Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan élted túl édesanyád elvesztését? fórum

Hogyan élted túl édesanyád elvesztését? (beszélgetős fórum)


1 2
43. pmjudit (válaszként erre: 42. - Margareta51)
2009. máj. 28. 22:01

Köszönöm.

Annyira szörnyű és közben nagyon szép volt a temetése. Minden tökéletes volt- gyönyörű búcsúztatás, szem nem maradt szárazon.

nagyon fáj, de hiszek Istenben, hiszem, hogy ott van és Neki már jó.

Csak nekem szörnyű a hiánya...

42. margareta51 (válaszként erre: 39. - Pmjudit)
2009. máj. 28. 21:44

Nyugodjek bekeben!

Enged hogy pihenjen nyugodtan,anyukam sokat sirt amikor meghalt az apja/apo/es egyszer megjelent almaba es arra kerte ne sirjon mert o fuldoklik a vizben/konnyektol/mintha elvagtak volna a sirast,pedig meghalt az edesanya/nanyo/es negy testvere.

41. pmjudit (válaszként erre: 40. - Caravell)
2009. máj. 28. 21:27
Köszönöm - tényleg nagyon nehéz, de hiszem, hogy Neki jobb így...
40. caravell (válaszként erre: 39. - Pmjudit)
2009. máj. 28. 21:17

Nagy ölelés neked, így ismeretlenül is... tudom, mit érzel, az én anyukám két hónapja halt meg

:(((

nagyon beteg volt, de így is nagyon nehéz...

2009. máj. 28. 20:58
Ma temettük anyut - szép volt, nagyon megható - de azóta csak sírok...
38. minerva223 (válaszként erre: 36. - Pmjudit)
2009. máj. 24. 08:48

Remélem ma már jobb hangulatban vagy,bár tudom és átérzem fálydalmad.

Köszönöm szépen a bíztató szavakat.

Nem kell semmit mondanod,minnél több barát vesz körül annál több ember miatt kell itt maradnom.

Mától te is közéjük tartozol:-)

37. pmjudit (válaszként erre: 36. - Pmjudit)
2009. máj. 24. 08:14
ad= add - bocsi.
36. pmjudit (válaszként erre: 30. - Minerva223)
2009. máj. 24. 06:53

Köszönöm a kedves szavaidat, igen az vigasztal, hogy nem kellett szenvednie.Mire megtudta volna, hogy ennyire beteg, már nem ...


Neked nagyon-nagyon sok erőt kívánok. Hiszem, hogy akarattal erősebb lehetsz a betegségnél.Nem is tudom, mit kell ilyen helyzetben mondani...

Talán: ne ad fel - én nagyon szorítok, hogy sikerüljön!!!

2009. máj. 23. 23:23
Az én anyukám négy éve ment el, minden előjel nélkül hirtelen. 47 éves volt, és halála előtt 20 perccel még beszéltünk telefonon. Jókedvű volt, fél óra múlva meg halt. Azóta sem tudtam feldolgozni és nem tudom elengedni. Ezt talán nem is lehet. Nincs olyan óra, hogy ne gondolnék rá, és na fájna a hiánya.
34. minerva223 (válaszként erre: 32. - E87e4cce43)
2009. máj. 23. 23:12

Vívom a harcom,ennyi.Élni akarok.Nem magamért ,értük! A gyerekeimért,az unokáimért. Aranyos vagy,de ne sajnálj,nem adom könnyen magam:-)A naplómban mindent felválaltam azért,hogy erőt adjak és példát mutassak azoknak akik szintén kűzdenek.

Mindenki ragaszkodik az életéhez,,de van egy periódus amikor már jobb feladni. Az én Anyukám 3 nappal a halála előtt megkérdezte tőlem"tegyünk pontot a végére?" Utána elment. Mert el akart menni!

Nagyon haragudtam rá ezért.

Engem, minket akart megkímélni!!!!

33. e87e4cce43 (válaszként erre: 31. - Tixtina)
2009. máj. 23. 23:03

Ezt a fajta dühöt én is megismertem. Életem nagy szerelme csak azért képes volt meghalni, mert nem volt kedve a transzplantációs listára felkerülni.

