Hogy vezessem rá a 2, 5 éves fiam az enyém-tiéd fogalomra? (beszélgetés)

Nem akarok itt ebből vitát, mert nem erről szól ez a fórum, az előttem szóló úgyis leírta, amit én is gondolok.

Számtalan eset bizonyítja, hogy odacsapás nélkül is lehet gyereket nevelni, sok ilyen kisgyereket ismerek, és semmivel sem neveletlenebbek vagy szófogadatlanabbak a társaiknál, sőt... A veréstől, odaütéstől pedig egyetlen gyerek sem lesz jobb, ezt elhiheted.

A 2. ponthoz: Mindig ezzel jönnek, hogy a veszélytől kell megóvni, pedig az esetek 99%-ában nem azért kap a gyerek, mert veszélyes dolgot csinál, hanem mert nem tetszik a szülőnek a viselkedése, hisztizik, nem fogad szót, stb... Érdekes módon nálunk soha nem volt probléma abból, hogy a gyereket hogyan óvjam meg a veszélytől, odaütés nélkül is megértették és megtanulták, hogy nem nyúlunk a konnektorba, nem szaladunk ki az útra, srb... . Én abból indulok ki, hogy a gyerek nem egy primitív, buta kis állat vagy "kiforratlan", tökéletlen valaki, aki csak az odacsapásból ér, hanem egy értelmes lény, egy tökéletes gyerek.

4. Mindent tanulnak, utánzással tanulunk. Szerinted magától kezdi el használni az általad leírt kifejezéseket, ugye nem gondolod ezt komolyan? Még szép, hogy hallja és eltanulja, mint minden mást.

A csapkodást eltanulja az óvodában is (az enyém akkor kezdte), de ha otthon nem lát erre példát, nagyon hamar leszokik róla, mert nem kap megerősítést.

Szerintem a legegyszerűbb, legprimitívebb "megoldás", ha jól odacsapunk a gyereknek. A szülők akkor szokták alkalmazni ezt a módszert, ha eszköztelennek érzik magukat.

Azért egy szülőnek ennél jóval kreatívabbnak kellene lenni.

Azért is,mert a gyerekek imádnak utánozni, különösen azokat, akiket szeretnek és tisztelnek.

Én is azt tapasztaltam egyébként, mint egypt. Azok a gyerekek szófogadatlanabbak, agresszívebbek, akiket csapkodnak ezzel-azzal az ürüggyel.

Korrekt ellnérv! :)

1."mert a férjemet sem ütöm meg"

a férjed "kész termékként" került a házastársi kapcsolatotokba, és nem úgy keltél egyik reggel, hogy az agresszív, verekedős férjed, egyszercsak "megjavult"... ilyet választottál, azért nem kell verned. A gyerek kiforratlan, és:

2."Mert gyengébb nálam és ki van nekem szolgáltatva, és visszaélhetek ezzel?"

Nem azért kell rácsapni a kezére, mert hatalmi játszmát játszol, és hogy érezze nap mint nap, hogy "ki az úr a házba"... hanem, hogy olyan dolgoktól, gyorsan, és világosan megóvd, ami később nagy bajokat okozhat az életében. (akár közvetve, akár közvetetten)

3."Attól, hogy valaki nem alkalmazza a "fizikai nem szabad"-ot, az nem azt jelenti, hogy nem is neveli a gyereket." ez lehet igaz is, bár kétségeim vannak ezzel kapcsolatban. :\ (elnézést)

nem azt mondtam (ISMÉTLEM), hogy verjétek a gyereket, mert az JÓ, hanem hogy ha úgy alakul, egy apró pofon, javíthat a helyzeten...

4."ugyanúgy alkalmazzák ezt a társaikkal szemben is." a rossz dolgokat nem tanulja a gyerek... a "nem!", a "akarom", és a "az az enyém" kifejezést is tanulták másoktól? :)))) a csapkodáshoz sem kell semmiféle szülői rossz példa... egyszer jöjjön rá, hogy az "erősebb kutya b..." mondás igaz, és ne legyen szociálisan érzékeny, vagy értelmileg kiforrott, és máris jön a fizikális bántalmazás, a korabeli emberekkel, vagy a rászorultakkal szemben...

