Hogyan éljük túl a szakítást? (beszélgetés)
A mai napig vissza akar jönni hozzám, már már zaklatott, annyira tepert de elküldtem, mostanra pedig levegőnek veszem.Nagyon fursca volt eleinte, hogy egyáltalán nem mozgat már meg semmit bennem, de eljött ez az idő is. Mondtam neki akkoriban is, hogy egyszer fog ő még sírni utnam és megbánja.
Így is lett, de már késő. Ő akarta így.
Szia!
2éve átéltem énis ezt.Bár nekem a "kiakarom próbálni mással" helyett az volt az indok, hogy "ki akarja még élni magát".
Teljesen összetörtem és nem akarok hazudni, egy évembe telt mire túltettem magam rajta.
Hidd el nekem, bár tudom mert énis átéltem, most meghalggatsz bárkit, szívesen fogadsz tanácsot de a lelked mélyén visszavárod...pedig nem kellene,nem ő az igazi Neked!
Ebből már nem lesz semmi, ha vissza is jönne nem tudnál bízni, attól rettegnél, vajon mikor mondja be az unalmast megint..Én háromszor visszafogadtam de nem volt olyan már mint régen, ráadásul ő dobott ki utána is. Teljesen megalázkodtam.
Te ne hagyd magad! Tudom kegyetlenül nehéz, de hidd el aki mással is ki akarja próbálni nem szeret valójában. Én eleinte bezárkóztam, nem tudtam menni sehová, fizikailag sem. De aztán abarátaimnak sikerült elérni, hogy menjek ide-oda, és jobb volt. Jobb a társaság, programok mert lefoglalod magad és addig sem agyalsz.
Ha bármi van írhatsz Nekem, szívesen válaszolok,mert tudom mit élsz most át.
Kitartás!!!
Köszönöm mindenkinek a segítséget!
Eljutottam odáig, hogy tegnap nem hívtam fel. Másoknak kicsi lépés, nekem hatalmas volt. Nem éltem át a kívánt fellélegzést, sőt, de hát valahol el kell kezdeni...
Én is próbálok a munkába temetkezni, de mivel ez egy teljesen új dolog számomra, ezért persze szeretném megosztani vele a sikerélményem, de nem lehet.
Most abba kapaszkodok, hogy hátha visszajön majd valamikor... Hiú remény, de muszáj belekapaszkodnom valamibe, hogy menni tudjak előre....
én meghaltam egyszer.
de most újra itt vagyok. :)
csak az idő segít, semmi más.
Dehogynem! Engem már sokan hagytak el, meg csaltak is meg, és én léptem ki. Amikor tényleg szerettem az illetőt és hülyeséget csináűlt, vége lett, utána eltelt X idő, minimum néhány hónap, mindig vissza akartak jönni hozzám. Volt olyan, aki évekig. Csak aztán meg késő volt már. Pedig majd kisírtam a szemem miattuk. Most ahogy belegondolok, hogy milyen alakokba voltam szerelmes... a leggázabb egy kőkemény rasszista volt, akkor akadtam ki, amikor a face oldalamra posztolt kis minden idióta rasszista kórságot.
Most meg lemondtam egy netes randit. Nem is baj. A pasi nagyon megkeseredettnek tűnt, írta, hogy szerinte nem lesz képes már lángra lobbanni, annyit csalódott. Meg a fotóján egy alak van, fekete csuhába, ami az arcába van húzva, félelmetes. Nem akarok egy világfájdalmas csókát pátyolgatni. Meg hát most nem állok még készen valakihez hozzányúlni, valaknek a nyálas száját érezni az ajkaimon. Fúj :)
Én detto. Jelenleg nem tudok máshoz hozzáérni sem, mindenki taszít és mindenki annyira idegen tőlem, nem is tudom, mennyi idő kell még nekem és mi lesz így. És nem is értem, miért volt szüksége másra, főleg arra az exére, akivel még előttem nagyon nem működött, hiszen szakítottak. Természetesen ez az önértekelésemnek sem tesz túl jót.
Próbálok a munkába belefeledkezni, amúgy meg sportolni rengeteget.
Ő az az ember volt, akivel az egész életemet el tudtam volna képzelni, akihez örömmel alkalmazkodtam, és minden porcikájára vágytam. Amikor kiderült, 5 kilót fogytam 4 nap alatt vagy mennyit, ami gáz, mert az 174 es magamsságomhoz vagyok 54 kiló. A kaját még mindig úgy kell erőltetni.
Találtam egy igazi férfit, akire felnéztem, akit tiszteltem. És a valóság pedig, hogy elmászkált ahhoz a másikhoz, nyilvánvalóan letagadva a velem való kapcsolatát.
Ebből következik, hogy abba a képbe voltam szerelmes, amit kialakítottam magamban róla, a határozott férfi... azaz nyilván úgy viselkedett meg olyan a habitusa. Közben meg fülét-farkát behúzva rohangál a nálam 12 évvel idősebb nőjéhez. Na szép. Fel nem tudom fogni, miért. Biztos volt velem valami gondja, de miért nem mondta el.
Tudod hányszor végigmondtam már magamnak? Mint amikor a gyereket tanítod valamire... De egyszerűen a sok jó emlék sokkal jobban érvényesül...
Ismerkedés? Le kellene állnom, mert csak rosszabb lesz az egész. Ez azért nem jó, a másik meg azért.... Persze hozzá viszonyítva, és így úgy érzem, hogy csak még jobban ragaszkodni fogok hozzá.