A mai napig is haragszom rá. (igenis, haragszom)

32. e87e4cce43 (válaszként erre: 30. - Minerva223)
2009. máj. 23. 23:00

Sajnálom, hogy betegség van az életedben. Na, ezt igazán nagyon hülyén sikerült megfogalmaznom, de jobban nem ment.

Nem is tudok mit írni, mert iszonyúan igazságtalan dolognak érzem azt a sorstól, akinek ilyen problémája van.

2009. máj. 23. 22:53

Minden nap eszembe jut.Nem tudtam feldolgozni.

Belülről őrlöm magam.Rettenetes düh,amiért nem foglalkozott magával-elhanyagolta a betegségét.Nem szólt nekünk-pedig ma is élne.Mély szomorúság,hogy már nem láthatta a kislány unokáját,nem lehet velünk.Pont akkor lettem terhes,amikor haldoklott.Reggel megcsináltam a tesztet,pár órával később tudtam meg,hogy napjai vannak hátra.Senkinek nem szólt.Nem akart már élni."Ilyen az élet"Ezt mondta a dokim-"tovább kell menni"Csak nagyon,nagyon nehéz:(((

30. minerva223 (válaszként erre: 28. - E87e4cce43)
2009. máj. 23. 22:45

Én is azzal kűzdök amivel Judit Édesanyja.

Édes Juditkám!

Vigasztaljon legalább az a tudat,hogy "neki már nem fáj semmi,ott nem kell fázni és szenvedni"

Megmenekült a fájdalomtól és a kínok -kínjától. Biztos vagyok benne,hogy nagyon jó ember volt,hogy ezt a kegyes halált szánta neki a sors. Tudom azoknak nagyon nehéz akik itt maradnak,nagyon sajnálom:-(

29. e87e4cce43 (válaszként erre: 27. - Pmjudit)
2009. máj. 23. 22:33

:(((((

Persze, hogy tudta, hogy szereted:)

Én is fogtam Keresztmamám kezét amikor már haldoklott. Egyedül már nem tudott felülni, csak nézett ki az ablakon. Felültetem, lefektettem. Kérdezgettem, hogy hogyan jó neki. Valamit biztos félreérthettem, mert olyat mondott, amit soha életében: "de hülye vagy Julika".

Ha erre gondolok, a mai napig is csak mosolyogni tudok:)

28. e87e4cce43 (válaszként erre: 15. - Minerva223)
2009. máj. 23. 22:26

"Kérlek gyere vissza csak egyetlen percre,

had tegyem újra kezem a kezedbe"


Nagyon szép volt a versed.

Még a végén sírni fogok.

27. pmjudit (válaszként erre: 26. - E87e4cce43)
2009. máj. 23. 22:21

Igen. Várva várt egyszem gyerek voltam egy jó házasságban.

Sokat segített a gyerekeim mellett is.

Nem is tudom még felfogni. Jó, hogy leírhatom...

Nagyon fáj. Tegnap előtt fogtam a kezét és mondtam Neki, hogy Anyu nagyon szeretlek. Azt válaszolta, hogy tudom kislányom....

26. e87e4cce43 (válaszként erre: 23. - Pmjudit)
2009. máj. 23. 22:17
Nagyon szerethetett Téged :)
2009. máj. 23. 22:11
Nekem nagyon nehéz volt, ugyanis együtt éltünk, egy udvarban laktunk, rengeteget segített nekem, imádta az unokáit, s mi is nagyon szerettük.Az idő múlása kicsit enyhített a fájdalmamon, de nagyon nehéz volt, minden őrá emlékeztetett nagyon-nagyon sokáig.
24. pmjudit (válaszként erre: 21. - E87e4cce43)
2009. máj. 23. 22:10
De aranyos vagy...Köszönöm.
2009. máj. 23. 22:09

Köszönöm Nektek.

75. évében volt, semmi de semmi előjele nem volt. 3 hete még vigyázott a 2 éves fiamra és mentek a lányomért az oviba.

Fiatalos, jókedvű, nagyhangú volt, akit mindenki szeretett. 38 évig óvodát vezetett. Én egyedüli gyerek vagyok 15 év házasság után születtem. Apuval 52 éve voltak házasok.

Rosszul érezte magát. a háziorvos kórházba küldte.