(szerintem még témánál vagyunk. Ha tévedek, javítsatok ki! :) )

Fizikai nem szabad=verés? (Kézre ütés, stb...)

Én ezt azért ellenzem, mert a férjemet sem ütöm meg, ha valami rosszat csinál, ő sem üt meg engem, más felnőttet sem ütök meg semmiért, sőt más gyereket sem, akkor a sajátomat üssem meg, csak mert megtehetem? Mert gyengébb nálam és ki van nekem szolgáltatva, és visszaélhetek ezzel? Ha valaki csak jelképesen legyinti meg a gyereket, az nem ér semmit, max. a gyerek megalázónak érzi. Csak akkor van visszatartó ereje, ha fáj, ez meg nekem visszataszító. Tőlem ne féljen a gyerekem és ne azért fogadjon szót, mert fél az általam okozott fájdalomtól. Attól, hogy valaki nem alkalmazza a "fizikai nem szabad"-ot, az nem azt jelenti, hogy nem is neveli a gyereket. vagy szabadon neveli. Létezik millió más nevelési módszer is, csak sok anyukának egyszerűbb odacsapni, mint elgondolkodni, hogy mi mást lehetne helyette alkalmazni.

Egyébként azok a gyerekek, akiknél ezt a remek módszert rendszeresen alkalmazzák, ugyanúgy alkalmazzák ezt a társaikkal szemben is. Mindig meg tudom mondani a játszótéren, melyik gyerekek azok, akiknek néha odacsapnak. Sokkal agresszívabbak, mint a többiek.

Én is csak leírtam a véleményemet egy kis "ébresztő" jelleggel, a fórumnyitótól pedig bocs az OFF-ért...

nem rád értettem, hanem arra, aki azt az értelmet kereste a hozzászólásomban, hogy a szülőket kritizálnám, hogy ők milyen rosszul csinálják a dolgokat.

holott nem erről volt szó, csak van, akivel a rosszindulata ezt láttatja...

arra próbáltalak rávezetni, hogy teátrálisan játszáttok el hangosan, hogy "kedves apa, ideadod nekem a xxx dolgot" "hát persze" "nagyon szépen köszönöm", stb. ha többször látja, akkor ez rögzülhet benne.

nektek nyilván a házasságban tök természetes, hogy nincs enyém-tied. de a gyerek nevelése kedvéért kis időre be lehetne ezt vezetni. szerintem megér egy próbát, még ha fárasztó is. sokkal célravezetőbbnek tartom, mint a s..reverrést meg a büntetést.

aztán ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz. :)

sose értettem, hogy a "modern" szülők mért óckodnak annyira a fizikai "nem szabad"-tól? (költői kérdés, mert sajnos tudom a választ...)

mielőtt azt mondanátok, engem életemben 1 ütöttek meg a szüleim... de akkor megérdemeltem. Jah és nem neveltek elkényeztetettnek, ezért nem kellett soha kezetemelni rám. De ha majd a konektorba nyúlkál, akkor is ilyen türelemmel, és szeretettel viszonyuljatok hozzá. (jah, hogy SEHOL SEMMI veszélyforrás nincs a gyerkőc körül? Értem... neveljük buborékba, és akkor jó lesz. :) asztmás, allergiás, és még levegőérzékeny is lehet. Nah és a szocializációs dolgokat is megtanulja majd magától... Majd ha öregek lesznek az ilyen szülők (akinek ne inge, ne vegye magára kéremszépen!), ne várjanak csodát, hogy nemhogy át nem adják a helyet, de még a lábukra is lépnek a "szabadon nevelt anyukám" gyerekek.

(nem bántó szándékkal írtam le a véleményemet, hanem egy kis "ébresztő" jelleggel, mert olvastam pár fura dolgot tőletek. :) )

Nem téged minősítettelek, hanem a véleményedet. A kettő nem ugyanaz.

