Hogyan éljük túl a szakítást? (beszélgetés)

zard be az ajtot magad mogott es lepj tovabb!

Felhőcskének igaza lehet én is ugy gondolom!!!

Szia,hát olvasom elöttem lévők hozzá szólásait.Teljesen igazuk van minden szóval eggyet értek.De azt hogy mindezeket hogy tedd meg azt senki nem irja le,ha megfogadod szivesen adnék rá pár tanácsot.Kegyetlen érzés a "szerelmi bánat" javaslom hogy első lépésbe menj ki a szabadba ha jó idő van sétálj eggyet ha lehet szabadba tedd ha nincs rá lehetőség akkor egy félórás-órás séta a városba,ligetbe is meg teszi lényeg ne legyél egymagad bezárva a gondolataiddal mertvazok meg őrítenek idővel.Keress olyan személyt akinek le tudod mondani mi bánt és hogy mik a sérelmeid kb 1-2 hét kell sajnos hogy k8heverje az ember az ilyen dolgokat. :( De ez meg erősít és nemsokára ujra fogsz tudni hinni az emberekbe.

Fogadd meg saját tanácsodat, amit másik fórumban adtál. Valami motivációó és cél...

Amikor egyre rosszabb lett a hozzáállása hozzád, már érezned kellett volna valamit. Talán az egészben az a szerencse, hogy rövid ideig tartott. Most sírd ki magadból, aztán gyorsan felejtsd el. Fiatal vagy még, előtted az élet, no meg a pasik.

Most akkor szerelmes vagy, vagy csak megalázva érzed magad, esetleg csalódottnak? A két utóbbi esetben lépj túl rajta. Nem téged, hanem önmagát minősíti a viselkedésével. Ha még mindig szereted, akkor csak az idő segít, de ahogyan a kérdést feltetted, szerintem nem erről van szó.

Mondd meg, hogyan lehet erkölcsileg megbékélni a szakítással. A srác elhagyott, rövid volt a kapcsolat, de nem tudok megbékélni a szakítással és minden nap sírok. Annak ellenére, hogy a srác szerelmet esküdött nekem, mesélt az érzéseiről, sok bókot adott és így tovább, aztán egyre rosszabb lett a hozzáállása hozzám. Árulásnak érzem magam, és megpróbáltam megmenteni ezt a kapcsolatot, de nem segített