Ma megpróbálom nem felhívni... Kis dolognak tűnik, de nekem ma a világ legnagyobb feladata...
Ez nagyon durva. Amikor jó együtt valakivel, és igazán szerelmes vagyok és mint derült égből a villámcsapás, jön egy ilyen sokk, hogy ok, eddig az életem része volt, most már meg nem az, és az apróságok a mindennapokban. Ne is mond. Én is nagyon nehezen fogtam fel az egészet, viszont ha valaki képes erre, akkor ezt a szerelmes nem érdemli meg.
Facebook - on szakítani... erről meg van a véleményem. Azért ezt jobb lenne szemtől arcba. Ez a bátorság.
Ha ezt meg tudta tenni, egy könnycseppet nem érdemel. Nekem vannak nagyon jó időszakaim, csak most rossz passzban vagyok, de többnyire azért rendben van minden. Ha neki az kell, menjen oda.
Nálam ami most problémás, az ismerkedés. Képtelen vagyok elmenni egy találkára, a hátam közepére kívánom a hülye flörtöket.
Azért egy-két dolog hozzátartozik még a dolgokhoz. Pontosan 1 hete együtt ébredtünk. Pontosan 1 hete még visszaírt az sms-re, hogy ő is szeret. Pontosan 1 hete vártam haza, majd jött egy fscebook üzenet, hogy ki akarja próbálni mással.
Véleményem szerint ez azért elég kegyetlen így....
Én azt gondoltam, már túl vagyok a nehezén, de nem, vannak nagyon nehéz időszakaim, amikor egyszerűen nem tudom felfogni, hogy tehette ezt meg, illetve hogy is lehettem olyan hülye, hogy bedőltem a hazugságoknak.
A naivitásról... meg hogy megvezetni egy kapcsolatban... a legutóbbi kapcsolatomban aztán láttam érdekes dolgokat. Amikor egy 46 éves nő annyira naív, hogy ugyan a pasija vagy nem tudom minek nevezzem, folyamatosan csalta, amikor együtt voltak, elmondása, azaz leírása szerint több nővel is, és jelenleg is csalja, azaz velem is akarta csalni, vagy engem csalt meg, nem is tudom már, melyikünk volt a felvállalt barátnő szerepben...és mégis iszonyat hiszékenyen írogat nekem még mindig leveleket, hogy az a pasi az övé :)
A hapek engem vitt mindenhova, velem mutatkozott mindenhol, jó kis programjaink voltak, és egyszer csak jött ez az exe, elkezdett nyomulni és a hapi meg járogatni hozzá, amivel együtt járt, hogy a nő írogatott nekem folyamatosan. Letiltottam a közösségi oldalról, erre írt a gyereke oldaláról. De olyanokat...hogy tudnom kell, ez a pasi megbízhatatlan, mert Őt több nővel csalta folyamatosan, de egyébként tudjam, Őt szereti :)meg hogy milyen jó nekik együtt, mégis hozzám jön... és végül, hogy fogjunk össze a pasi ellen... őrület. Sms-eket küldött a lenyomozott számomra, majd letiltottam, aztán a neten zaklatott és még mindig. És 46 éves.
Én aztán tényleg szerettem ezt a pasit. Sosem kommunikáltam a nővel, mert méltatlannak érzem ezt a primitív nyomulást magamhoz.
Nagyon nehéz, ha az ember szerelmes és igazán, egy sokkot feldolgozni, amikor kiderül valami, vagy a másik szakít. Kell valami hobbi, amit nagyon szeretsz csinálni, én imádok táncolni, megyek erre - arra a barátnőimmel. Persze rengeteget fogytam.
A volt vőlegényemmel történt első szakítás után voltam ilyen helyzetben. Egy hétig "haldokoltam". Ledobtam 10 kilót (178 cm vagyok, a kapcsolat idején 58 kg voltam).
Egy ismerősöm vakart össze, egy srác. Tudta, hogy milyen állapotban voltam, tudta, min mentem keresztül. Nyílt lapokkal játszottam, megmondtam neki, hogy nem ohajtok komoly kapcsolatot. Összejöttünk. Ő legyőzte a félénkségét a nőkkel szemben, én helyrejöttem lelkileg nagyjából (ha akkor még testileg nem is).
Ominózus úriemberrel utolsó szakitásunk estéjén elmentem barátnőmmel "búfelejtő ivásra, bulira","nem kell pasi" felkiáltással. Ott találkoztam hosszú idő után egy ismerőssel. Aznap éjszaka összejöttünk. Ismét nyílt lapokkal játszottam. Tudta, mit vállal. Ennek 5 éve. Ma ez a ffi a fiam édesapja, s az, aki mellett minden reggel ébredek.
Ne add fel, igyekezz ne magadba roskadni. Sosem tudhatod, mikor, hol, kivel találkozol, találkozhatsz! Járj nyitott szemmel.
Nehéz, de megéri.
Ámen!:)
Nem esek túlzásokba.:)
Ki mit kíván, megkapja....
(ezért vigyázzunk mit kívánunk:D)
Gondoltam Én is rá, de több okból megszólalt a riasztó bennem.
1. Nem szeretnék senkit kihasználni és megbántani.
2. Sokan mondták, hogy először tanuljam meg magam jól érezni egyedül (ez a legnehezebb) és csak utána keressek valaki mást.
Csak ugye pont az utóbbi a legnehezebb, amikor rászakad az emberre hirtelen a hatalmas magány...