Azzal szerintem mindenki tisztában van, hogy a gyerekek utánzás útján tanulnak és nyilván a szülők az elsődleges példák. De azt azért nem fogom elhinni, hogy a jelen problémában, amit a fórumindító felvetett, otthon kell keresni a hibát. Ebben az életkorban sajnos-nem sajnos, MINDENKITŐL tanulnak-másolnak, nem mellesleg pedig nincs türelmük még várakozni. Ha figyelmesebben olvastál volna, kiderül, hogy a kisgyermek kér, csak éppen nem várja meg a választ, hanem elveszi a kiszemelt játékot. Nem fogod tudni megmagyarázni nekem, hogy ez a szülők hibája...

Miután ez egy nyílt fórum, akkor és annak válaszolok, akinek kedvem tartja, ezt nem te fogod nekem megszabni. Ha neked ez nem tetszik, lehet menni zárt fórumokra és ott olyanokkal beszélgetni, akik mindenben egyetértenek veled és bólogatnak.

mielőtt én is leírnám a véleményem rólad (buta emberek első reakciója: a másik látatlan, kapásbóli minősítgetése), még az öreg - isten nyugosztalja - ranschburg jenő vélekedése is az volt, hogy a kisgyermekek erős utánzási képességgel tanulják el a szülőktől a mintákat.

ha ezt nem érted, meg miért írtam azt, amit, leszel szíves megkímélni a válaszaidtól. kösz.

otthoni példa mindig iránymutató

apuka anyukának: odaadod a mobilodat?

anyuka apukának: megkóstolhatom a vacsorádat?

a gyerek utánozza, amit otthon lát.. nem túl "közös" az életetek véletlenül?

mindegy is, játsszátok le ezeket a párbeszédeket. bármi, ami a férjednél van, sose vedd ki a kezéből, és fordítva. el kell kérni.

Teljesen normálisan viselkedik a gyereked! 2,5 - 3 éves korra alakul ki az éntudat, amikor a gyerek már egyes szám első személyben beszél magáról, és ennek függvényében fogja majd megérteni a enyém -tied-övé fogalmát is. Tehát amit most tanítani szeretnél vele, az korai :)))

Egyébként még a kiscsoportos óvodások is "önzőek", ami megtetszik nekik, azt simán kiveszik a másik kezéből. Az ilyen "hatalmi harcokba" nem szerencsés mindig beavatkozni, mert a gyerek ekkor kezd megtanulni harcolni a maga igazáért, és ha már idejekorán letörik a küzdelmét, később nem értik a szülők, mitől lett nyámnyila a gyerekük... a kezére nehogy rácsapj! :)

Szerintem a gyermeked teljesen korának megfelelően viselkedik, kb. 3 éves korra értik meg igazán, mit jelent az, hogy ez az enyém, az pedig a tiéd. (persze itt is vannak gyermekek között különbségek)

Ebben a korban a legfontosabb ő saját maga, az ő vágyai és igényei. Ez a korszak is átmeneti, a kor előrehaladtával úgyis változni fog a helyzet.

Szerintem jól csinálod, elég ha mesélsz neki ezekről a dolgokról, türelmesen magyarázol, ennyi elég egy 2 és fél évesnek.

A kézrecsapást én mellőzném (nem jó példamutatás), abból nem sokat tanul a gyerek, legfeljebb ő is elkezdi csapkodni a társait.

A kézrecsapás nagy valószínűséggel nem fog eredményt hozni...

Akkor kellene közbelépni, amikor odamegy a másik gyerekhez. Mivel te tudod, hogy ő a kérés után rögtön el is fogja venni a másik kezéből az adott dolgot, akkor kell figyelmeztetni,újra magyarázni, megfogni a kezét, nem engedni, hogy hozzányúljon. És persze nagyon megdicsérni, ha képes -akár segítséggel is- kivárni, amíg a másik gyerek odaadja neki.

Egyébként azért nehéz a helyzet, mert ezt elsősorban szerintem kisebb, hanem nagyobb gyerekekkel lehetne gyakorolni, akik már hajlandóak is odaadni a játékukat. A kisebbek általában nem fogják odaadni neki, pláne nem első kérésre. Úgyhogy én nem a kistesóval gyakorolnék, inkább veletek kellene...