim vannak, de mindig hiányzott és hiányozni is fog. 3 év múlva annyi idős leszek mint ő volt amikor elment.

Borzasztó az ilyen váratlan halál, mennyi idős volt?

Az én édesanyám is rákban halt meg.

Őszinte részvétem....nem tudok mit írni nekem az apám halt meg 4 éve...:((

Az idő majd tompítja a fájdalmat, de az még soká lesz...ne legyenek illúzióid. Sírd ki magad, hátha sikerül, mert nekem pl. 4 év alatt sem sikerült és ez még így rosszabb...

Kedves Judit!

Fogadd részvétemet:-((

Engedd szabadon a könnyeidet. A sírás segít,kimossa a bánatot belőled,de sajnos az emlék örökké gyötörni fog ahogyan engem is.

Én az íráshoz fordultam. Kiírtam magamból a fájdalmat. Bemásolom az első versemet amit akkor írtam. A többiektől elnézést kérek.

Anyu gyere vissza!

Az utcán sétálva láttam egy asszonyt, s gyermekét.

Megpróbálnám megállitani az idö kerekét.

Visszaforgatni, hogy újra velem lehess,

hogy örülj velem,s újra velem nevess!

Szivesen állnék újra a sarokba,

ha mondanád újra a kezemet fogva:

"Légy jó és mindig szerény,

az életben ez a legnagyobb erény."

-Én mindig jó voltam Anya és tiszta,

de sajnos már ezzel sem hozhatlak vissza.

Azóta körülöttem is van két pici gyerek.

Arcukon ott ragyog a te szürke szemed.

Fényképed elöttem, s várom a jelet

"Kicsim bármi történik is édesanyád szeret,"

Kérlek gyere vissza csak egyettlen percre,

had tegyem újra kezem a kezedbe.

Simogass újra mint mikor gyermek voltam,

hisz nem szerethet többé senki magánál is százszor jobban.

-S kérlek Te ott fenn, ha olyan jó vagy.

Engedj kérésemnek, hisz az nem oly nagy.

Szeretnék anyával újra együtt lenni.

Ezt megtenni, tudom neked semmi.

Ha válaszod:sajnos ezt nem lehet,

hogy találkozhassunk: én is tiéd leszek.

Utána olvasd el kérlek a naplóm 12. bejegyzését. Csodálkozni fogsz. Anyu 15 éve ,hogy elment,de amit oda leírtam annak minden szava igaz!