A vizsgáltaoko többszöri áttéteket mutattak - minden előz ejel nélkül.

Csak az nyugtat, hogy nem szenvedett. 2 hétig volt kórházban, mindent megkapott. le a kalappal a veszpémi kórház orvosai és nővérei előtt.

csak nagyon féj...

22. e87e4cce43 (válaszként erre: 18. - Pick-kati)
2009. máj. 23. 22:08

Nagylány lett?

Érdekes megközelítés.

21. e87e4cce43 (válaszként erre: 13. - Pmjudit)
2009. máj. 23. 22:06

Szeretnék valami vigasztalót mondani, de nem tudok:(

Ha itt lennél, -és nem csak a virtuális térben-, akkor megölelnélek, talán akkor egy picit kevésbé fájna :(

2009. máj. 23. 22:03

Részvétem :(

Egyetértek az előttem szólókkal. Nehezen. Az enyém 35 éve halt meg, 12 éves voltam. Egész további életemre rányomta a bélyegét :( Persze felnőttem és nagy gyerekeim vannak, de mindig hiányzott és hiányozni is fog. 3 év múlva annyi idős leszek mint ő volt amikor elment.


Borzasztó az ilyen váratlan halál, mennyi idős volt?

Az én édesanyám is rákban halt meg.

19. tücsimücsi (válaszként erre: 11. - Pmjudit)
2009. máj. 23. 22:03

Őszinte részvétem....nem tudok mit írni nekem az apám halt meg 4 éve...:((

Az idő majd tompítja a fájdalmat, de az még soká lesz...ne legyenek illúzióid. Sírd ki magad, hátha sikerül, mert nekem pl. 4 év alatt sem sikerült és ez még így rosszabb...

2009. máj. 23. 22:02
Ösziinte részvétem akkor mostmár te is nagylány lettél.Tudod még van anya addig kislányom van és most ,hogy nincs nagylány lettél.Az élet megy tovább..........
17. pmjudit (válaszként erre: 12. - Margareta51)
2009. máj. 23. 22:02
Köszönöm, jó, hogy írtok, bár megint sírok.
16. pmjudit (válaszként erre: 10. - Ágota 77)
2009. máj. 23. 22:01
Köszönöm Neked is.
2009. máj. 23. 22:01

Kedves Judit!

Fogadd részvétemet:-((

Engedd szabadon a könnyeidet. A sírás segít,kimossa a bánatot belőled,de sajnos az emlék örökké gyötörni fog ahogyan engem is.

Én az íráshoz fordultam. Kiírtam magamból a fájdalmat. Bemásolom az első versemet amit akkor írtam. A többiektől elnézést kérek.

Anyu gyere vissza!


Az utcán sétálva láttam egy asszonyt, s gyermekét.

Megpróbálnám megállitani az idö kerekét.

Visszaforgatni, hogy újra velem lehess,

hogy örülj velem,s újra velem nevess!

Szivesen állnék újra a sarokba,

ha mondanád újra a kezemet fogva:

"Légy jó és mindig szerény,

az életben ez a legnagyobb erény."

-Én mindig jó voltam Anya és tiszta,

de sajnos már ezzel sem hozhatlak vissza.


Azóta körülöttem is van két pici gyerek.

Arcukon ott ragyog a te szürke szemed.

Fényképed elöttem, s várom a jelet

"Kicsim bármi történik is édesanyád szeret,"

Kérlek gyere vissza csak egyettlen percre,

had tegyem újra kezem a kezedbe.

Simogass újra mint mikor gyermek voltam,

hisz nem szerethet többé senki magánál is százszor jobban.


-S kérlek Te ott fenn, ha olyan jó vagy.

Engedj kérésemnek, hisz az nem oly nagy.

Szeretnék anyával újra együtt lenni.

Ezt megtenni, tudom neked semmi.

Ha válaszod:sajnos ezt nem lehet,

hogy találkozhassunk: én is tiéd leszek.


Utána olvasd el kérlek a naplóm 12. bejegyzését. Csodálkozni fogsz. Anyu 15 éve ,hogy elment,de amit oda leírtam annak minden szava igaz!

14. pmjudit (válaszként erre: 9. - Maitra)
2009. máj. 23. 22:00
Köszönöm....
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook